Artúr filmélményei

Nyolc és fél (1963)

2015. július 05. 01:07 - Liberális Artúr

Rendezte: Fellini, Federico
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Marcello Mastroianni, Claudia Cardinale, Anouk Aimee, Sandra Milo

Megjelenés: 1963, Olaszország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/RmIC9pQ80Fk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/8-es-12-otto-e-mezzo/movie-1872

Tartalom

Guido rendező, filmet kéne forgatnia, a grandiózus díszlet már megépült, de alkotói válságát éli, nincs kedve hozzá. Kollégái nyomás alatt tartják. Mindezek tetejébe magánéleti válsággal is küzd: elérte a középkorúak életközepi válsága és szerelmi élete is kusza feleséggel, szeretővel, emlékekkel és vágyakkal.

A film egyértelműen Felliniről magáról szól, noha nem tudom, mekkora az átfedés Guido és közte. A történetben keveredik Guido képzelete, vágyai, álmai, filmje a valósággal, miközben valószínűleg a készülő film is hasonló témájú. Sőt, mivel meglehetősen önreflexív is a film, joggal feltételzehtjük, hogy magát a készülő filmet látjuk. A cím is erre utal: ez Fellini nyolc és feledik filmje. Így aztán bővebben nem kell is nem is tudok belemenni a témájába, hiszen fentebb megírtam. Azonban hiába szól önmagáról a film, mégsem lép túl ezen, pedig mint többször említettem már korábban, ez a téma tökéletes lenne (lásd még: Alkony sugárút, Ének az esőben).

Megvalósítás

Miben nyilvánul meg az önreflexió, a valóság és képzelet keveredése? Az erős első pár perc álomjelenetét leszámítva technikailag semmiben, de azért lehet tudni, mikor látjuk a valót. Inkább tartalmában ráutaló elemek jelzik, hogy most mit látunk. Ezek közül is kedvencem a filmet folyamatosan kritizáló entelektüel, akit aztán a rendező fejben emiatt ki is végeztet.

Mint az korábban említettem, technikailag nem tükrözte sajnos ezt a kettősséget, semmilyen érdekes képpel nem találkoztam. Érdekességképpen azonban megjegyezném, hogy a filmben elhangzik a Valkűrök lovaglása. Ez annyira hozzánőtt a 20 évvel későbbi Apokalipszis mosthoz, hogy itt teljesen idegenül hangzott.

Élmény

A nagy reményekkel indultam a filmnek, mint az egyik legjobbnak tartott darabnak. Az eleje alapján kiválónak is tűnt, olyasminek, mint A burzsoázia diszkrét bája, aztán sajnos egészen megnormult, nem tudott elszakadni önmagától. Saját farkába harapott a kígyó, és felfalta önmagát.

Érdekességek


- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Madeleine LeBeau (Casablanca), Claudia Cardinale (A párduc, Volt egyszer egy Vadnyugat), Anouk Aimee és Marcello Mastroianni (Az édes élet).

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1012699355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2021.03.09. 14:46:59

Én sokkal lelkesebben tudok nyilatkozni erről a filmről mint te. Persze ehhez el kell mondanom, hogy élek-halok a szürrealista filmekért, és itt Fellini nagy lépést tett ebbe az irányba. Nekem tetszett. A zárójelenetnél pedig kifejezetten borzongtam, ami a legfelsőbb művészi élmények során szokott velem előfordulni.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2021.03.09. 17:27:52

@moodPedro: Elnézést az írásért, itt még nagyon kezdő voltam és Fellinit se ismertem annyira, a hatvanas éveket meg főleg :) Valószínűleg mai szemmel jobban élvezném.
süti beállítások módosítása