Artúr filmes blogja

Sötét zsaruk

2017. október 15. 21:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Sonnenfeld, Barry
Műfaj:
akció, sci-fi, vígjáték
Főbb szereplők:
Tommy Lee Jones, Will Smith

Megjelenés: 1997, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/HYUd7AOw_lk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/men-in-black-sotet-zsaruk-men-in-black/movie-1630

Tartalom:

Létezik egy titkos kormányszerv, amely a Földön tartózkodó földönkívülieket felügyeli. A szervezet ügynökei D és K ügynök (Tommy Lee Jones), D ügynök azonban kiöregedett és visszavonul. Eközben James, a fiatal és meglehetősen jó fizikumú rendőr kitartóan üldöz futva egy bűnözőt, aki meglepetésére hüllőszemű és simán felrohan egy épület oldalán, dacolva a gravitációval. A jelentését persze nem akarja elhinni a főnöke, ekkor azonban váratlanul beállít K ügynök és meghívja James-t a titkos szervezetbe D ügynök helyére. Mint kiderül, a Föld mintegy negyven éve lépett kapcsolatba a földönkívüleikkel, akik semleges területnek, menekülttábornak használják a bolygót a bolygó nélkül maradtaknak. Eközben nem messze egy űrhajó száll a Földre. a lény azonnal végez a közeli farmerral és magára ölti külsejét (Vincent D'Onofrio). Célja, hogy megszerezze egy, a Földön tartózkodó faj erőforrását, hogy azzal leigázhassa őket. Csakhogy akiket megöl az energiaforrásért, azok a másik faj királyi tagjai; K és az újdonsült J ügynökre hárul a feladat, hogy megszerezzék az energiaforrást, mielőtt háború törne ki...

A történet csak nagyon szőrmentén érint olyan témákat, mint az emberiség viszonylagos helye a világegyetemben vagy az ödüsszeuszi kíváncsiság vs nyugodt élet. Eredetileg itt is többet filozofálgattak volna, de végül kivágták. A későbbi részekben valamivel nagyobb teret kapnak majd. Így aztán egy akció-sci-fi-vígjátékot kapunk, amiben egyedül a sci-fi vonulat kölcsönöz némi szokatlant neki.

Megvalósítás:

Nem a rejtélyeken van a hangsúly; három fő történetszál van, K-é, J-é és az ellenséges űrlényé, ebből pedig az első kettő pár perc után összefut, miközben már az első jelenet leleplezi a titkos kormányszervezetet és tevékenységét. A továbbiakban se bonyolítják túl, néhány vázlatszerűen felvillantott esemény adja a bonyodalmat. Alapvetően az egész történet arra a humorforrásra épül, hogy J rácsodálkozik mindarra, amit eddig nem is sejtett - és egy visszatérő poén, hogy de, tulajdonképpen tök nyilvánvaló volt, hogy xy földönkívüli. Ilyesmik a főbb karkaterek is: K a szigorú, tapasztalt öreg, aki belül nagy drámákat él át - bár ebből keveset láthatunk - , míg J a kekeckedő, értetlenkedő, vicceskedő újfiú.

Természetesen ez se az a film, ami különleges kameratechnikákkal kísérletezne, így a legfőbb látványelemeket az űrlények jelentik. Szerencsére itt még nem uralkodott a számítógépes animáció, épp egyensúlyban volt a kettő. Tök jók voltak a maszkok, és ahol csak kiegészítőként szerepelt az animálás, ott nem volt zavaró. Ahol viszont kizárólag azzal dolgoztak, ott illúzióromboló volt, ahogy lenni szokott.

Élmény:

Annak idején tucatszor végignéztem, és azt hiszem ez az a fajta film, amit az összes hibájával együtt is élvezetes újra- és újra megnézni. Lendületes, sodor magával, újra és újra meglepődök J-vel együtt a világ dolgain. A legtöbb poén üt, egyesek erőltetettek, de összességében jó szórakozás.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Tommy Lee Jones (Nem vénnek való vidék), Vincent D'Onofrio (Acéllövedék), Siobhan Fallon Hogan (Forrest Gump), Kent Faulcon (Amerikai szépség), David Cross (Guffmanre várva, Egy makulátlan elme örök ragyogása)
- A nagy sikerre való tekintettel még két újabb rész készült a filmhez és hamarosan újabb következik egy reboot formájában.
- Sonnenfeld, a rendező operatőrként kezdte olyan filmekben, mint a Harry és Sally vagy A halál keresztútján.

Következik: Huszadik század

3 komment

Szívből, igazán

2017. október 14. 17:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Minghella, Anthony
Műfaj:
dráma, fantasy
Főbb szereplők:
Juliet Stevenson, Alan Rickman, Bill Paterson

Megjelenés: 1990, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/ubjQJQvpDyY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szivbol-igazan-truly-madly-deeply/movie-5534

Tartalom:

A spanyol tolmácsként dolgozó Nina szerelme nemrég halt meg, amit képtelen feldolgozni, folyton rá gondol és heves zokogásokban tör ki. A pszichológus se tud tanácsot adni, a kollégák, a rokonok, barátok mind tehetetlenek, ráadásul még a lakás is rohadóban van, ahova Nina begubózott. Amikor már leginkább az összeomlás szélén áll, megjelenik előtte halott szerelme, Jamie (Alan Rickman). A többiek számára érthetetlenül Nina újra kivirágzik, bár nem kevésbé lesz zárkózott, hiszen mindig rohan haza Jamie-hez. Közben azonban zajlik az élet: főnöke nem ért szót a vegyesházasságából származó, csak spanyolul beszélő kisfiával, egy chilei ismerőse szülni készül, és megismerkedik az első látásra beleszerető Markkal is...

Szerintem nem lövöm le nagyon a poént, ha elárulom, amit már nagyjából az első pár perc után is érezni lehet: a történet oda fog kifutni, hogy Ninának tovább kell lépnie, hiszen az élet megy tovább, a halottak meg nem. Ez párszor már volt téma itt is, legerősebben talán a Felben, és mindig elmondom, hogy ezzel nem feltétlenül értek egyet, hiszen mégiscsak elvesztette élete legfontosabb személyét. Vannak traumák, amik életünk végéig elkísérnek bennünket feldolgozhatatlanul, nincs ezzel baj, ez is része az életnek.

Megvalósítás:

Ügyesen megalapozzák a gyász és a hiány érzetét azzal, hogy a történet harmadáig csak Nina szenvedését látjuk, magunk is átérezzük az űrt, amit Jamie hagyott maga után. Amikor megjelenik újra, örülünk, de néhány jelenttel kielégítik a nézői igényeket, és egyre kevesebbszer látjuk újra, szépen-lassan felbomlik a kötődés, ami kezdetben kialakult. Ugyanez történik Ninával is, egyre nagyobb szerepet kezd játszani mindennapjaiban az élet, tanúja lesz mások (és a saját) szerelmének, na és persze legjelképesebben egy gyerek születésének, miközben Jamie halott barátaival lóg, akik legszívesebben régi filmeket néznek, mint a Késői találkozás. A film nem megy bele egyáltalán a szellemsztoriba, nem tudjuk meg hogyan, miért jött vissza Jamie és hogy milyen a túlvilág, mert nem ez a lényeg, hanem Nina ráeszmélése, hogy neki folytatódik az élet. Jamie csupán segít objektívabban látni egykori kapcsolatát, amit az idő picit  megszépített. Tele van egyébként jelképes dolgokkal, kezdve azzal, hogy Nina tolmács (avagy kapocs két világ közt), a széteső lakásán át a baba születéséig.

Képileg ehhez nem sokat tesz hozzá néhány jobban sikerült beállítások kívül, különben is tévére készült a film, nem moziba. Mivel Jamie csellista, több Bach-mű szerepelt, tök büszke voltam magamra, amikor felismertem pl. a Brandenburgi versenyeket. De ez se tett hozzá sokat a filmhez. Itt elsősorban a hangulatot próbálták meg elkapni az érzelmek megfelelő adagolásával (pl. azzal, hogy nem a sokkal érdeksebb Jamie-t mutatták, hanem a hétköznapi Ninát), és időnként sikerült is. Állítólag a rendező eleve a Ninát alakító színésznőre írta a szerepet, és hitelesnek is tűnt. Szeretik Alan Rickman egyik legfontosabb szerepének mondani Jamie-t, de szerintem nem kapott túl sok teret.

Élmény:

Viszont rendkívül "pikáns", hiszen épp a közelmúltban halt meg ténylegesen, és amikor rákerestem a filmre, a kritikák elsősorban ezzel vontak párhuzamot. Úgy érzzem, nem véletlenül került bele a filmbe épp a Késői találkozás, annak a filmnek iszonyú megható volt a hangulata. Szerintem ezt szerették volna elérni itt is, és időnként sikerült is, de sajnos nem mindig.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Alan Rickman (Drágán add az életed, Harry Potter és a bölcsek köve, Igazából szerelem), David Ryall (Mr Turner)
- Az elhangzó spanyol vers a Nobel-díjas Nerudáé, itt elolvasható.

Következik: Huszadik század

Szólj hozzá!

Én, Kuba

2017. szeptember 26. 21:47 - Liberális Artúr

Rendezte: Kalatozov, Mihail
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Jose Gallardo, Raul Garcia, Luz Maria Collazo, Jean Bouise, Alberto Morgan, Celia Rodriguez

Megjelenés: 1964, Kuba
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/D1-W8tXrfnQ
Ajánlott írás: http://www.rogerebert.com/reviews/i-am-cuba-1995
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/en-kuba-soy-cuba/movie-167485

Tartalom:

I) Én, Kuba. Én vagyok az amerikai gazdagokat kiszolgáló kaszinó az 1950-es években, és én vagyok az a nyomortelepen élő lány is, aki bár erkölcsös és szerelmes, jobb híján prostituálja magát. Sajnos a szerelmem rajtakap szégyenemben, amint épp eladom minden méltóságom pénzért...
II) Én, Kuba. Én vagyok Pedro, az öreg cukornádtermesztő, aki egész életét kemény munkával, de viszonylagos boldogsággal töltötte. Örülök az idei kiváló termésnek. És én vagyok a földbirtokos, aki eladta a földet egy amerikai cégnek, Pedro pedig mehet isten hírével...
III) Én, Kuba. Én vagyok Enrique, a kommunista aktivista diák, aki megelégelve a hatóság elnyomását fegyvert ragadna, de amikor lehetősége nyíilk rá, képtelen embert ölni. És én vagyok a rendőrfőnök, aki amint lehetősége nyílik rá, lelövi az aktivitsa diákokat...
IV) Én, Kuba. Én vagyok Mariano, a békére vágyó paraszt, aki megvendégeli a fáradt forradalmárt, de nem segít neki. És én vagyok Kuba, ahol lebombázzák Mariano házát, mert a felkelők közelében van. Mariano belátja, hogy fegyvert kell ragadnia...

A szovjet hagyományokat követve teljesen egyértelmű, hogy ez egy propagandafilm az 1959-re győzedelmeskedő kubai kommunista forradalomra emlékezve. A megszemélyesített Kuba bemutatja azt az állapotot, ami a forradalmat igazolja: az átlagemberek kiszolgáltatottságát, nyomorát, az igazságtalanságot, illetve ezzel szembeállítja a rajtuk uralkodó - elsősorban amerikai - elnyomók gonoszságát.

Megvalósítás:

Az egész narratíva jól láthatóan lineárisan halad: egyrészt a helyszínek a parttól a sziget belseje felé haladnak a nyomortelepen és a belvároson át a forradalom szívéig számító belsőbb hegyvidékig, másrészt az elnyomottak a passzívból egyre inkább aktívak lesznek. Az első rész Mariája még hagyja magát, noha nem helyesli, a második rész Pedrója már inkább elpusztítja önmagát. A diák Enrique az, aki először vállalja némi vívódás után az ellenállást, végül Marianoban teljesedik ki, akinek már nincs más választása. A felépítés, ahogy kiderült a leírásból, epizódikus, négy történetet mesél el, mindegyik valamelyik elnyomott réteg életéből: szegény városi, kisemmizett paraszt, haladó értelmiségi, önvédelemre kényszerülő kubai. Mindegyik karakter küzd önmagával: érzik mi a helyes, de ilyen-olyan okból nehezen válnak cselekvő féllé. A négy történetet a megszemélyesített Kuba narrációja fogja össze, aki női hangon, kicsit szenvtelenül, a természet megrendíthetetlenségével mesél és bíztat. A propaganda egyszerű: a kubaiak többsége kommunista, ami véget vet a nélkülözésnek, míg az amerikaiak és a kubai uralkodó osztály képviselői (földbirtokos, rendőrség) rosszak, csúnyák.

A történetét kubai költő jegyzi és lírai akar lenni, de nem sikerült. Ellenben a képi világa azonnal elhozza ezt az érzést, ez az egyik leglátványosabb film, amit eddig láttam. Ennek titka elsősorban a kamerakezelésben van, amiről azt hittem hogy torzított, de a Wikipedia felvilágosított, hogy a hatást az okozza, hogy nagylátószögű kamerával vették fel a filmet közelről. Ezt fokozandó általában alulról, folyamatosan mozgva teszik, ráadásul gyakran olyan érzése van az embernek, mintha a kamera a szereplő kiterjeszetett mozgása lenne. Hogy értelme is legyen ennek, írok egy példát: Pedro lenéz a cukornádra, a kamera pedig leereszkedik egészen a földig; ezután felemelkedik egészen magasra, jóval magasabbra Pedrónál, mintha csak felnézne, majd onnan mutatja az ültetvényt. Mindezt ráadásul gyakran egy snittben teszi sínek kiépítése nélkül, amikor még nem létezett a steadycam (a titok: az operatőr mellkasára rögzítették a kamerát, őt rángatták dróton). De ennél több van benne: már az elején mellbevágóan szétfeszítik a színek a képeket, noha fekete-fehér filmről beszélünk. Nem tudom miért éreztem ezt. Kicsit olyan volt, mintha több stílust is szeretett volna fevonultatni, láttam kifejezetten film noiros megvilágításokat (pontosabban meg nemvilágításokat), expresszionista díszletet, de több filmet is felfedezni véltam benne, mintha megjósolta volna előre vagy leutánozta volna őket: Paisa, A gonosz érintése, Az édes élet, Az algíri csata, A gránátalma színe, Apokalipszis most, hogy néhányat említsek. A zene nem kiemelkedő, de hatásosan van felhasználva, hol csend, hol latinos ritmusok, ahol kell.

Élmény:

Ez egy újabb olyan film, amit Coppola és Scorsese filmbuziságának köszönhető, hiszen az 1990-es évekig gyakorlatilag ismeretlen volt, csak az ő promójuknak köszönhetően fedezték fel újra. Megköszönhetjük, hiszen a képi világa valóban különleges. A lírainak szánt hangnem viszont dokumentumfilmes és valahogy nem sikerült átszellemülnöm. Nem a propaganda tehet róla, a történetek nem elég erősek vag legalábbis nem elég jól megírtak. meggyőződésem, hogy párbeszédek nélkül, legfeljebb a rövid narrációk mellett sokkal jobabn működött volna (bár így se volt sok).

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Sergio Corrieri (Az elmaradottság emlékei), Jean Bouise (Out 1)
- Annak ellenére, hogy a film minden támogatást megkapott mind a szovjetek, mind a kubaiak részéről, a szocialista táborban nem aratott sikert, mert nem támadta eléggé a kapitalistákat, ugyanakkor a nyugati világban eleve be sem mutatták, elvégre kommunista film.
- A kubai forradalom 1953 és 1959 között zajlott le, amikor a korábban demokratikusnak számító Batista egyre diktatórikusabbá kezdett válni (és egyre szorosabb kapcsolatokat kezdett ápolni a maffiával - lásd A keresztapa 2). A Castro vezette felkelők elől Batista Portugáliába menekült élete háralévő éveire, míg Castro 2006-ig maradt az ország vezetője. Tavaly, 2016 végén halt meg.
- A rendszerváltás megtette a szükséges reformokat, hogy a lakosság valóban jobban éljen, ám a Szovejtunió megszűnésével eltűnt legfontosabb gazdasági partnerük, így az ország a csőd szélére sodródott. Persze Castro maga is diktatúrát épített ki, hogy elnyomja a neki nem tetsző csoportokat, részben ami miatt mintegy egymillió kubai menekült az Egyesült Államokba (lásd Az elmaradottság emlékei és Sebhelyesarcú)
- Az amerikaiak a mai napig betölthetik a gonosz szerepét, elvégre támogatták Batista diktatúráját, később fegyveres felkelést Castro ellen, és azóta is tartó gazdasági blokádot vontak a szigetország köré, noha a 2010-es évektől kezdve ez enyhülni kezdett.

Következik: Szívből, igazán

2 komment

Beverly Hills-i zsaru

2017. szeptember 09. 22:09 - Liberális Artúr

Rendezte: Brest, Martin
Műfaj:
akció, vígjáték
Főbb szereplők:
Eddie Murphy

Megjelenés: 1984, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/7aYmBrXyISA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/beverly-hills-i-zsaru-beverly-hills-cop/movie-7890

Tartalom:

Axel fiatal, tehetéges nyomozó, aki utcai rablóból lett utcai pandúr Detroit iparvárosában, így módszerei és hozzáállása gyakran kiveri a biztosítékot főnökeinél. Egy nap meglátogatja egyik barátja a messzi Beverly Hills-ből, aki nem tért le teljesen a rossz útról és meglepően sok pénz, valamint német értékpapírok vannak nála. Jól szórakoznak, ám váratlanul Axlet leütik, és mire felébred, barátját holtan találja. Az elkövetés módja profikra utal, ezért saját szakállára nyomozni kezd és Beverly Hills-be utazik. Barátja egykori főnöke, Victor (Steven Berkoff) nagymenő műkincskereskedő, de Axelnek szemet szúr, hogy azonnal idegessé válik, amint megemlíti az áldozat nevét. Ellátogat a raktárába, ahol rájön, hogy a műkincskereskedés csak fedősztori, valójában csempészettel, pl. német értékpapírokéval foglalkozik. A helyi erők azonban egészen más körülmények között és módszerekkel dolgoznak, ők kifinomult emberekhez szoktak hozzá, nem a csibészeskedő Axeléivel, ezért előbb őket kell kicselezni és meggyőzni...

Ezen a történeten se kell sokat filozofálgatni; tipikusan az a film, aminek lényege a műfaja, azaz akcióvígjáték. Ha komolyan akarnánk venni, akkor mondhatjuk, hogy a jó mindig győz és kell egy kis zsiványság az élethez.

Megvalósítás:

A hangulat megalapozása érdekében azonnal egy vérbeli autósüldözéssel kezdük, hogy megismerhessük a bűnös, lepusztult várost és a lepusztult rendőrkapitányságot a lepusztult rendőreivel, köztük Axellel, aki nem rest szokatlan és kockázatos módszerekhez folyamodni a siker érdekében. A következő rész a motivációt megalapozandó behoz egy régi barátot és persze az okot, hogy miért is kell az ország másik végébe utaznia főhősünknek (amúgy: rendőri fizuból átszelni az országot egy ötórás repülőút keretében mennyire reális?). És erre fut ki az egész történet, hiszen míg Detroit egy munkás város, addig Beverly Hills-ben dúsgazdag emberek élnek, póló helyett elegánsan vagy nevetségesen modern módon öltözködnek, vagány autóik vannak és a legolcsóbb hotelszoba is drágább minden másnál, amit Axel el tud képzelni. Ehhez mérten a lakói is kifinomultak, excentrikusak, még a rendőrök se alkalmaznak erőszakot (amit a film még elfogadhatóank ábrázol - érdemes összevetni egy mai nyomozós sorozattal, hogy mennyit fejlődött a kultúrájuk). Alapvetően ez minden humor forrása, illetve Axel lazasága és dörzsöltsége az itteni zsaruk karótnyeltségével és jóhiszeműségével szemben. Kicist olyan ez, mint a népmese: az egyszeri, furfango szegénylegény elmegy a királyhoz és lóvá teszi az urakat.

Az Axelt alakító Eddie Murphy itt még szemtelenül fiatal, mindössze 23 éves, de már túl van első nagyobb filmszerepén és persze már befutott komikus. Állítólag rengeteget improvizált. Nem tudom ez az 1980-as években viccesnek számított-e, de a káromkodások és a harsány megnyilvánulások mai szemmel nem azok. Viszont neki van a legaranyosabb nevetése. Ami látványt illeti, olyan, mint bármely más 1980-as évekbeli akciófilm: autós üldözések, karambolok, gépfegyvertűz, kaszkadőresések (az egyik jelenetnél nagyon durván ki lehet szúrni, hogy Murphy helyett egy dublőrt löknek át az ablakon). Ehhez mérten a zene is a nyolcvanas évek tökéletes leképezése, ütemes, fílgud szintipop. Na és persze nem feldkezhetünk meg az iszonyat karakteres főtémájáról, ami ugyan nem tesz a filmhez semmit, de lehetetlen nem felismerni azonnal.

Élmény:

Meglepődötten láttam a film megnézése előtt, hogy az értékelések egyáltalán nem olyan kimagaslóak, mint amit emlékeim alapján vártam volna, de aztán megértettem, miért. Sajnos az idő vagy inkább a felnövésem ennek a filmnek se tett jót, kevés az igazán vicces poén, amin nem segít a rendezés sem. Egyes 1930-as évekbeli screwballokra volt jellemző, hogy nem tudták eltalálni a mai ízléshez tartozó poénütemet, és itt is megesett ez jópárszor. De azért korrekt, megfelelő elegye az akciónak és a vígjátéknak, lehet rajta szórakozni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Steven Berkoff (Mechanikus narancs, Foglalkozása: riporter, Barry Lyndon), James Russo (Volt egyszer egy Amerika), Paul Reiser (A bolygó neve Halál), Jonathan Banks (Airplane)
- Ez a film minden idők harmadik legsikeresebb 18+ filmje.
- Állítólag készül a negyedik rész is.

Következik: Én, Kuba

Szólj hozzá!

Hová lettél, drága völgyünk?

2017. szeptember 06. 22:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Ford, John
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Walter Pidgeon

Megjelenés: 1941, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/Aq7yCJG7Dew
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/hova-lettel-draga-volgyunk-how-green-was-my-valley/movie-51683

Tartalom:

A 19. századba járunk egy wales-i szénbányászfaluban. A Morgan család hat fiúból és egy lányból áll, a legidősebb fiú (Patric Knowles) épp most házasodik. Az esküvőn új lelkész van (Walter Pidgeon), aki Morganék lányával (Maureen O'Hara) első látásra egymásba szeretnek. Mivel több a munkás a kelleténél, a bérek csökkeni kezdenek, ami a hevesebb fiúkat a szocialista eszmék felé hajtja szemben a konzervatívabb apjukkal (Donald Crisp), aki bízik a tulajdonosokban. A daloskedvű, összetartó közösség az apa ellen fordul. Az anya ellátogat egy gyűlésükre, hogy megfenyegesse az ellenük áskálódókat, de visszaúton a legkisebb fiúval, Huw-val a jeges vízbe esnek. Szerencsére kimentik őket, de mindketten ágyba kényszerülnek, Huw talán nem is fog tudni járni soha többé...

A történet egy nosztalgikus visszaemlékezés arra az időre, amikor még minden szép és jó volt, de mint minden családregényt természetesen ezt is egy változó időszakba helyeztek, hogy bemutathassák, hogyan bomlott fel és változott meg a völgy és benne a hagyományosabb életvitelt követő Morgan-család.

Megvalósítás:

Alapvetően epizodikus jellegű a felépítés, de vannak átívelő témák. Az első, hogy az egészet a visszaemlékező Huw narrálja, így az ő jellemfejlődésén keresztül figyelhetünk meg mindent, benne csap össze a múlt és a jövő. A múlt idilli: mindenki vidám, boldog, az élet kiszámítható, otthon rend van, mindenki tudja a maga dolgát. Az idillt aztán folyamatos tragédiák rombolják le, aminek jelképe a völgy természetes szépséget lassan elcsúfító szénbánya. Először a bérek csökkenek, ezáltal a fivérek összevesznek a politikán apjukkal, olyannyira, hogy még a vacsorai etikettet is felrúgják és inkább elköltöznek otthonról. Bár később kibékülnek, a legidősebb báty bányabalesetben életét veszti. Huw azzal is szembesül, hogy a megkérdőjelezhetetlennek hitt kis- és nagyközösségek egyáltalán nem tökéletesek, amikor a fivérek szembeszállnak az apjukkal vagy amikor az elöljárok kiközösítenek egy paráznát. A következő áldozat a nővér, aki bár a lelkészbe szerelmes, az visszautasítja elhivatottsága miatt, így a lány érdekházasságot köt mással. Munkafronton a helyzet tovább romlik, két testvért kirúgnak, ezért Amerikába mennek, végül az apát is baleset éri. Ezeket a nagyobb eseményeket mindennapos történések tarkítják, hogy ne csak egy végtelen szenvedésnek tűnjön az élet. A karakterek szinte már parodisztuksan egyvonásúak: házsártos anya, kemény apa, tiszta tekintetű kisfiú, emberbarát lelkész... stb.

Több ötletet véltem felfedezni, amelyeket végül Ford mintha nem vitt volna végbe rendesen. Ilyen pl. az amerikai éjszaka használata, amit majd a Clementina, kedvesemben fog kimaxolni vagy az, amikor a bányaliftet képkockáknak használva alkot kompozíciókat (itt egy példa, hogy értsétek), de ez is riktán van. Ami gyakori, látványos és karaktert ad a filmnek, az a széntől fekete, arctalan munkástömeg mozgatása. Akik ráadásul énekelnek is wales-i dalokat, de ez még nem emeli más dimenzióba a filmet, mint pl. a Vágyak szigete.

Élmény:

Érdekes, mennyire könynen beilleszthető a film Ford életművébe. 1940-ben jelent meg az Érik a gyümölcs, amely szintén egy korabeli sikerregény szegényeinek életével foglalkozik, de sokkal inkább hasonlít az 1952-es A nyugodt férfira szinte minden tekintetben, csak a vékicsengés kicsit más. Álnosztalgikusan hazug, de igaznak érezzük, mert tragédiák nem tragikusnak tűnnek, hanem az élet természetes velejáróinak. Közhelyesen manipulálja az érzelmeket, csak ezzel játszik, de végülis működik.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Walter Pidgeon (Tiltott bolygó), Maureen O'Hara és Arthur Shields (A nyugodt férfi), Donald Crisp (Egy nemzet születése, Letört bimbók), Patric Knowles (Robin Hood kalandjai), Barry Fitzgerald (Párducbébi, A nyugodt férfi), Rhys Williams (St. Mary harangjai, Johnny Guitar), Ethel Griffies (A madarak), Lionel Pape (A kaméliás hölgy, A philadelphiai történet), Minta Durfee (Bolond bolond világ)
- Még életben vannak: Ann E. Todd (85)
- Kötelezően elmondják minden posztban, hogy ennek a filmnek az Oscart ítélni volt az egyik legnagyobb hiba, amikor az ellenfele az Aranypolgár volt. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy az Egyesült Államok ekkor lépett be a világháborúba, és ez a film jóval érzelmedúsabb.

Következik: Beverly Hills-i zsaru

Szólj hozzá!