Artúr filmélményei

Hatosfogat (1939)

2017. február 01. 08:00 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ford, John
Műfaj:
western
Főbb szereplők:
Claire Trevor, John Wayne, Andy Devine

Megjelenés: 1939, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/OE-VWDsdkwM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/hatosfogat-stagecoach/movie-994

Tartalom:

Postakocsi érkezik egy kisvárosba egy finom hölggyel, a gyengélkedő Mrs. Malloryval, aki katonatiszt férjéhez érkezett volna, de mint kiderül, a közelben ólálkodó apacsok miatt tovább kellett állni a hadseregnek. Mrs. Mallory eltökélt, hogy mihamarabb vele legyen, ezért az apacsveszély ellenére is továbbmegy a kocsival. Épp ekkor száműzi egy női erkölcsegylet a prostituált Dallas-t, aki így szintén a kocsi utasa lesz. Hasonlóan jár Dr. Boone (Thomas Mitchell) is, aki alkoholizmusa miatt nem tudja fizetni a bérleti díjat. A doki nagy örömére utastársuk lesz a mintáival utazó félénk whiskey ügynök, Mr. Peacock, valamint a Mrs. Malloryba első pillantásra beleszerető egykori déli tiszt, a jólnevelt Hatfield (John Carradine) annak ürügyén, hogy megvédje a hölgyeket. Utolsó pillanatban beül melléjük a karótnyelt Mr. Gatwood, a banki alkalmazott, aki az aznapi nagyösszegű betéttel akar meglógni. A kocsit a kissé félős és egyszerű Buck (Andy Devine) hajtja, és vele tart a helyi seriff is abban a reményben, hogy az úton összefut és letartóztathatja a bosszúért lihegő Ringót (John Wayne), akinek ellenfelei épp abban a városban vannak, ahová a kocsi tart. A kocsihoz csapódik még tucatnyi katona egy állomás erejéig lovaskíséretként, ahonnan majd egy újabb csapat venné át a védelmi feladatot. A seriff számítása bejön, szinte azonnal belefut Ringóba, aki a katonák láttán kénytelen megadni magát. Az első állomásig nem történik probléma, ám ott kiderül, hogy az ott állomásozó katonáknak menniük kellett, így a kocsi utasainak kíséret nélkül kell folytatniuk az utat...

A western-körítés szinte felesleges, itt a lényeg az összezárt és egymásra utalt emberek viszonyaiban keresendő, hogy a 12 dühös emberben. Természetesen a veszély hatására lefoszlik a társadalomban betöltött helyük és csak a valós értékeik fognak számítani.

Megvalósítás:

A film eleje olyan gyorsan varrja össze a karaktereket, hogy alig bírtam követni, egyes szereplőket pedig kifejezetten felszínesnek hagytak meg sajnos. Ilyen volt a bankár, aki mindössze háborogni tudott, de nem tudjuk meg, miért is próbált meglógni a pénzzel. Állítólag a válság után akkora közutálatnak örvendhettek, hogy talán erre külön nem is volt szükség. A kereskedő és a kocsis csupán komikus karakterek voltak, előbbi félénkségével, utóbbi az együgyűségével, aminek harsánysága engem kifejezetten zavart. Hatfiled, a déli karaktere mélyebb volt, neki volt valami fájdalmas a múltjában és jelenében, de nem derült ki róla sok konkrétum. Az ő csúcspontja az volt, amikor az utolsó töltényével Mrs. Malloryt lőtte volna le, mintsem hogy az indiánok élve elkapják. A doki hasonló szerepet kapott abból a szempontból, hogy egy-egy pillanatra felsejlik előttünk az alkoholizmusának szörnyűsége, de alapvetően a szeretnivaló részeges marad, akin lehet nevetni. Minimálisan fejlődik szemünkben a seriff, akiről egyre inkább az a benyomásunk, hogy nem a törvény betűje érdekli kizárólag, hanem az igazság is. A két nő kapcsolata egy fokkal érdekesebb, Mrs. Mallory a megvetésből lassan elmozdul a megértés irányába, miután Dallas önfeláldozóan gondozza őt. Dallas az egyetlen igazán szociális eleme a történetnek, akinek élettörténetét megismerve megértőbekké válhatunk a lecsúszottakkal szemben. Ringo számomra kevésbé volt érdekes, ő a tipikus jófiú bosszúálló; egyetlen csavar vele kapcsolatban az volt, amikor hallgatott egy pillanatra Dallas-ra és felhagyott volna a bosszúval. Hasonló volt ellenfeleinek reakciója is, amikor megtudták hogy Ringo a városban van, és jó volt látni, hogy ők sem velejéig romlott gonoszok, hanem félnek és talán ők se akarják ezt az egészet, de társadalmi nyomás alatt vannak, ahogy kimondottan szinte mindenki. A történet tagolása egyszerű: beszélgetős és utazós részek váltogatják egymást egyre kiélezettebb és egyre kevésbé civilizált viszonyok közt. A csúcspont az indiános összecsapás, és Lisztesnek tökéletesen igaza van abban, hogy itt kellett volna abbahagyni, mert utána Ringo leszámolása már unalmas.

Ez volt az első film, amit a mára ikonikussá vált Monument Valleyben forgattak kihasználva a hely monumentalitását és a benne haladó kocsi apróságának ellentétét. Többször is inkább sejtetéssel mutattak meg dolgokat, mint pl. Ringo párbaját vagy Hatford utolsó lövését. A leglátványosabb rész egyértelműen az indiánok támadása volt, hiszen a száguldó kocsin olyan valódi kaszkadőrmutatványokat láthattunk, amiket nem helyettesíthet semmilyen számítógépes trükk. A zene és a színészek sem voltak kiemelkedőek a fülemben/szememben.

Élmény:

Amikor Ringo először tűnik fel a képen, a kamera ráközelít, szinte ragyog az aurája, olyan mint egy félisten. Ez volt Ford első hangos westernje, az a film, ami igazán beindította Wayne karrierjét és örökre összekötötte mindkettőjüket a műfajjal, valamint művészi szintre emelte azt. Alapvetően izgalmas a koncepció, csak nekem több volt benne az esemény, mint a karakterdráma, amitől sokkal több lehetett volna a film. Kora ellenére is izgalmas, ma is simán nézhető, az első fontosnak tekintett western.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Wayne (Babaarcú, Vörös folyó, Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Csillagok háborúja), Thomas Mitchell (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Elfújta a szél, Az élet csodaszép, Délidő), Andy Devine (Bolond, bolond világ), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Érik a gyümölcs, Tízparancsolat, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Tim Holt (Az Ambersonok tündöklése és bukása, Clementina kedvesem, Sierra Madre kincse), Tom Tyler (Elfújta a szél, Érik a gyümölcs), Francis Ford (Frankenstein, Érik a gyümölcs, Clementina, kedvesem), Jack Pennick (Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem, Az üldözők, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Yakima Canutt (Elfújta a szél)
- Francis Ford a rendező bátyja, maga is rendezett és a fia is.
- Lordsburg létező kisváros.
- Az apacsok évszázadokig harcoltak Mexikó és az Egyesült Államok ellen, még a 19. század második felében is komoly gondot okozva nekik.

Következik: Jelenetek egy házasságból

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3612698483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása