Tartalom:

1943-ban az amerikai hadsereg első nagyobb afrikai csatája csúnya vereséggel végződik, ezért Patton (George C. Scott) személyében új tábornok érkezik a sereg élére. A művelt, szenvedélyes és mocskosszájú tábornok szigorú fegyelmet vezet be és sikerrel veszi az el-gueterri csatát. Miután sikeresen végződik az afrikai hadjárat, a brit Montgomeryvel (Michael Bates) egymásra licitálva igyekeznek partra szállni és előrenyomulni Olaszországban, felrúgva a szövetségesek haditervét és kényes szövetségét. Az amúgy is öntörvényű, nehéz eset Patton azzal veri ki végleg a biztosítékot a médiában és feletteseinél, amikor egy sokkos állapotban lévő katonát felpofoz gyávaságért...

Úgy érzem a filmnek nem volt igazán témája Pattonon kívül, aki viszont elég érdekes személyiség volt ahhoz, hogy önmagán túlmutatót jelentsen így is. Meggyőződése volt, hogy ő a megtestesült katonaszellem és ténylegesen jelen volt a régi nagy csatákban Hannibál vagy Napóleon mellett. Az ő ideje a csatákban jön el, de a győzelmek dicsőségei nem tartanak örökké, a háborúskodáson kívül pedig más környezetben nem tudott kiemelkedni.

Megvalósítás:

Ennek megfelelően a történet azzal nyit, amikor Patton ténylegesen élete "főművébe" kezdett és megérkezett a második világháborúba (addig kiképzéssel, startégiával foglalkozott, korábbi háborúkra pedig nem tudott még nagy befolyással lenni). A személyén kvül gyakorlatilag minden mellékes, simán ülhetett volna egy szobában is monologizálva. Így is kezdődik a film, egy bevezetővel, ahol elmondja a híres beszédét mintegy a nézőközönségnek címezve, ez pedig már eléggé megalapozza, hogy a tipikus mocskosszájú kiképzőtiszt személyiségével bír, de rövidesen az is kiderül, hogy nagyon is szereti embereit, hivatását, illetve hogy szinte metafizikai síkon létezik. Nosztalgiával beszél történelmi eseményekről és isteni küldetésének tudatában cselekszik. Ettől válik Patton nagyobbá Pattonnál. Minden más az ő ellenpontjaként vagy viszonyításaként létezik, altisztjei pl. vagy támogatóak vagy ellenkezű személyiségűek, ellenségei őt elemzik, hogy jobban kiemeljék az ő személyiségét. Ez részben zavaró is, mert nem az eseményekre koncentrálunk, így nem tudni, éppen hol i start a háború vagy ő maga a ranglétrán. Legnagyobb tragédiája, hogy nem jut lehetőséghez, erről pedig elsősorban az tehet, hogy a harcmezőn kívül életképtelen és rendre elvágja magát diplomáciailag

Képileg baromi hatásosan indul, ahogy egy óriás zászló előtt beszédet mond a tábornok, és mivel nem látjuk a hallgatóságot, simán vehető úgyis, mintha hozzánk, a nézőkhöz beszélne. Természetesen a beállítások is elsősorban rá koncentrálva hol kimagaslónak, hol eltörpülőnek mutatják  helyzettől függően, jelezve erőteljes személyiségét, illetve hogy ő mégiscsak egyetlen ember. Monumentális film sok az óriási tájkép, de a statiszták száma, a díszletek, a harcjárművek mennyisége már nem olyan impozáns, mint a pár évvel korábbi nagy klasszikusokban. Leginkább az Arábiai Lawrence-re hajaz, de érezhetően már egy másik világban vagyunk az újhullám kiteljesedése után, noha csak nyolc év telt el. De azért túlzottan nem is bátor, a holtestek inkább csak jelkpesen hevernek, hiába an néhány véresebb darab köztük. A speciális effektek előnyére válnak, ez a Dunkirk ismeretében szembetűnő igazán, hiszen míg ott animáltak, itt valódiak pl. a repülések. Ugyanakkor személy szerint engem eléggé zavart a robbanások szabályossága, nem tudom ez a film hibája vagy már én vagy túl jó szemű. A film jellege miatt elsősorban Scott sznészi játéka volt a döntő, amit Oscarral jutalmaztak. Nekem nem volt annyira nagy szám, de tudjátok hogy nem értek ehhez (se).

Élmény:

Őszintén szólva sem a film látványvilága, sem a témája nem hozott tűzbe miközben néztem, de utánaolvasva egész más megvilágításba kerül az egész, ugyanis egyáltalán nem fiktív (ha itt-ott élnek is a művészi szabadsággal). A kitaláltnak tűnő mondatok, események mind valósak, ettől is volt részben talán kicsit mozaikszerű, valószínűleg ezek köré építették a sztorit és nem fordítva. És tudván, hogy ezek így megtörténtek a valóságban is, mindjárt más szemmel néz az ember a filmre. Ebben a tekintetben egy elég jó életrajzi film, megragadja a lényeget és sikerült egy kellően izgalmas karaktert választani témájául. Filmként viszont önmagában nekem nem működött.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George C. Scott (Egy gyilkosság anatómiája, A svindler, Dr. Strangelove), Karl Malden (A vágy villamosa, A rakparton), Michael Bates (Dr Strangelove, Mechanikus narancs), Edward Binns (12 dühös ember, Észak-északnyugat), Lawrence Dobkin (Tízparancsolat, Észak-északnyugat), John Doucette (Idegenek a vonaton, Délidőben, Kleopátra), James Edwards (12 dühös ember, A mandzsúriai jelölt), Frank Latimore (Az elnök emberei), Morgan Paull (Szárnyas fejvadász), Jack Gwillim (Arábiai Lawrence, Tűzgolyó)
- James Edward (a fekete George-ot alakító színész) 1970-ben, még a film bemutatója előtt elhunyt.
- A forgatókönyvért is Oscar járt, egyik írója Coppola volt.
- Scott megvetette Hollywoodot és nem vette át a díját, elsőként.
- A film tanácsadója nem más volt, mint Bradley tábornok, akinek egyébként a könyvéből készült a forgatókönyv is.
- Készült folytatás is 1986-ban szintén Scott főszereplésével.
- Kb. az egész filmet fel lehetne sorolni érdekességként. Valóban megtörtént a légitámadás, miközben arról beszéltek, hogy nem lesz légitámadás, valóban elhangzott a filmeleji beszéd, valóban kitüntette a lelkészt, valóban hit a reinkarnációban... stb.
- Alfred Jodl, a német tábornok élete nem volt túl szerencsés: megsérült a Hitler elleni mérenyletben, ő írhatta alá a fegyverleltételt, majd 1946-ban kivégezték.
- Erwin Rommel véhetően részt vett a Hitler elleni merényletben és elfogása előtt öngyilkos lett.
- Patton (1885-1945) elvileg távoli rokona I. Eduárd 13. századi brit királynak és Washingtonnak is. Tehetséges vívóként részt vett az 1912-es olimpián. 1916-ban Mexikóban, 1918-ban Európában harcolhatott, ami közben a tankok lelkes támogatója lett. a két háború között írt, tanult, de nehezen viselte, hogy nem háborúzhat. A második világháború kitörésekor kiképzőként működött, míg végre 1942-ben Afrikába mehetett. Az ezt követő eseményeket a filmben láthattuk,sikeresen harcolt Afrikában és Európában, Bajorország kormányzója lett a háború után, ahonnan ugye óvatlan megjegyzései miatt leváltották. 1945 decemberében kisebb autóbalesetet szenvedett még Németországban, és olyan szerencsétlenül ütötte be a fejét, hogy lebénult és két héten belül elhunyt.

Következik: A vágy titokzatos tárgya