Tartalom

McClane (Bruce Willis) new yorki rendőr, karácsonyra Los Angeles-be utazik, ahová karrierje miatt felesége költözött a gyerekeivel. Felesége cégénél épp szűkkörű karácsonyi buli van a vezetőknek, amikor fegyveresek rontanak be az épületbe. Az alkalmazottakat egy helyre terelik túsznak, de McLane-nek sikerül észrevétlenül kisurrani a látóterükből. A fegyveresek egykori német terroristák, akik már áttértek a rablásra; most a cég szuperbiztonságoan tárolt kötvényeire fáj a foguk. Észreveszik ugyan McClane-t, de sikerül elrejtőznie és végezni néhányukkal, miközben az épületben bújócskáznak. Eköben kiérkezik a rendőrség és az FBI is, de a rablóknak épp ez volt a céljuk...

Ez egy akciófilm, többet ne várjunk a történeténél. Ugyanakkor fellelhető benne némi társadalomkritika (média, hatóságok, nagyvállalati rendszerek), de ezek egyértelműen pillanatnyi mellékszálak. Időnként felmerült bennem az a gondolat is, hogy parodizál, egyes helyeken annyira túlzó tud lenni (pl. a rózsatövisektől jajongó kommandósok, amint átfutnak a virágágyáson).

Megvalósítás

Azzal szokták dícsérni a filmet, és kezdetben nekem is ez az érzésem volt, hogy az 1980-as évek akcióisteneivel ellentétben McClane reálisabb figura, nem tökéletesre gyúrt harcos, hanem esendő ember, akinél az üvegszilánkok legalább akkora veszélyt hordoznak, mint a golyók. Igen, kezdetben valóban így tűnt, de aztán elkapata McClane is az akióhősök betegségét, és képtelen volt meölteni magát, illetve az ellenfelek természetesen síkhülyékké váltak (és ettől megint paródiára utaló jeleket kezdtem keresni). Ezt leszáítva is vannak bőven a sztorit hiteltelené tévő dolgok, mint pl. az alaphelyzet, melyben egy rendőr egy igazgatóhelyettes férje vagy a váratlan fordulatok, mint pl. a film végén Karl feltűnése. Viszont dícsérendő az, amit a Volt egyszer egy Amerikában is éreztem, azaz hogy tetten érhető minden apróság jelentősége a reptéri beszélgetéstől a mexikói házvezetőnőig.

Az egyetlen emlékezetes kép a bandavezér zuhanása (állítólag idő előtt, váratlanul zuhant le a színész, így az arcán valódi rémület látható). Hiányoltam a kreatív akciójeleneteket, pedig azok ugyanúgy kellenének, mint egy táncban. Lövöldözések, verekedések és nagy robbanások persze vannak, ezen a téren nem panaszkodhatunk. A zene az Örömódából indul, és godolom az európai gonoszság jegyében ezt a dallamot tartják meg főmotívumként. Nem tűnt fel, de állítólag szerepel benne az Ének az esőben is, ennek a két dalnak az együttes szerepeltetése pedig tisztelgés a Mechanikus narancs előtt, ahol szintén felhasználták őket. Magyar szinkronnal láttam a filmet, ami többek elmondása szerint nagy hiba, mert elvész belőle McClane szövege és a bandavezért alakító, nemrégiben elhunyt Alan Rickman alakítása.

Élmény

Kevésbé kellemetlenül mint A sebhelyesarcú esetében, de ez a film is lenyomata a nyolcvanas éveknek: a terroristák még németek (de azért külföldiek még így is), felülreprezentáltak a feketék a kiemelt mellékszerepekben és alapvetően pozitívak, a nagyvállalat japán, a hatóságok inkompetensek... stb.  Izgalmasnak izgalmas volt, de néha fájóan erőltetett. Ha az akciójelenetek kreatívak, akkor a maga nemében tökéletesen jó film lett volna.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Bruce Willis (Ponyvaregény), Grand L. Bush (Forrest Gump)
- Alexander Godunov (Karl) sikeres balettművész volt, az orosz cári Godunov-dinasztia leszármazottja. 1995-ben, 45 évesen halt meg túlzott alkoholizmusa miatt.
- A filmet a stúdió székházában, a valóban épülőfélben lévő Fox Plazában forgatták.