Tartalom

Mexikóváros nyomornegyedében járunk. A fiatalkorú Jaibo megszökik egy év után a javítóintézetből és újra a gyerekekből álló bandája élére áll. Hogy pénzt szerezzenek, kirabolnának egy vak utcazenészt, de az először sikeresen ellenáll, ezért megverik. Egy fiú, akit aznap hagyott a városban apja hogy megszabaduljon tőle, segít a vak férfin, ő pedig befogadja otthonába, de nem bánik vele kedvesen egyáltalán. Jaibo tudni véli, ki miatt került börtönbe, ezért orvul leüti a becsületesen dolgozó fiút és dühében agyonveri, bár nem szándékosan. Ekkor Jaibóval tartott Pedro is, így szemtanúja volt az eseményeknek. Pedróról már lemondott anyja a fiú állandó csavargásai miatt, pedig épp az anyai szeretetre vágyik leginkább. A gyilkosság megrettenti és elhatározza, hogy jó útra tér, amivel kivívhatná újra anyja szeretét is. Sikerül állást találnia egy kovácsnál, de szerencsétlenségére Jaibo mindig a közelében van attól tartva, hogy eljár a szája. Egyik látogatása alkalmával Jaibo ellop egy drága kést a műhelyből, amivel Pedrót gyanúsítják meg és intézetbe küldik. Itt a fiú megértő, gondos igazgatóra lel, ám Jaibo ide is követi és elveszi tőle a pénzt, amit az igazgatótól kapott bevásárlásra. Pedro nem mer visszamenni, dühösen Jaibóra támad és nyilvánosan megvádolja a gyilkossággal...

Bunuel, a rendező megtette nekem a szívességet, hogy ne kelljen sokat gondolkodni a film fő témáján, ugyanis ezzel a feliarattal indít:

Almost every capital like New York, Paris, London hides, behind its wealth, poverty stricken homes where poorly fed children, deprived of health or school are doomed to criminality. Society tries to provide a cure. Success for its efforts remains very limited. The future is not bound to the present: the day will come when children’s rights are respected. Mexico, that large modern city, is no exception to the rule. This film shows the real life. It’s not optimistic. Finding a solution to this problem is left to the progressive forces of our society.

Még sokmindent meg lehetne írni az apai figurák hiányától a pedofíliáig, de a lényeg a fenti sorokban van: a testileg-lelkileg elhanyagolt gyerekek élete egyenesen vezet a bűnözéshez és testi-lelki megsemmisülésükhöz.

Megvalósítás

A filmen egyértelműen érezhető az olasz neorealizmus erőteljes hatása, de ezzel együtt Bunuel túl is akart lépni rajta (vagy ahogy egyesek fogalmaztak, kritikával illette), ezért a csupasz tényszerűség mellett némi látomásos álmot is helyezett a történetbe, ami a kézzelfogahtó valóságon túli világot is belevette a "valós" realizmusba. Még nem láttam elég neoralista filmet, de a kritikák szerint közös jellemzőjük, hogy rendszerint pozitív lezárásúak. Ezzel szemben ez a film, ahogy a felvezetőben is elhangzik, pesszimista, kiábrándult, kifejezetten nyomasztó. A neorealista stílus mellett természetesen nem maradhat el Bunuel szürrealizmusa is, de többi filmjével ellentétben itt meglepően visszafogott volt, csak az álmok világában engedte meg magának, hogy elkalandozzon a valóságtól. Pedro álma az, ahol megjelenhet Bunuel fantáziája, és ez az a pont, ahol a film egyes elemei szimbólumokká válnak, mint a hús vagy tyúk. Tulajdonképpen a tyúk jellemzi legjobban Pedro bűntudatát, legyen az a megvert vak ember mellett megjelenő egyed vagy a Pedro által frusztráltságában agyonvertek.

A filmhez készült egy alternatív, hepiendinges befejezés is, de szerencsére nem az került forgalomba, mert akkor elkövette volna ugyanazt a hibát, amelyet sok más film, amely nem mert lehangoló lenni és ezzel tönkretette az addig felépített munkát, mint pl. A siker édes illata. Ugyanakkor nem pesszimistának érzem a filmet, hanem kegyetlennek, mint pl. a Szentjánosbogarak sírját, mert nem szimplán egy rossz sorsa rendelt gyerek életét mutatják meg, hanem szándékosan csak a rosszat láthatjuk, vagy ha nem, akkor kivehetően az a film struktúrája, hogy felcsillantják a reményt, majd megjelenik Jaibo és elront mindent. Miközben minden rossztette ellenére őt se érzem igazán rossznak, csak egy ösztönösen cselekvő utcagyereknek. Bár a film szerint a karakterek valósak (és természetesen helyszínen forgattak), a neorealizmus valóságával szemben a történetet kissé túldramatizáltnak érzem (de nem annyira, mint az Isten városát, ahol ez már komikumba csapott át), ami persze nem teszi még hiteltelenné, csak kicsit szélsőségesnek tűnik.  Apró technikai érdekességek volt pl. amikor Pedro kilép a testéből álmában vagy amikor megharagszik a kamerára is nekidobja a tojást, de jellemzően a neorealista stílus egyszerűségét láthatjuk benne.

Élmény

Nem számítottam ilyen erős filmre, de mivel Bunuel igyekezett távolságot tartani a történettől, nem lett annyira megrázó, mint amennyire lehetett volna. Érdekes kakukktojás a film, alig érződik rajta a rendező egyénisége, sokkal inkább hasonlít egy korabeli olasz filmre. Az asszociációk egyértelműbbek lettek a korai filmekhez képest, így élvezhetőbbek is, de ebből lehette volna több is a filmben, mert így látványban nem annyira érdekes.

Érdekességek

- Még életben vannak: Alma Delia Fuentes (79)
- A filmet kedzetben nem szerették külföldön, mert eltért a megszokott neorealista stílustól, de Mexikóban is támadták, sőt, be is tiltották egy időre, mert rossz képet festett az országról.