Artúr filmélményei

Vágyak szigete (1945)

2016. szeptember 07. 23:12 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Powell, Michael - Pressburger, Emeric
Műfaj:
romantikus
Főbb szereplők:
Wendy Hiller, Roger Livesey

Megjelenés: 1945, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/zJFRJbVwTJ0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/vagyak-szigete-i-know-where-im-going/movie-143384

Tartalom

Joan öntudatos, modern nő, egy nagyvárosi bárban jelenti be apjának, hogy másnap utazik Skócia egyik szigetvilágába összeházasodni egy dúsgazdag férfival. Kiloran szigetére azonban a pontosan kidolgozott terv ellenére sem tud eljutni a rossz idő miatt, így egy kikötővároskában kénytelen várni, míg a köd, majd a szél elül. Megismerkedik többek közt Torquillal (Roger Livesey) a tengerésztiszttel, aki szabadsága alatt szintén Kiloranra menne, ahol felnőtt. A kikötő lakói Joan városias attitűdjével szemben ráérősebb, hagyománytisztelőbb életet élnek, amit az is bizonyít, hogy Torquil nem hajlandó belépni Moy várába, mert családját megátkozták, és aki belép, arra lesújt. Torquil ugyanis a MacNeal-klán örököse, Kiloran birtokosa, aki bérbeadta Joan jövendőbelijének a szigetet. A rossz időjárás miatt azonban a vártnál több időt kénytelenek együtt tölteni, és Joant lassan rabul ejti a hely varázsa és persze Torquil...

A történet alapvetően a korszellemnek megfelelően (állítólag) az emberi értékek, a jóság mellett teszi le voksát az anyagiassággal szemben, én pedig elhiszem, hogy valóban ilyen volt a korszellem, hiszen számos világháborús film bizonyította már. Mindezt pedig nagyon erősen körbeveszi a népies-mitikus brit (jelen esetben skót) vidék, a természettel és az alap jósággal még kapcsolatban álló átlagember világa. Kísértetiesen hasonlít a Canterbury mesék, de még az Anglia hangjai szellemiségére is, úgyhogy akár tekinthetnénk propaganda filmnek is.

Megvalósítás

Az anyagiasság megtestesítője Joan, aki gyors életritmusú, városi, modern nő. Apját drágámnak szólítja, bárokba jár, a lazacot boltból veszi, azt gondolja, pénzzel mindent elintézhet. Persze ez nem azt jelenti, hogy a vidéki skótokat hidegen hagyná a pénz, de az ő életükben kisebb szerepet játszik. Ők még halásznak, vadásznak, tartják hagyományaikat, gael nyelven beszélnek, nem szegülnek szembe a természettel, hanem együtt élnek vele. Két-három motívum adja meg a történet spiritualitását: a Corryvreckan-örvény legendája a hűtlen szeretőről, a Moy vár átka a szintén hűtlen szeretőkről, valamint Kiloran szigete, amely a cím alapján is a vágyak szigete, egy elérhetetlen hely. (Az eredeti cím "Tudom hova megyek" vagy magyarosabban "Tudom mit akarok", ami inkább Joan személyiségére utal.) A két főszereplő mellett számos mellékkarakter életébe láthatunk bele, akik élik mindennapi kis egyszerű életüket szerényen, de boldogabban. Alapból ez a fajta hamis álnosztalgiát keltő ábrázolás azon dolgok közé tartozik, amelyek kifejezetten dühítenek, de itt nem arról van szó, hogy elítélik a jelen társadalmát, hanem épp hogy a pozitívumait emelik ki.

A Powell-Pressburger párosnak talán ez az egyik vizuálisan legkifejezőbb filmje, noha rohamtempóban készült két film között, miközben felszerelésre vártak, hogy színesben leforgathassák a Diadalmas szerelem c. filmjüket. Kétszer alkalmaznak gyors vágásokat: a film elején, hogy Joan életét bemutathassák rohamléptekben kislánykorától kezdve, valamint a végén az izgalmak fokozása érdekében az örvény elől meneküléskor. A tájképek sejtelmesek, vadregényesek, de számomra a film fő attrakciójának tartott örvénnyel küzdés nem jött be annyira, nagyon érződött rajta, hogy trükkfelvétel. A maga korában biztos nagy szám volt, de nekem ez most inkább illúzióromboló volt. Gyakori megoldás volt árnyékban hagyni a személyeket, amelynek valószínűleg szintén az lehetett a célja, hogy misztifikálja őket. A hitelesség érdekében többször gaelül beszéltek a helyiek, a zene szintén jellegzetesen skót volt.

Élmény

Szeretem a világháborús filmeket, áthatja őket az emberség jövőjébe vetett hit. A történet nekem kissé bugyuta volt a romantikus szál miatt, de a körítés autentikussá és egyedivé tette, képileg pedig egész jó volt ahhoz képest, hogy milyen rég láttam már igazán izgalmas képeket.... Hangulata miatt ajánlott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Roger Livesey (Blimp ezredes élete és halála, Diadalmas szerelem), Finlay Currie (Ben Hur), John Laurie (39 lépcsőfok, Blimp ezredes élete és halála), Valentine Dyall (Blimp ezredes élete és halála, Késői találkozás), Anthony Eustrel (Tízparancsolat), Graham Moffatt (Canterbury mesék)
- Még életben vannak: Petula Clark (83)
- Igen, ő az a Petula Clark (az okoska kislány szerepében), ekkor még gyerekszínészként., de már nem ez volt az első filmje.
- Pamela Brown (Catriona) a forgatás alatt jött össze Powellel, és bár mindketten házasok voltak, évtizedekig együtt éltek ezután.
- A filmben feltűnő spániel kutyák Powelléi, nekik szintén ez a harmadik  filmjük a Blimp ezredes élete és halála, valamint a Diadalmas szerelem mellett.
- A Corryvreckan-örvény a világ harmadik legnagyobbja.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8412698685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.03.19. 02:15:29

Jaj, de örültem a Petula Clark bejegyzésnek! Mindig próbálok odafigyelni a még élő szereplőkre, most neked köszönhetem, hogy tudok róla. Ráadásul nagyon cuki, figyelemreméltó volt a filmben a csajszi.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.03.19. 06:45:13

@moodPedro: Hát ja, most már egyre gyakrabban fogsz belefutni még élő legendákba, de azért még mindig ritkaságszámba megy, ha valaki már sztárként szerepelt egy filmben az 1970-es évek előtt és még él.
süti beállítások módosítása