Artúr filmélményei

Salo, avagy Szodoma 120 napja (1975)

2016. november 06. 16:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Pasolini, Pier Paolo
Műfaj:
horror, művész
Főbb szereplők:
Paolo Bonacelli, Giorgo Cataldi, Umberto Paolo Quintavalle, Aldo Valletti

Megjelenés: 1975, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/3tg9mgewZao
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/salo-avagy-sodoma-120-napja-salo-o-le-120-giornate-di-sodoma/movie-2163

Tartalom

A Saloi Köztársaságban négy fasiszta, előkelő férfi, az elnök, a herceg, a kegyelmes úr és a püspök összeszedet kilenc fiút és kilenc lányt, hogy egy kastélyba vonulva kiélhessék rajtuk perverzióikat. Aki nem elég együttműködő, azt a szabályok értelmében meg kell csonkítani, aki pedig bármilyen vallási megnyilvánulást mutat, ki kell végezni. Minden este hat órakor négy baráti, középkorú prostituált erotikus történetet mesél életéből, hogy felizgassák az urakat. nem tudni mennyi idő telt már el és mik történtek, de az első esemény, amikor egy katona szándékosan felgáncsolja az egyik meztelenül felszolgáló lányt, majd megerőszakolja. Az elnök kedvet kap és ő is odatartja farát a katonának. Kamu házassági ceremóniákkal színesítik napjaik, majd a hagyományosabb szex után következik a koprofágia, azaz a szarevés időszaka. Az ellenkezők neveit közben folyamatosan felírják, hogy a szórakozásuk végén majd méltó büntetésben részesítsék őket. Félelmükben többen beárulják a másikat, így szinte mindenkit megkínoznak és megölnek.

A történet alapvető üzenete elég egyértelmű, de maga a rendező, Pasolini is kinyilatkozta:

A Salòval mindazokhoz fordulok, akik hozzám hasonlóan gyűlölik a Hatalmat azért, amit az emberi testtel művel: dologgá aljasítja, s ezáltal az embert megfosztja személyiségétől. A hatalom anarchiája ellen is szólok, mert a hatalomnál nincs anarchikusabb, mert a hatalom mindig azt teszi, amit akar, a végletekig önkényes, kizárólag saját szükségletei hajtják, más logikát nem tűr.

Lehet hogy nem figyeltem rendesen, de mintha megpendített volna más, filozofikusabb témákat is (pl. az anyagyilkosság révén), de ezekről később mintha már nem esett volna szó, és más leírásokban sem találkoztam vele.

Megvalósítás

Az Isteni színjátékhoz hasonlóan négy részre oszlik a Szodoma százhúsz napján alapuló történet: 1) a pokol tornácában összegyűjtik a kamaszokat és elszállítják a kastélyba; 2) A mániák körében a "hagyományosabb" szexuális szokások jelennek meg, mint a nemi erőszak, anális szex, pedofília, arcraélvezés... stb.; 3) A szar körében már a szexhez nem kapcsolódó perverziók nyernek teret, elsősorban a koprofágia mutogatásával; 4) A vér körében már a kínzásokban és a gyilkolásban élik ki magukat az urak, mint a legfelsőbb élvezetben. ahogy a történet ismertetésében írtam, ehhez a szerkezethez még hozzájárultak a tapasztalt, együttműködő prostituáltak történetei. Az első még csak gyerekkori élményeiről beszélt, a második a koprofágiát festette le mintegy ínyenc dologként, az utolsó pedig már a halállal kapcsolatos eseteit. Az áldozatok tehát fokozatosan egyre nagyobb megaláztatásokat kénytelenek elszenvedni párhuzamosan a prostituáltak történeteivel, de meglepő (pontosabban egyáltalán nem meglepő) módon az életüket féltve ezekbe mind belemennek, a film végére pedig még hajlandóak kiadni a többieket is végső elkeseredettségükben. Jellemző, hogy épp a vallásos megnyilvánulásokat tiltják, hiszen hatalmuk csak a test felett van., illetve ugyanezt jelzi az egyik esküvő is, ahol hiába üvöltöznek és fenyegetőznek, nem bírják rávenni az áldozatokat arra, hogy örüljenek és nevessenek. A karakterekről nem lehet sokat elmondani azon kívül, hogy az uralkodó oldal perverz, az alattvalói pedig elszenvedője ennek. Árnyalja ugyanakkor a képet, hogy a egyes kamaszok élvezik is, az urak pedig ugyanúgy részt vesznek a megalázó dolgaikban. Van egy olyan érzésem, hogyha őket kínozták volna meg a történet végén, azt is élvezték volna. Vannak bőven jelképes gesztusok, mint pl. amikor kutyáknak kell tettetniük magukat vagy amikor a fényűző vacsora alatt Hitlert hallgatják, miközben a felszolgált ételt ürülék. De persze maguk az urak címei is a hatalomra utalnak, legyen az világi vagy szellemi, miközben kéjesen fetrengenek az erő képviselőivel a katonákkal.

Van pár szépen megkomponált kép, de az az igazság, hogy a történet esetleges mélyebb rétegeivel egyetemben teljesen elvonják a figyelmünket róluk azok perverziók, amiket alaposan megmutatnak. Még csak 1975-öt látunk, de alap, hogy teljes a meztelenség. A szex nyílt mutatása nyilván nem fért még bele, de annak imitálása sem volt még ekkoriban annyira megszokott, hát még a homoszexualitás megjelenítése (a Túl a barátságon ízlésesebb csókjelenetei elbújhatnak az itteni smárolások, fogdosások és dugások mellett), pedig a prostituáltak történetei is elég érzékletesek voltak (ld. még Persona). A kaka majszolása mindenkiben undort vált ki, a kínzások fájdalmát pedig átérezzük (és még az Oldboy nyelvkivágását hittem durvának), mert nem durvák, hanem finom módszerekkel csinálják (a máglyán elégetés nem átérezhető annyira, mint amikor itt gyertyalánggal égetnek meg valakit, mert ez utóbbiról mindenkinek van tapasztalata).

Élmény

Az üzenet tehát egyszerű és egyértelmű, a képi megvalósítást is alárendelik neki. A kérdés az, hogy beválik-e? A koprofágia gusztustalan, a kínzások borzalmasak és mindkettő emlékezetes lesz annak, aki látta (nem is fogok tudni többé  jó érzéssel kakilni). De szükség volt erre? A hatalmat utáljuk meg általa vagy egyszerűen a képek csak önmagukban sokkolóak és nem társítjuk hozzá az elnyomást? Ráadásul a kínzásokig a történet inkább unalmas, nem történik semmi a válogatott perverziók felsorakoztatásán kívül. Azt hiszem az a baj a filmmel, hogy az alap- és nem a mély érzelmekre hat. Számomra még mindig felkavaróbb a kicsit hasonló témájú A siker édes illata.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Caterina Boratto (Nyolc és fél), Laura Betti (Az édes élet)
- A filmet természetesen azonnal betiltották rengeteg országban, még a felvilágosultnak tartott Angliában is csak a 21. században kerülhetett vágatlanul mozikba.
- Már a film elkészülte után, de még a bemutató előtt meggyilkolták Pasolinit 53 éves korában, ami nem volt teljesen váratlan, hiszen a rendező nyíltan vállalta homoszexualitását és szókimondó, provokatív stílusával rengeteg ellenséget szerzett. A gyilkosság körülményei tisztázatlanok.
- a koprofágia nem feltétlenül rossz, a teveürülék fogyasztása pl. jó a vérhas ellen.
- A Saloi Köztársaságot azután hozták létre a németek Észak-Olaszországban, miután Mussolinit lemondatták. Állítólag gyakoriak voltak a civilek elleni kegyetlenkedések. Itt játszódik Az élet szép is.
- Barnakanapés képek nem lesznek, mert az egész filmet idemásolhatnám :)

Következik: Odüsszeusz tekintete

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7412698591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása