Tartalom

Alexander nagy, előkelő családban kisfiú egy 1900-as évek eleji svéd városkában. A család sokszínű színészdinasztia, szabadszellemű, játékos. Miután Alexander apja váratlanul meghal, az özvegyen maradt anya a helyi püspökben véli megtalálni új szerelmét, támaszát, ő azonban egészen máshogy él: keményen erkölcsös, puritán, zsarnoki.

Az önéletrajzi ihletésű filmben keveredik a valóság és a képzelet(?) - ez utóbbit sokan mágiának mondják, de a címet és a témát figyelembe véve én inkább azt a felvetést tartom helyesebbnek, akik szerint Alexander (Bergman) homályos és hiányos emlékei egészülnek ki a természetfelettivel. Mindez a keveredés csak erősödik azzal, hogy az egész filmet átszövi a színjátszás. A végső következtetés érzésem szerint valami olyasmi, hogy az életről nem tudni, meddig terjed ki. Mellékesen több karakter élete is megjelenik egyéb szálakon, de ezek súlytalannak tűnnek.

Megvalósítás

A film szerkezete jól elkülönül és ellenpontozzák egymást: az első harmad karácsonykor játszódik, viszonylagos meleg boldogság jellemzi, ezzel szemben a második harmadban a püspök otthonába költözünk, ahol minden ridegen üres. Végül a szellem birodalmába jutunk, álomszerű jelenetekkel.

Több hasonlóságot figyeltem meg az Amadeus-szal: látványos, barokkosan túldíszített dekoráció, erős színek jellemzik a képeket, és a korhű klasszikus zenei aláfestés is erre hajaz. A korábban említett színpadias hatást erősítik egyes beállítások, mintha alulról a nézőtérből figyelnénk egy kétdimenziós színpad eseményeit.

Élmény

Két változatban készült el a film: egy háromórás mozifilmként és egy ötórás tévéfilmként. Nem tudom ez utóbbi mennyire változtatott volna a megítélésén. Szerettem a ritmusát, ahogy eljut egy szinte absztrakt csúcspontba, hangulatos volt és drámai, de valahogy hiányzott az átütő erő belőle, amitől tökéletes film lehetne.

Érdekességek

- Bergman felesége, egyik lánya és egykori szeretője is feltűnik kisebb szerepben.