Artúr filmes blogja

Love Story

2018. február 24. 15:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Arthur Hiller
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
Ali McGraw, Ryan O'Neal, John Marley

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/z5xfFvbzJH8
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/love-story-love-story/movie-1531

Tartalom:

Jenny és Oliver (Ryan O'Neal) egyetemisták, egymásnak beszólogatva jutnak el a szerelemig. Jenny egyszerű munkásosztályból származik, Oliver viszont az egyik legnevesebb család sarja. Ennek megfelelően Jenny apa (John Marley) nyitottabb, Oliver apja (Ray Milland) elutasítóbb a kapcsolatot illetően. Oliver és az apja viszonya amúgy se túl jó, túlságosan formálisak egymással szemben és nyomasztják őket az elvárások, ráadásul félreértik egymás viselkedését. Amikor Jenny Párizsba menne ösztöndíjjal, Oliver nem akarja eleveszíteni, ezért megkéri a kezét. Jenny igent mond, Oliver apja viszont nem támogatja a házasságot, ezért Oliver inkább megszakítja a kapcsolatot apjával. Pénzre azonban szükségük van továbbra is, így Jenny otthagyja az egyetemet, hogy Oliver karrierjét támogathassa...

Nem vagyok benne biztos, hogy van különösebb témája a történetnek. Némileg megjelenik benne egy osztályellentét, de elsősorban a szerelmet és a szeretetet emeli piedesztálra, miszerint az mindennél fontosabb.

Megvalósítás:

A történet azonnal a közepébe vágva Jenny és Oliver első civakodásával indít, amit valószínűleg szellemesnek szántak a screwball vígjátékok szellemében, de inkább csak cuki lett. Valamiért ez bejön nekik és elég hamar egymásba szeretnek. Egyidőben ezzel megtudjuk, hogy Oliver nem akárki, hanem egy nagyon előkelő család örököse, aki lépten-nyomon e család eredményeibe botlik (az egyetem egy épületét is őseiről nevezték el). Hamarosan fel is tűnik apja, ennek a merev rendnek a képviselője. Társalgásuk rövid, formális, de látszik, hogy az apa szereti Olivert és csak jót akar neki, Oliver viszont gyűlöli apját azért, amit jelképez. Ezzel ellentétes Jenny és apja viszonya, ami nagyon közvetlen, és az apa még a számára nagyon fontos hagyományból (templomi esküvő) is képes engedni, noha nem örül neki. Jenny klasszikus zenét tanul és Párizsba vágyik, de feladja mindezt Oliver támogatásáért cserébe, mert fontosabb neki a szerelem, tulajdonképpen ez a film lényege, amit Oliver csak a végére ért meg. Bár apjával nem békül ki, de talán elindultak a megbékéléshez vezető úton. Ja, és Jenny meghal. Ez nem spoiler, ezzel indít a film, viszont megalapozza a komor hangulatát, hiszen tudjuk már megismerkedésük előtt, hogy csúnya véget fog érni kapcsolatuk. Nem lenne ördögtől való azt gondolni, hogy ez valamiféle szocio-metafora, ahol a munkásosztály és az elit az ellentétei ellenére is képes együttműködni, de eggyé nem válhatnak és nem emelkedhetnek egy szintre (Jenny támogatja Oliver felemelkedését, de gyereket nem szülhet neki... stb.). De ez nem túl hangsúlyos benne, ezért nem foglalkoznék vele bővebben.

Már sokadjára láttam olyan filmet, amely vizuálisan elég egyhangú és unalmas számomra. Ettől függetlenül persze még biztosan nagyon tudatos, pl. a színek nem rikítóak, hanem illenek a mélabús hangulathoz, de attól nekem személy szerint még unalmas volt a megvalósítása. A színészek szintén visszafogottan játszottak, ami nem mindig jó, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk, inkább a történet érzelemvezetéséé. A zenéje nagyon ismert, én is ismertem, csak nem tudtam róla, hogy ide tartozik. Teljesen meg voltam győződve, hogy ez egy klasszikus darab.

Élmény:

Valamiért egy nagyon megható filmre számítottam, és ehhez adott is volt minden, de mégsem lett az. Nem is lehetett volna, hiszen a rendező azonnal előtte a legnagyobb tragédiát, és ahogy fentebb említettem, elmaradt az érzelmi hullámvasutazás is, így a szememben egy túlontúl visszafogott szerelmi drámát láthattunk életszerűtlen elemekkel. NIncs meg a visszafogottsága mögött Ozu robbanó feszültsége, sem a mélabú ereje.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ryan O'Neal (Barry Lyndon), John Marley (Arcok, A keresztapa), Ray Milland (Sullivan utazásai), Tommy Lee Jones (Sötét zsaruk, Nem vénnek való vidék)
- A filmhez készült 1978-ban folytatás is.
- Ez volt Tommy Lee Jones első szerepe. De ennél sokkal több köze van a filmhez, ugyanis még egyetemi éveikből ismerték egymást az íróval, és Oliver karaktere állítólag egy jelentékeny részben Tommy Lee Jones.

Következik: Pokoli torony

Szólj hozzá!

Carmen Jones

2018. február 22. 23:35 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Otto Preminger
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Harry Belafonte, Dorothy Dandridge

Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/hp-Ym8EW9uc
Ajánlott írás: http://www.geocities.ws/paulinekaelreviews/c1.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/carmen-jones-carmen-jones/movie-22021

Tartalom:

A második világháború idején józan életet élő Joe élete lászólag a legnagyobb rendben halad: katonaként hamarosan pilótaképzőbe küldik, és van egy odaadó barátnője Cindy Lou személyében. Pechére egy körletben él az ejtőernyő varró Carmennel, a helyi bombanővel, aki szemet vet a férfira, főleg mert az elutasító vele szemben. Amikor Carment rendbontásért rövid időre börtönbe küldenék, épp Joe-t bízzák meg, hogy a felelősség terhe mellett szállítsa őt a közeli város bíróságára. Csakhogy az autó lerobban és kénytelenek hosszabb szünetet tartani, ami alatt Carmen révbe ér és lefekszik Joe-val. Mire a katona felébred, Carmennek nyoma sincs, így őt csukják le...

A 19. századi Carmen c. regényből készült Carmen c. operából készült a Carmen Jones c. musical filmes feldolgozása. Elvileg Carmen szabad szelleméről kéne szólnia a történetnek, aki a szerelmét és akár az életét is feladja érte, de ebben a filmben e mondanivaló elhalványult az egyszerű féltékenységi dráma mellett.

Megvalósítás:

A történet röviden bevezet minket Joe életébe, aki mintagyerek magatartás és szorgalom terén is, látszólag tökéletes párt alkot Cindy Louval. Hamar megérkezik a képbe azonban Carmen is, akinek a viselkedését legjobban a szenvedélyes szó írja le. Szemérmetlenül rámászik Joe-ra, mert egyedül ő vak iránta, majd összeverekszik egy kolléganőjével. Joe látszólag megrengethetetlenül hűséges, ám amikor kettesben marad Carmennel és a nő megmutatja törödő oldalát is, elcsábul és rabjává válik. A konfliktust és a szerele bukását az okozza végül, hogy Joe féltékenykedni kezd, amit Carmen nem tűr és inkább lemond Joe-ról, hiába szereti, még akkor is, amikor Joe kész őt megölni. Azért nem jön ki ebből jól a szabadság mindenek felettisége, mert itt a szakítás hirtelen felindulásból, veszekedésből történik, nem pedig egy jól átgondolt döntés alapján. A történet kétséget hagy affelől, hogy Carmen nem menne-e vissza idővel Joe-hoz. Érdekessége, hogy a (majdnem) korabeli fekete közösségbe helyezték a történetet, ami részben talán kicsit ideálisan festi le az életüket, részben viszont az opera realizmusát idézi meg - és ne felejtsük, hogy mindezt 1954-ben tette.

Ahogy említettem, ez az opera musicalváltozatának filmváltozata, tehát zenés film. A musical a dalokat is a fekete közösségre szabta, a filmváltozat azonban operaénekesekkel helyettesítette a sznészek tátogását, ami borzasztóan természetellenesen hatott, főleg Joe esetében, pedig a "Dis Flower" a film egyik legerősebb jelenete. Szóval a dalok egyszerűen nem illettek a filmhez, a musicalban biztos jobban passzoltak. És ha már musical,akkor nem mehetünk el a vesszőparipám mellett: igen, a dalok ezúttal is indokolatlanul, ráadásul indokolatlanul gyakran csendülnek fel, főleg az elején. Néha a párbeszéd nem illik a dalok közé, néha meg már olyan régen volt dal, hogy el is felejteni, hogy musicalt látunk. A koreográfiák többnyire ötlettlenek, már ha vannak egyáltalán. Érdekesség, de Carment láthatjuk fehérneműben, ilyet pedig most hirtelen nem tudok felidézni ilyen koránról.

Élmény:

Nem gazán tudok mit mondani, nem ragadott magával a film. Voltak érdekesebb jelenetei, az operából közismert dallamokat jó volt hallani, de az előadások általában nem voltak túl jók, a történet maga pedig messze nem lett olyan erős, mint amennyire lehetett volna.

Érdekességek:

- Még életben vannak: Harry Belafonte (90)
- Dorothy Dandridge mindössze 42 évesen hunyt el gyógyszertúladagolásban vagy embóliában.
- Dandrige és a házas rendező állítólag viszonyt folytattak a forgatástól kezdve még évekig.
- Belafonta ismertebbé vált később énekesként, legismertebb dala a banánhajó.

Következik: Love Story

Szólj hozzá!

Élni

2018. február 20. 21:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Csang Ji-mou
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ko Ju, Kung Li

Megjelenés: 1994, Kína
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/IhRgMU0wyB8
Ajánlott írás: http://www.filmsufi.com/2010/04/to-live-zhang-yimou-1994.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elni-huozhe-to-live/movie-130376

Tartalom:

1940-es évek, Kína. Fukuj (Ko Ju) gazdag családból származik, de sokat szerencsejátékozik. Annyira túlzásba viszi, hogy sikerül elvesztenie a csaláid kúriát is, de ettől legalább észhez tér és belátja, hogy a családja a legfontosabb: felesége Csiacsen (Kung Li), lánya és kisfia. Bábjátékosnak szegődik és beutazza a vidéket, amikor váratlanul a kínai polgárháború közepén találja magát. Kapcsolatot nem tarthat családjával, így mire hazatérhet, gyerekei már nagyobbak, felesége halottnak hitte. Megtörtént a kommunista hatalomátvétel, és ezúttal szerencsét hozott neki a szerencsejáték: kúriája miatt azt a férfit végzik ki kapitalistaként, aki annak idején elnyerte tőle. Fukuj azonnal megérti, hogy a nyugodt családi élet érdekében jó kommunistaként kell feltűnnie...

Részben a maoista kommunizmus kritikáját láthatjuk, vagy legalábbis az esetleges káros hatásait, a kommunizmust magát ugyanis egyáltalán nem tünteti fel rossz színben, inkább csak egy elfogadandó helyzetnek. De ez is csak a helyzet, a történet sokkal inkább egy Az élet csodaszép-féle "szeressük egymást gyerekek" nyilatkozat arról, hogy bizakodjunk a szebb jövőben.

Megvalósítás:

Három idősíkon zajlik a történet a három fő kommunista történelmi eseményre reflektálva: az 1940-es években a hatalomátvételhet, az 1950-es években a nagy ugráshoz, az 1960-as években a kulturális forradalomhoz kell igazodniuk Fukujéknak. Fukuj elsőzör nemtörődöm szerencsejátékosként kerül szemünk elé, felesége, Csiacsen pedig már ekkor is a család alapja, aki a továbbiakban is változatlan személyiséggel jelent biztos pontot. Fukuj tehát először felelőtlenül eljátsza az egykor gazdag család nagy házát és az utcára kerülnek; ekkor érti meg, hogy Csiacsen útja a helyes és innentől kezdve ő is statikussá válik. De nem csak az egyéntől függ saját boldogsága, a nagy ugrás és a kulturális forradalom miatt közvetve egy-egy tragédia éri őket. Ez akár jelképesen is érthető, hiszen elveszítenek szinte mindent, ami még a kommunizmus előtti idők hagyatéka. Ugyanakkor magára a kommunizmusra nem néz rossz szemmel a film, a helyi titkár pl. kifejezetten jó fej, az ő szájából elhiszem a jó szándékot és az intézkedések helyénvalóságát majdnem minden esetben. Szintén fontos jelképe a történetnek a bábozás, ami a kulturális forradalomig szolgálja a családot, de amikor kell, látszólag könnyű szívvel szabadulnak meg tőlük és új, modernebb funkciót nyer a doboza.

Vizuálisan nem volt nagy élmény sajnos, pedig volt bábozás, nagy csatajelenet, talán az erőteljes maoista plakátok elég látványosak voltak, de összességében nem fedeztem fel a filmen végighúzódó motívumot. A zene egy szentimentális dallamrészlet volt, őszintén szólva engem zavart a folytonos felbukkanása. A Csiacsent alakító színésznő teljesítményéről mindent elmond, hogy eltiltották a filmezéstől két évre, annyira sikerült jól hoznia a rendszeren felül álló anyát.

Élmény:

Sajnos nem működött, pedig szeretem az efféle humanista filmeket. Azt hiszem ennek az volt az elsődleges oka, hogy túlontúl kiszámítható volt és nem értek meglepetésként a tragédiák, az azokat felvezető jelenetekből tökéletesen lehetett látni előre, hogy mi jön. Ráadásul nagyjából kétszer láttam ugyanezt a filmet: az Isten veled ágyasom és A bábművész nagyon hasonló témát dolgoz fel

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ko Ju és Kung Li (Isten veled ágyasom)
- Kommunistaellenes felhangjai miatt nemcsak Kung Lit, hanem a rendezőt is eltiltották egy időre a filmektől.

Következik: Carmen Jones

Szólj hozzá!

A vágy titokzatos tárgya

2018. február 17. 21:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Fernando Rey

Megjelenés: 1977, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/gba_tu2-EMY
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/169-that-obscure-object-of-desire
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-vagy-titokzatos-targya-cet-obscur-objet-du-desir/movie-2623

Tartalom:

A tehetős, idősödő úriember, Mathieu (Fernando Rey; francia hanga: Michel Piccoli) szemet vet új szobalányára, Conchitára, az első próbálkozása után azonban a lány inkább szó nélkül lelép. Később véletlenül összefutnak, Mathieu kisegíti őt pénzzel, és mivel Conchita hálás érte, ezentúl mindennap felkeresi őt, hogy apró ajándékokkal kedveskedjen. A vonzalom kölcsönös, ám Conchita nem engedi átlépni a határt. Egy idő után, amikor Mathieu már kellőképp magabiztos, nagyobb összeggel segíti ki Conchita anyját, de cserébe azt kéri, költöztesse hozzá a lányt. Másnapra mindkét nő eltűnik, mert amint búcsúleveléből kiderül, Conchita nem szerette volna, ha "megvásárolják". Mathieu kétségbe van esve, másra se tud gondolni...

Talán ez az eddigi legérthetőbb Bunuel-film, egyszerűen a férfivágyak természetéről szól. Mathieu megdugná Conchitát, aki viszont a végsőkig ellenállva, csak lassan engedi magához egyre közelebb a férfit, és ahányszor tárgyiasítja őt, messzebbre húzódik. Mathieu vágya így alakul lassan szerelemmé, a látszólag pénzhajhász Conchita pedig így érti meg, hogy a férfi tényleg (?) szereti. E se veled, se nélküled viszonynak van egy politikai vetülete is, hiszen a filmet terrortámadások kísérik végig, ami talán a spanyol-francia határ közé szorult baszkokra vonatkozna?

Megvalósítás:

A történet keretes, bunuelien bizarr: Mathieu egy a vonatra felszállni igyekvő fiatal nőt egyszerűen leönt egy vödör vízzel, utastársai pedig rendkívül udvariasan és megértően érdeklődve kérdezik (köztük egy kislány és egy pszichológus törpe), hogy mégis mi az oka e furcsa tettnek? Ekkor kezd bele meséjébe, aminek kezdetén csak egy kanos háziúr, Conchitában azonban emberére akad, a lány nem adja magát könnyen. (Nem tudom 1977-ben már így volt-e, de ugye tudjuk Conchita Wurst óta, hogy a conchita szlengben puncit jelent.) Ettől Mathieu egyre jobban megszállotjta lesz a lánynak, de rendre elköveti azt a hibát, hogy nem partnerként kezeli, hanem csak meg akarja kapni minden áron. Conchita nem akarja magát semmilyen szinten alárendelni Mathieu-nek, amikor efféle szándékot vesz észre, azonnal lelép. Természetesen kapunk bár bizarr jelképet is, pl. az állatok csapdába esését épp amikor Mathieu belesétál a "csapdába" vagy a zsákot amit magával hurcol valószerűtlenül. Van még egy elméletem: az események sokszor olyanok, mintha Mathieu fantáziájának kivetülései lennének, akkor is ha ez a képzelet nem feltétlenül kellemes. Conchita pl. mintha mindig úgy viselkedne, ahogy a férfi el tudja képzelni. Végül ne menjünk el a folyamatosan jelenlévő terrortámadások mellett sem, ami főszereplőink szempontjából csak kellemetlen körülmény, Bunuel szempontjából jóval több, hsizen reflektál az akkori világra, és persze nem hagyhatta ki a ziccert, hogy ne katolikus terrorszervezetek legyenek.

Képileg bunuelesen puritán, igazából már azon is meglepődtem, hogy néha megmozdult a kamera. (Érdekesség, hogy Bunuel eddigre már megvakult.) Ami némi különlegességet kölcsönöz a filmnek, hogy Conchitát két színésznő játsza folyamatosan váltogatva egymást: egy ártatlanabb, intellektuálisabb francia színésznő  és egy kihívóbb, testibb spanyol színésznő. Ez számomra megint azt támasztja alá, hogy Mathieu szemén keresztül látjuk őt.

Élmény:

Férfiként teljes mértékben tudtam azonosulni Mathieu kínjaival, ám majdnem végig Conchitának adtam igazat. Simán ehetne feminista filmnek is nevezni, tök jól érzékelteti, mi a baj a férfiak hozzáállásával. Annyira azonban nem volt okos, mint pl. a Szemet szemért, na és persze látványos meg végképp nem.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Fernando Rey (Viridiana, Falstaff, Tristana, A francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Michel Piccoli (Megvetés, A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája)
- A film alapja egy népszerű 19. századi regény, amit többen isfeldolgoztak, köztük von Sternberg és Duvivier.
- Eredetileg nem két színész alakította volna Conchitát, de nem vált be az első választás, így sikerült véletlenül kényszermegoldásként létrehozni e filmtörtéenti mérföldkövet.

Következik: Élni

Szólj hozzá!

Patton tábornok

2018. február 15. 21:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Franklin J. Schaffner
Műfaj:
életrajzi, háborús
Főbb szereplők:
George C. Scott, Karl Malden

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/bLXzqSmxGaM
Ajánlott írás: http://www.filmtett.ro/cikk/4438/franklin-j-schaffner-patton-a-tabornok-1970
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/patton-tabornok-patton/movie-31686

Tartalom:

1943-ban az amerikai hadsereg első nagyobb afrikai csatája csúnya vereséggel végződik, ezért Patton (George C. Scott) személyében új tábornok érkezik a sereg élére. A művelt, szenvedélyes és mocskosszájú tábornok szigorú fegyelmet vezet be és sikerrel veszi az el-gueterri csatát. Miután sikeresen végződik az afrikai hadjárat, a brit Montgomeryvel (Michael Bates) egymásra licitálva igyekeznek partra szállni és előrenyomulni Olaszországban, felrúgva a szövetségesek haditervét és kényes szövetségét. Az amúgy is öntörvényű, nehéz eset Patton azzal veri ki végleg a biztosítékot a médiában és feletteseinél, amikor egy sokkos állapotban lévő katonát felpofoz gyávaságért...

Úgy érzem a filmnek nem volt igazán témája Pattonon kívül, aki viszont elég érdekes személyiség volt ahhoz, hogy önmagán túlmutatót jelentsen így is. Meggyőződése volt, hogy ő a megtestesült katonaszellem és ténylegesen jelen volt a régi nagy csatákban Hannibál vagy Napóleon mellett. Az ő ideje a csatákban jön el, de a győzelmek dicsőségei nem tartanak örökké, a háborúskodáson kívül pedig más környezetben nem tudott kiemelkedni.

Megvalósítás:

Ennek megfelelően a történet azzal nyit, amikor Patton ténylegesen élete "főművébe" kezdett és megérkezett a második világháborúba (addig kiképzéssel, startégiával foglalkozott, korábbi háborúkra pedig nem tudott még nagy befolyással lenni). A személyén kvül gyakorlatilag minden mellékes, simán ülhetett volna egy szobában is monologizálva. Így is kezdődik a film, egy bevezetővel, ahol elmondja a híres beszédét mintegy a nézőközönségnek címezve, ez pedig már eléggé megalapozza, hogy a tipikus mocskosszájú kiképzőtiszt személyiségével bír, de rövidesen az is kiderül, hogy nagyon is szereti embereit, hivatását, illetve hogy szinte metafizikai síkon létezik. Nosztalgiával beszél történelmi eseményekről és isteni küldetésének tudatában cselekszik. Ettől válik Patton nagyobbá Pattonnál. Minden más az ő ellenpontjaként vagy viszonyításaként létezik, altisztjei pl. vagy támogatóak vagy ellenkezű személyiségűek, ellenségei őt elemzik, hogy jobban kiemeljék az ő személyiségét. Ez részben zavaró is, mert nem az eseményekre koncentrálunk, így nem tudni, éppen hol i start a háború vagy ő maga a ranglétrán. Legnagyobb tragédiája, hogy nem jut lehetőséghez, erről pedig elsősorban az tehet, hogy a harcmezőn kívül életképtelen és rendre elvágja magát diplomáciailag

Képileg baromi hatásosan indul, ahogy egy óriás zászló előtt beszédet mond a tábornok, és mivel nem látjuk a hallgatóságot, simán vehető úgyis, mintha hozzánk, a nézőkhöz beszélne. Természetesen a beállítások is elsősorban rá koncentrálva hol kimagaslónak, hol eltörpülőnek mutatják  helyzettől függően, jelezve erőteljes személyiségét, illetve hogy ő mégiscsak egyetlen ember. Monumentális film sok az óriási tájkép, de a statiszták száma, a díszletek, a harcjárművek mennyisége már nem olyan impozáns, mint a pár évvel korábbi nagy klasszikusokban. Leginkább az Arábiai Lawrence-re hajaz, de érezhetően már egy másik világban vagyunk az újhullám kiteljesedése után, noha csak nyolc év telt el. De azért túlzottan nem is bátor, a holtestek inkább csak jelkpesen hevernek, hiába an néhány véresebb darab köztük. A speciális effektek előnyére válnak, ez a Dunkirk ismeretében szembetűnő igazán, hiszen míg ott animáltak, itt valódiak pl. a repülések. Ugyanakkor személy szerint engem eléggé zavart a robbanások szabályossága, nem tudom ez a film hibája vagy már én vagy túl jó szemű. A film jellege miatt elsősorban Scott sznészi játéka volt a döntő, amit Oscarral jutalmaztak. Nekem nem volt annyira nagy szám, de tudjátok hogy nem értek ehhez (se).

Élmény:

Őszintén szólva sem a film látványvilága, sem a témája nem hozott tűzbe miközben néztem, de utánaolvasva egész más megvilágításba kerül az egész, ugyanis egyáltalán nem fiktív (ha itt-ott élnek is a művészi szabadsággal). A kitaláltnak tűnő mondatok, események mind valósak, ettől is volt részben talán kicsit mozaikszerű, valószínűleg ezek köré építették a sztorit és nem fordítva. És tudván, hogy ezek így megtörténtek a valóságban is, mindjárt más szemmel néz az ember a filmre. Ebben a tekintetben egy elég jó életrajzi film, megragadja a lényeget és sikerült egy kellően izgalmas karaktert választani témájául. Filmként viszont önmagában nekem nem működött.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George C. Scott (Egy gyilkosság anatómiája, A svindler, Dr. Strangelove), Karl Malden (A vágy villamosa, A rakparton), Michael Bates (Dr Strangelove, Mechanikus narancs), Edward Binns (12 dühös ember, Észak-északnyugat), Lawrence Dobkin (Tízparancsolat, Észak-északnyugat), John Doucette (Idegenek a vonaton, Délidőben, Kleopátra), James Edwards (12 dühös ember, A mandzsúriai jelölt), Frank Latimore (Az elnök emberei), Morgan Paull (Szárnyas fejvadász), Jack Gwillim (Arábiai Lawrence, Tűzgolyó)
- James Edward (a fekete George-ot alakító színész) 1970-ben, még a film bemutatója előtt elhunyt.
- A forgatókönyvért is Oscar járt, egyik írója Coppola volt.
- Scott megvetette Hollywoodot és nem vette át a díját, elsőként.
- A film tanácsadója nem más volt, mint Bradley tábornok, akinek egyébként a könyvéből készült a forgatókönyv is.
- Készült folytatás is 1986-ban szintén Scott főszereplésével.
- Kb. az egész filmet fel lehetne sorolni érdekességként. Valóban megtörtént a légitámadás, miközben arról beszéltek, hogy nem lesz légitámadás, valóban elhangzott a filmeleji beszéd, valóban kitüntette a lelkészt, valóban hit a reinkarnációban... stb.
- Alfred Jodl, a német tábornok élete nem volt túl szerencsés: megsérült a Hitler elleni mérenyletben, ő írhatta alá a fegyverleltételt, majd 1946-ban kivégezték.
- Erwin Rommel véhetően részt vett a Hitler elleni merényletben és elfogása előtt öngyilkos lett.
- Patton (1885-1945) elvileg távoli rokona I. Eduárd 13. századi brit királynak és Washingtonnak is. Tehetséges vívóként részt vett az 1912-es olimpián. 1916-ban Mexikóban, 1918-ban Európában harcolhatott, ami közben a tankok lelkes támogatója lett. a két háború között írt, tanult, de nehezen viselte, hogy nem háborúzhat. A második világháború kitörésekor kiképzőként működött, míg végre 1942-ben Afrikába mehetett. Az ezt követő eseményeket a filmben láthattuk,sikeresen harcolt Afrikában és Európában, Bajorország kormányzója lett a háború után, ahonnan ugye óvatlan megjegyzései miatt leváltották. 1945 decemberében kisebb autóbalesetet szenvedett még Németországban, és olyan szerencsétlenül ütötte be a fejét, hogy lebénult és két héten belül elhunyt.

Következik: A vágy titokzatos tárgya

Szólj hozzá!