Tartalom

Juliette sok társához hasonlóan prostitúcióból szerez pénzt arra, hogy fenntarthassa családja középosztálybeli életszínvonalát. Reggel leadja gyerekeit a gyerekvigyázóba (ami egyúttal szobát is ad légyottokra), majd kávézni, ruhát vásárolni megy. Egyik barátnőjével, aki hasonló cipőben jár, felmennek az egyik kuncsaftjukhoz, majd délután felveszi a gyerekeit, elvégzi a házimunkát és lefekszik férjével aludni.

Godard-tól megszokottan ez a film is elsősorban arra szolgál, hogy közölhesse velünk gondolatait. Elmondása szerint szeretett volna mindent a filmbe sűríteni, de nagyjából a modern, Amerika-központú fogyasztói kultúra kritikája rajzolódott ki: megjelenik a vietnámi háború, a reklámok, a termékek - és persze ehhez kötődően a prostitúció, amely a kapcsolatokat is termékké teszi. Emellett még nagyon sok, látszólag nem szorosan kapcsolódó, nehezen követhető gondolatmenet is elhangzik, amiket nem tudtam hova tenni, szóval lehet hogy nem pontos a témameghatározásom.

Megvalósítás

Bár nagy változást nem érzek a korábbi filmjeihez képest, ezt tartják Godard első igazi esszé-filmjének, amelynek egyre kevésbé célja történetet mesélni (ilyen még a későbbi A film története(i)). Juliette napja ugyan lineárisan halad reggeltől estig, de az elhnagzó eszmefuttatások, egymásra dobált gondolatok nem mutattak számomra rendszert. Nekem Godard még mindig túl gyors, túl nehéz; nála azonnal fel kéne ismernünk egy klasszikus zenei részletet és érteni a hozzá kapcsolt asszociatív gondolatát vagy fejből vágni mit is jelent pl. a faulkneri hősnő fogalma. Ráadásul sok utalás túl aktuális: ami az 1960-as évek mindennapjaiban hivatkozási pontnak számíthatott, az ma már nem (pl. Budapest ekkor nyilván 1956-ra utal, de kétlem hogy ezt egy mai francia értené - vagy ha nem ezt jelentette, akkor egy mai magyar, én se értem hogy mit takart).

A film környezete az épülő, modern külvárosi negyed. Rendre feltűnnek a Godard-tól már megszokott francia nemzeti színek, a kék-fehér-vörös, ebből a vörös azonban alig tűnik fel (kérdés hogy itt minek a jelképe). Ugyancsak jellegzetes elem a rendező részéről képeket helyeznia  háttérbe, ami megint csak veszélyes játék, hiszen fókusz nélkül könnyen észre se vesszük őket, és ha meg is látjuk, akkor se biztos hogy műveltségünk elegendő hozzá. Szimbólumokból van még bőven a trikoloron kívül háborús fotóktól az amerikai zászlón át reklámfeliratok megjelenítéséig. A legerősebb azonban egyértelműen a kávé, amint a felkavart habja lassan összeáll, majd a buborékot önálló életbe kezdenek benne. Mindezt Godard suttogva narrálja, mint egy leskelődő természetfilmes. Természetesen tőle megszokott módon a negyedik falat is rendszeresen áttöri a szereplők kamerába beszéltetésével, mindezt ráadásul úgy megoldva, hogy váratlanul, a szövegkönyvet figyelmen kívül hagyva belebeszél a filmbe hogy valamire rákérdezzen színészeitől, miközben azoknak karakterben kellett maradnia.

Élmény

Azt hiszem minden Godard-filmnél, és már itt is elmondtam, hogy ez a fajta koncepció számomra nem kedves. Minden az információközlésről szól, a képek is. A látvány nem számít, a történet nem számít, és a szerző nem foglalkozik azzal, hogy mi egyszerű emberek is megérthessük a művét. Kíváncsi vagyok, hogy egy művelt értelmiségi, aki folyamatosan nyomon tudja követni Godard gondolatait, hogyan értékelné.

Érdekességek

- A kihívás kedvéért egyszerre két filmet forgatott Godard, egyiket délelőtt, egy másikat délután.