Artúr filmélményei

Egy ember eltűnik (1967)

2016. január 17. 23:14 - Liberális Artúr

Rendezte: Imamura, Sohei
Műfaj: -
Főbb szereplők: Csujugucsi Sigeru, Hajakava Josi

Megjelenés: 1967, Japán
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/ZHa0wutn4mQ
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-ember-eltunik-ningen-johatsu/movie-73914

Tartalom

Tadasi két évvel ezelőtt tűnt el nyomtalanul. A dokumentumfilmesek az ő személyén keresztül járnak utána a jelenségnek, amely évi több ezer embert érint. Tadasi kedvelt, csendes üzletember volt menyasszonnyal, de egyszer váratlanul elsikkasztotta cégének egy jelentősebb összegét és meglépett. Mivel kedvelték, nem rúgták ki, hanem fizetéséből vonták le a pénzt részletekben, illetve ő maga is visszatérítette a pénz egy részét. Azonban továbbra sem kerül elő. A filmes csapat igyekszik feltárni a férfi életét, családi hátterét, szerelmeit, hobbiját, még médiumhoz is elmennek. Menyasszonya egyre több szeretőről szerez tudomást, közülük az egyik lehet hogy éppen nővére...

Az eltűnések, illetve Tadasi esetét vizsgáló film fókusza folyamatosan áttevődik a férfiról annak menyasszonyára és nővérére, akik nem csak alanyai, hanem lassan alakítói is lesznek a dokumentumfilmnek. Amikor egy szemtanú és a nővér egymásnak ellentmondanak és egyik sem hajlandó engedni igazából, a dokumentumfilmes álca összeomlik; a riporter az igazságról mint fogalomról kezd értekezni, a stúdió díszleteit lebontják körülöttük, és kiderül, hogy mindez fikció volt. Valós történet alapján, a történet valódi résztvevőivel. Akkor mégse fikció...? A cinema verite egyik legfontosabb filmjében kibogozhatatlanul keveredik össze a fikció a valósággal, amelyet ebben az esetben a vásznon szintén megjelenő Imamura, a rendező arra használ fel, hogy kifejthesse: az igazság megismerhetetlen.

Megvalósítás

Átverős, hiszen majdnem minden elemében dokumentumfilmnek adja ki magát: láthatjuk a riportert, az operatőrt, a technikusokat, néha még magát a rendezőt is; a történet valós, a szereplők nem színészek. A legtöbb felvétel szándékosan rosszul beállított kézikamerás kép. Azt hittem nálam van a iba, de nem, néhol még a hang is elcsúszik a képtől.

Persze vannak árulkodó jelek a film vége előtti katarzisig is, hogy ez nem igazi doumentumfilm: ahhoz képest ugyanis van pár kompozíció, ami túl jó; Tadasi menyasszonya a riporter szerint megjátsza magát, és még bele is szeret a riporterbe. A val felérő médiumi előadás pedig már egyértelműen a megrendezettségre utal. De ahogy említettem, az igazi váltás az utolsó negyedórában következik be: a díszlet leomlik, a rendező maga jelenti ki számunkra, hogy ez nem a valóság (miközben mégis az), megjelenik a teljes stáb és belecsöppenünk a film készülésébe. Az utolsó képkocka megáll, de a rendező még beszél: a filmnek vége, a valóság azonban folytatódik.

Élmény

Kísértetiesen hasonlít a bő húsz évvel későbbi Közelképre, de nagyobb hangsúlyt fektet a fiktív részek lerombolására, míg az utóbbi iráni film megőrzi játékfilmes karakterét. A Közelképet azért szeretm, mert meghatóan szerethető a története. Azonban hiába dönti le a falakat az Egy ember eltűnik, nem tudtam megkedvelni, mert érzelmileg nem von be minket az eseményekbe és hiányzik a látvány is, ami ezt ellensúlyozhatta volna valamelyest.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6312699019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása