Artúr filmélményei

Közelkép (1990)

2015. szeptember 12. 14:29 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kiarosztami, Abbasz
Műfaj:
áldokumentum
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1990, Irán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/WS7idiZkOQ0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nema-ye-nazdik/movie-86228

Tartalom

Egy újságíró nagy sztorit szimatol, és igaza is lesz: előtte tartóztatnak le egy csalót, aki magát a híres iráni rendezőnek, Makhmalbafnak adta ki. Egy másik híres iráni rendező, Kiarostami megfilmesítené az esetet, ezért engedélyt kér, hogy a férfi tárgyalását rögzíthesse. A tárgyaláson megismerhetjük a csalás történetét és a csaló motivációját, ami egyáltalán nem a haszonszerzés volt.

Kísértetiesen hasonlít az Ének az esőben kettősségére, csak itt ezt az érzetet nem a filmipar vagy a szinkron kelti, hanem a valóság és a film összefonódása. A valóságot játszák el a szereplők, és a filmben elhangzó filmötletet is megvalósítják még a filmen belül; a magát rendezőnek tálaló csaló eljátsza a magát rendezőnek tálaló csalót, aki valójában önmagát alakítja, ha ez így érthető :D A lényeg, hogy összekapcolódik, és egymásra hat a filmben elhangzó képzelet és maga a megvalósított film, mint a saját farkába harapó kígyó, aki önmagát falja fel.

Megvalósítás

A fentieket folytatva a film maga is csalás: dokumentumfilmnek tetteti magát, de valójában megrendezett jeleneteket látunk. A csavar ott van ebben, hogy minden esemény valós, még a szereplők is önmagukat alakítják, nagyjából a szövegük is ugyanaz. Különösen ott válik érdekessé a helyzet, amikor a titokban megrendezett valóságot (a csaló és a valódi Makhmalbaf találkozását) Kiarostami távolról kamerázza és mi "mellette ülünk", de a mikrofon elromlik, így lebomlik a negyedik fal, kikerülünk a rendezővel együtt a filmből.

Állítólag több iráni-muszlim szimbólum is értelmezhető a filmben, de ezt mi innen ugye nem igazán érzékelhetjük. A szándékos dokumentarista stílus mellett az amatőr szereplők is erősítik a film realista-hatását, akárcsak Az algíri csata esetében. A képek számomra nem voltak érdekesek és többségében a hang sem, leszámítva a korábban említett mikrofonhibás részt, ami aztán egy filmes utalás zenéjében oldódott fel.

Élmény

A tartalom nincs izgalmas eladva, pedig könnyen beleviszi az embert egy gondolkodós spirálba. A megvalósítás hasonló, jól kitalált a stílusa, de nem egy eye candy, hogy magyartalankodjak is picit. Amitől azonban igazán szerethető a film, az a csaló, aki a maga kissé együgyű, gyermeteg módján élvezi a rendezőnek járó figyelmet, amiben kiélheti szenvedélyét, a mozizást, és meghatódik mások kedvességétől, jóindulatától.

Érdekességek

- A csaló azért is tudott könnyen azonosulni kedvenc rendezője filmjével és személyiségével, mert hasonló életutat jártak be, ugyanabból a környezetből indultak, csak az előbbinek nem jött össze az álma.
- A vádló család valójában nem volt annyira jófej, ők büntetést akartak a csalónak, nem megbocsájtani, amit végül Kiarostaminak kellett kierőszakolni belőlük.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2812699217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása