Tartalom

1945-ben Japán elveszti a háborút és feladja a több mint 50 éve uralt Tajvant is, amely így visszakerül a polgárháborús Kínához. A japánról kínai rendszerre átállást megérzi a Lin család is, az árak gyorsan nőnek. A családfő japánellenessége miatt többször volt börtönben, de az elkövetett bűnei valószínűleg köztörvényesek voltak, nem politikai jellegűek. Négy fia közül a legidősebb, Wen-heung hirtelenharagú. Wen-leung még a háborúban megőrült. Wen-leung gyógyulása után ők ketten vágnak bele a családot fenntartó csempészetbe.A harmadik testvér a háborúban tűnt el, de a család igyekszik úgy élni, mintha bármikor visszatérhetne. A legfiatalbb fiú, Wen-ching (Tony Leung) gyerekkorában megsüketült, most fényképészként dolgozik. Emiatt persze érdekellentétek alakulnak ki más bandákkal, erőszak is megesik. A nagy változást azonban az hozza, amikor a cigarettacsempészetet felszámolná a kormány 1947-ben. Az akció halálos áldozatokkal jár, felkelés tör ki a kormány ellen, amely az alkalmat arra hasznája, hogy politikai tisztogatásba kezdjen. Így tartóztatják le a Lin-fiúkat is, valamint Wen-ching legjobb barátját, akinek a húgába egyébként szerelmes. Bár ezúttal megússzak, Wen-heung egy bandaharc áldozatává válik, Wen-leung pedig újra agykárosodást szenved. Wen-ching barátja a hegyekbe szökik új életet kezdeni, de őt is kivégzik hamarosan. Wen-ching elveszi húgát, gyerekü születik, de végül őt is újra letartóztatják. 1949-ben a nacionalista kormány elveszti a polgárháborút és Tajvanra költözik Kínából.

A film témája az az 1945-1949 közötti, viharos történelmi korszak, amikor megkezdődött Tajvan mai napig tartó, sehova se tartozó léte. Japán alól felszabadultak, de Kínához továbbra sem tartoznak, miközben hivatalosan ők is Kína. Az elit lecserélése és a kommunista fenyegetés elhárítása sodorta bajba a Lin családot, mint viszonylag jómódban élőket, akik elsősorban passzív elszenvedői az eseményeknek. Ez a szükségállapot 1947-től 1987-ig állt fenn, így ez az 1989-es film jelentette az egyik első filmet, amely feldolgozhatta a korszakot (valamivel később pedig láthattuk már a Szép nyári napot). Emiatt az egyik kritka, ami a filmet illette, az volt, hogy nem a történelmi eseményekre koncentrált, hanem azt csak a "kívülálló érintettek" szemszögéből jelenítette meg részlegesen.

Megvalósítás

Nagyjából igaz erre a filmre is, mint az eddig láttot többi távol-keleti filmre: európai szemmel a karakterek annyira hasonlítanak egymásra, hogy a film végégig se tudtam egyes szereplőkről, hogy ők kicsodák (úgyhogy bocsi, de simán benne van akár az is, hogy rosszul írtam le a történetet). És hogy még nehezebb legyen követni, a film szerkezete széttagolt, nem rendel alá mindent a történet haladásának. Ebben viszont legalább megerősítettek más írások is, szóval ezúttal nem én voltam teljesen béna. Ennek az az oka, hogy ahogy fentebb említettem, nem fókuszál a konkrét, mindent eldöntő történelmi eseményekre a film nézőpontja, hanem csak érinti őket, amennyire azok érintik a Lin családot. A kívülálló nézőpontot erősíti, hogy a film narrátora Wen-ching feleségének visszamlékezése, mivel a film végére a férje már börtönben ül.

Hsziao-Hszien ugyanezt teszi a kamerával is: nem a tényleges cselekményt mutatja általában, hanem csak a környezetét, esetleg távolról láthatjuk (pl. míg Wen-ching a börtöncellában ül, elvezetik néhány rabtársát, majd hallhatjuk a lövéseket, de mi továbbra is csak őt láthatjuk - aki ráadásul nem hall, így a lövésekről sincs tudomása). Hasonló hatású megoldás az is, hogy a kamera akkor is helyszínen marad, amikor az adott jelenet már befejeződött, mint a Werckmeister harmóniákban. Hasznos fogás volt Wen-chinget süketté tenni: a szimbolikus volta mellett ez arra is jó volt, hogy még passzívabbá váljon szemünkben, hiszen sokkal kevesebbet fog fel a külvilágból és jóval kevésbé képes azt befolyásolni. Csak írással képes kommunikálni, és persze ezt mutatja a kamera ahelyett, hogy az eseményeket követné. Egyes helyszínekre rendszeresen visszatérünk (kórházajtó, völgy... stb.) - nem vagyok benne biztos, hogy ezek szimbolikusak, inkább talán egyfajta ritmusként szolgálnak.

Élmény

Azt hiszem kezdem szépen-lassan megszokni, hogy a modern ázsiai filmművészet remekeinek számító alkotások nem történet-, hanem hangulatközpontúak. Ha egyszerre néznék meg belőlük néhányat, valószínűleg át tudnék állni erre a szemléletre a nyugati típusú filmekről. Amit viszont nem tudom megszokni, hogy az első fél-egy órában értetlenül bámulok ki a fejemből, mert nem tudom azonosítani a karaktereket.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Tony Leung (Vadító szép napok, Szerelemre hangolva), Wu Nien-jen (Családi kötelékek)
- Tajvan szigetét sokáig nem érdekelte senki igazán, noha valószínűleg fontos szerepe volt az ausztronéz népcsoportok migrációjában és így az Indiai óceán népei nyelvének kialakulásában. Névlegesen Kína a 17. század végén vette magához a szigetet, ami az első kínai-japán háború során Japánhoz került 1895-ben. Ekkor ezdődött jelentős iparosodása, hogy kiszolgálhassa a japánokat. 1945-ben újra Kína részévé vált, de a vesztes polgárháborút követően a nacionalista értelmiség ide menekült a kommunisták elől, és innentől kezdve Tajvan jelentette a Kínai Köztársaságot, míg a szárazföldi Kína a Kínai Népköztársaságot. Végül az ENSZ 1971-ben ez utóbbit ismerte el a hivatalos Kínának, de tajvan is meg tudta őrizi függetlenségét a hidegháborúban szembenálló nagyhatalmaknak köszönhetően. 1987-ig áltt a diktatúra, amit onnantól kezdve a folyamatos enyhülés jellemzett, noha egypártrendszer maradt életben továbbra is 1991-ig. Az addig kormányzó párt 2000-ben vesztette el a hatalmat, de a legutóbbi választásokon, 2008-ban újra nyerni tudott.
- A negyvenéves szükségállapotot kiváltó, 1947. február 28-i incidens után mintegy 3 000 - 4 000 embert végeztek ki; ez volt a kezdete a tajvani fehér terrornak.