Tartalom

1928-1929 környékén járunk a szovjet Ukrajnában. Vaszil nagyapja épp halálán van, miután évtizedekig ökrökkel szántott. Vaszil hithű kommunistaként már lenézi ezt a fajta földművelést; traktorral akar szántani közösen megművelt földeken. A falu tehetősebb parasztjai Khomával az élükön persze ellene vannak, nem akarják elveszteni tulajdonaikat. A traktor azonban megérkezik, és Khoma távollétében Vaszil lebontja a kerítését. egy éjjel a táncolva hazafelé igyekvő Vaszilt valaki lelövi...

A filmet az első szovjet ötéves terv keretében történő téeszesítésre való tekintettel rendelte meg Sztálin, hogy propagandisztikusan támogassa a földek kollektivizálását és uszítson a tehetősebb parasztok (kulákok) ellen. Ennek megfelelően vannak nagyon sötéten propagandisztikus elemek, ugyanakkor Dovzsenko, a rendező nem vesztette el emberségét és legalább annyira átérezhető Khoma tragédiája is, akit megállíthatatlanul sodor el az idők szele, miközben vannak karakterek akiket teljesen hidegen hagy a politikai szál. Az igazi téma azonban mégsem ez, hanem az ember és a természet viszonya, életük örök körforgása. Az idők változnak, emberek meghalnak, születnek, az eső pedig csak esik.

Megvalósítás

A történet propaganda mivolta elsősorban Vaszil agitációjában nyilvánul meg. A falu népe egy emberként várja a traktort, majd meg is indul egy nagy ugrással a teljesen gépesített tömegtermelés. Szintén szélsőségesen ábrázolja a papot, akiről nem tudunk semmit, de fia halálán elkeseredve Vaszilij apja nyomban kijelenti, hogy nincs Isten és világi temetést rendez, a pap pedig átkokat szór a hitetlenekre. A pappal ellentétben azonban egyáltalán nem gonosz figura Khoma, akinek büntetése a közösségből való kivetése lesz, és hiába vallja be a gyilkosságot, a tömeg már rá se hederít. Nem vagyok biztos benne, hogy gúnynak szánták-e vagy esetleg ember és gép együttműködésének, de egy ponton a traktor hűtővizét úgy pótolják, hogy a férfiak belevizelnek. Ez, és hogy Khoma tragidiáját átérezhetjük annak köszönhető, hogy az erőszakos kollektivizálást ideiglenesen felfüggesztették. Ahogy említettem, nem minden szólt politikáról: Khoma összeomlása mellett Vaszil jegyese is meztelenül őrjöng, nagy ívben letojva, hogy mi van a közösséggel. Az idősebb nemzedék is tartózkodó a kommunizmussal szemben, de végül beadják a derekukat.

Az általánosabb témája sokkal inkább megvalósításában érződik, mintsem tartalmában, és ebben iszonyatosan emlékeztetett a Mennyei napokra. Először a franciák lírai realizmusára gondoltam, de itt az emberek sokkal mozdulatlanabbak voltak annál, hogy lírainak gondoljam őket. A hosszan kitartott képekkel már-már A kilátóteraszt idézte. A tömegtermelés beindulása, dokumentarista jellege az Ember a felvevőgéppelt juttata eszembe, a gyakori gyors vágásokkal, montázsokkal kiváltott érzelmi reakciók pedig egyértelműen a Patyomkin páncélos hatását mutatják. De a hosszan mutatott, almákat áztató esőben is felfedezhetjük akár Tarkovszkijt, ha akarjuk. Vaszil éjjeli tánca  kísérteties, amit hasonló körülmények között ad elő a már félőrült Khoma, és a szintén összeomló, meztelenül örjöngő jegyes is a film erősebb jelenetei közé tartozik.

Élmény

Nem tökéletes a film, a propaganda-íze sokat ront rajta, és korai filmként sem tökéletesen kiforrott a szerkezete, de a képei abszolút hatásosak. És mégsem ragadt magával annyira, mint amennyire visszagondolva rá kellett volna. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy talán belefásultam a filmekbe, vagy már talán túl sokat láttam és nehezebben ütik meg az ingerküszöbömet. Mindenesetre teljesen megérdemelten tartják az egyik legfontosabb szovjet-ukrán filmnek.

Érdekességek

- 1928-ban a tervezettnél kevesebb búzája volt Sztálinnak, a beszolgáltatások pedig nem jártak sikerrel, mert a gazdák ellenálltak vagy inkább tönkretették a terményt, mint hogy átadják ingyen. Sztálin erre a kulákok ellen uszítva az addig békén hagyott birtokokat nekilátott kollektivizálni 1929-ben. Erővel sikerült is a kollektivizálás, ám a parasztok vagy fegyveresen vagy passízvan de olyan sikeresen ellenálltak, hogy még az 1950-es években sem érték el az 1920-as évek termését.
- 1932-1933 különösen rossz termést hozott, amiért Sztálin elsősorban az ukránokat hibáztatta, ezért bosszúból csökkentette a fejadagjukat. A rossz termés és a kevés ellátmány következtében mintegy 12 millióan halhattak éhen, több tízmillióan pedig születesi rendelleneséggel jöttek világra az alultápláltság miatt.