Tartalom

A 8-12. századi Japánban járunk, ahol a film szerint még nem létezett az emberség. Egy kormányzó kivívja sok előkelő haragját, amiért figyelembe veszi a parasztok érdekeit is. Mottója, hogy minden ember egyenlőnek született, és a könyörület különbözteti meg az embert a vadállattól. Amikor ellenállása miatt száműzik, fiának ezt a tanácsot adja búcsúzóul és Kannon, a végtelen könyörület istennőjének szobrát. A család útnak indul, hogy megtalálják a családfőt, de útközben elfogják őket és eladják rabszolgának, elszakítva a gyerekeket (a fiú: Zusió, a lány: Andzsu - Kjóko Kagava) anyjuktól (Kinujo Tanaka). A gyerekek Szansó tiszttartóhoz kerülnek, aki könyörtelenül bánik munkatáborban sínylődő rabszolgáival. Mire a gyerekek felnőnek, Zusió gépies gyakorlatiasságában elfelejti apja tanítását, húga szavai kellenek ahhoz, hogy újra észhez térjen. Zusiónak végül sikerül megszökni, és Kannon szobrával bizonyítani tudja származását egy főtanácsadó előtt, aki kormányzóvá teszi őt épp Szansó régiójában...

Hát ez az "ami a szívén, az a száján" típusú film, sokat nem tudok hozzátenni a fent leírtakhoz. Kiáll az emberség mellett egy olyan korban, amikor az ellentmond a szokásoknak - ezzel párhuzamot vonva állítólag Japán második világháborús munkatáboraival. De ugye itt felmerül a szokásos gondom, hogy közép-európaiként az esetleges kulturális utalások nem esnek le - vagy épp ellenkezőleg, olyan utalást gondolok bele, ami esetleg nem releváns. Merthogy a film eleje nagyon erősen kommunistának hat, amelyben a dolgozó népet elnyomják, holott mindenki egyenlőnek születik. Hollyoodban egy ilyen kezdés elképzelhetetlen lett volna 1954-ben.

Megvalósítás

Technikailag nem vettem észre semmi érdekeset. Hogy ez azért van, mert annyira észrevétlenül mozgott-e a kamera, az most nem is lényeges, hiszen ha nem veszem észre, akkor akár ügyesen nem vevődik észre, akár ügyetlenül, nem veszem észre. Pozitívum még a zenéje, ugyanis nincsen neki :D. A film nagy részében uralkodik a csend, kivéve amikor a tenger hullámzásához hasonlatos anyai hívódal panaszos hangja halkan bekúszik. A dal mindig vízhez köthető és nagyon halk, ettől ennyire hangulatos.

Az egész film nagyon természetesnek hat, talán itt tudtam legjobban elfelejteni, hogy egy történetet nézek. Pedig nem egy realista darab és a színészek sem hitelesek - mégis működik, és egy pillanatig sem kérdőjelezi meg az ember hogy ez megtörtént-e.

Élmény

E természetességhez talán épp a fentebb említett észrevétlenség a kulcs, vagy esetleg a történet valamiféle közös néplélekből eredő, egyszerű meseszerű cselekménye. Az Ugecu történetéhez hasonlóan itt is részben önéletrajzi elemekről beszélhetünk, hiszen a rendező, Mizogucsi gyerekkorát ugyanúgy beárnyékolta kegyetlen mostohaapja bánásmódja mint a film gyerekeiét Szansó tiszttartó.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Kinujo Tanaka és Rjószuke Kagava (Ugecu története), Kjóko Kagava (Tokiói történet)
- Még éeltben van Kjóko Kagava (83) és Maszahiko Cugava (75)