Tartalom

Barbenfouillis professzor (maga Melies, a rendező) felvetésére az asztronómiai társaság öt tagjával űrhajót épít, amit ágyúval kilőnek a Holdra. A hidegre való tekintettel menedék után kutatnak, ám váratlanul holdlakók tűnnek fel. A lények erős ütés hatására felrobbannak, így könnyen elbánnak velük, amíg a túlerő miatt fogságba nem esnek. Az uralkodó elé viszik a csillagászokat, egyikük azonban váratlanul kiszabadítja magát és könnyedén végez a királlyal. Menekülőre fogják...

Elsőre látásra a történet meglehetősen bugyutának tűnik, ám nem árt észben tartani, hogy 1902-t írunk, és az, hogy egy mozgóképnek története van, már önmagában is szokatlan, hiszen a kezdeti filmek pár perces életképek voltak. Ezzel pedig elkövetem a szokásos hibámat, hogy alábecsülöm a régi korok emberét. Mert bár valóban igaz, hogy ekkor még egy mozgókép, és még inkább egy fantázia film hatalmas ovációt tudott kiváltani, számos kritikus szerint ez egy szatíra a tudományos életről és akkoriban dívó imperializmusról (igen, ennyire régi a film).

Megvalósítás

A film őskövület jellege természetesen meghatározza a történet kivitelezését is, hiszen mint fentebb említettem, ekkoriban még nem volt egyértelmű, hogy a mozgóképnek története legyen. ez érződik rajta, még messze nincs meg a feszesebb történetvezetés, mint ami a korban csak bő tíz évvel későbbi Türelmetlenséget jellemzi, mégis mintha egy évszázad választaná el őket egymástól. Még alig nevezném filmnek, kissé inkább olyan, mint amikor kampányvideót készít egy végzős középiskolás osztály. karakterekről nem beszélhetünk, bár a szatirikus hangnemet figyelembe véve a tudósok gyülekezete emlékeztet egy csapat hülyegyerekre.

Ez a film tekinthető az első sci-finek is, és egyáltalán nem lő mellé, rakétaszerű űrhajót álmodik meg, mely visszatéréskor az óceánba zuhan, zöld, furán mozgó, felrobbanó űrlényeket, gombává változó esernyőket. Egyértelműen látszódik, hogy az egész film festett díszlet előtt van felvéve, de ezt nyilván nem róhatjuk még a szemére, kb. színpadképek sorozatát jelentette ekkor a film. Ami a legérdekesebb, és egyáltalánnem számítotam rá, az az, hogy színes. Persze ekkor még kézzel festették ki utólag a filmet, de ahogy a képeken is látszódik, kellőképpen tarkák az öltözékek. Először azt hittem, nem is színészek játszanak, annyira eltúlozták a játékot, de utánaolvasva kiderült, hogy többségük igenis rendes színész volt. Ezt részben így írhatjuk a kor számlájára, részben pedig a film gúnyos jellegére. A trükkök nagy részét vágásokkal éri el, és bár nem ez volt az első film, amely ezeket alkalmazta, sok egyéb technikai újdonság népszerűsítése írható a számlájára.

Élmény

A régi filmekkel szemben elfogult vagyok, mert korukból adódóan kevesebb filmtörténeti tapasztalattal felvértezve tudnak a mai napig is nagyot szólni. Ennek ellenére rendre elkövetem azt a hibát, hogy lebecsülöm őket, ezért itt se értettem meg (talán meg se érthettem), hogy Melies csak gúnyolódik. Megvalósításában még nagyon kezdetleges, hogy igazi élményt jelentsen.

Érdekességek

- Melies kb. 500 filmet készített, ezeknek a nagy része sajnos elveszett, miután az első világháborúban a francia seregnek szüksége volt a filmszalagokban található ezüstre.
- Eredetileg mutatványos volt, ennek többször is láthatjuk nyomát filmjein. A filmvetítés ekkoriban egyébként is a mutatványosok reszortja volt, így 1895-ben nem esett nehezére aktívabb szerepet vállalnia.
- Saját stúdiója volt, idővel azonban csődbe ment és filmezés helyett újra fellépéseket vállalt.