Tartalom

Luke (Paul Newman) börtönbe kerül valamikor az 1950-es években, miután részegen leszerelte a büntetést kijelző parkolóautomaták fejét. A táborban szigorú szabályok uralkodnak és a rabonak keményen kell dolgozniuk útépítéseken. Luke teljesen önfejű, nem érdeklik a vert helyzetek sem. Emiatt hamar összetűzésbe kerül a régebbi rabok vezérével, Bivallyal, akivel megverekednek, és bár Luke simán veszít, nem hajlandó a földön maradni - ezzel és már heccekkel kivívja a többiek rokonszenvét. Amikor anyja meghal, de nem engedik el a temetésére, szökési kísérletekbe kezd, de rendre visszahozzák, és addig verik, amíg végül be nem törik...

A fenti leírásból nagyjából látható, hogy a történet a kötöttségeket nem tűrő, lázadó, öntörvényű szellemről szól, amely a társadalommal hamar összetűzésbe kerül, majd Istennel is. Luke nem fogadja el Isten uralmát és kérdőre vonja, hogy miért teremtette őt ilyennek, ha nincs számára hely a világában. A film tele van keresztény szimbólumokkal, így Luke (azaz magyarosan Lukács) többször vesz fel valamilyen bibliai alakot egy-egy tettében Mózestől Jézusig. Szóval van a filmnek egy vallási vetülete, amit kevésbé értek műveletlenségem okán, illetve adott a háború utáni világ ifjúságának lázadása a régi rend ellen, amit viszont megint nem élhetek át teljesen, hiszen az 50-60 éve volt.

Megvalósítás

Luke környezete ugynannyira ellenséges (és bibliai) mint a hatalom: már a parkolóórák is büntetést jeleznek, de vannak még stoptáblák, végtelen utak és keresztutak és persze maga a börtön. A dél fullasztó melegét jól fejezi ki az erősen tűző vagy az éppen lemenőben lévő, óriásinak tűnő nap, amit fokoz a sok izzadt, poros férfitest. Kedvenc képem a napszemüveges férfihoz köthető, akinek szemüvegén visszatükröződik a világ.

A napszemüveges férfi egyébként is jól ábrázolt karakter: az arcát sosem láthatjuk a napszemüvege nélkül, nincs szövege és azt hiszem, ő a halál megtestesítője. A börtönlakók Jézus tanítványaiként viselkednek Luke-kal, de egyébként egyfajta kamaszos hangulat jellemző az egészre, és nem hiszem, hogy ez az 1960-as évek kevésbé durva filmjeinek szól, sokkal inkább szándékosan ilyen, hogy ezzel is érzékeltessék a lázadást. Többen párhuzamot is vontak a Száll a kakukk fészkére c. filmmel, amley ugyancsak az elnyomó hatalom elleni harcról szólt, de talán benne volt a felnőttek elleni lázadás is.

Élmény

Izgalmas, élvezhető film erősen szimbolikus tartalommal, amely valószínűleg az 1960-as években sokkal nagyobb hatást ért el. Képileg is élvezhető, vannak szebb felvételek, de számomra nem volt kiemelkedő. Ötven évvel ezelőtt a kedvencem lett volna, mai szemmel nem gyakorolt rám nagyobb hatást.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Paul Newman (A nagy balhé), Strother Martin (Vad banda), Robert Donner (Rio Bravo), Dennis Hopper (Apokalipszis most), Harry Dean Stanton (A keresztapa 2, Nyolcadik utas: a Halál, Halálsoron).
- Az autómosós jelenet előtt két napig nem érintkezhettek a színészek feleségeikkel és a színésznőt is rejtegették, hogy hatásosabb legyen a férfiak izgalma.
- Az eredeti könyv szerzője és egyben a forgatókönyvíró saját személyes tapasztalatain alapul a film: Donn Pearce megjárta a második világháborút kamaszként, miután 18 évesnek hazudta magát, hogy bekerülhessen a hadseregbe; Európában csalással tartotta fenn magát, később hazaköltözve lopással. Két évre csukták le, innen az élmény.