Artúr filmélményei

Tükör

2015. július 21. 16:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarkovszkij, Andrej
Műfaj:
művész
Főbb szereplők:
Margarita Tyerehova

Megjelenés: 1975, Szovjetunió
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/uXYfRkuA3cM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tukor-zerkalo/movie-2521

Tartalom

Alekszej dadogását hipnózissal gyógyítgatják.
Alekszej anyja találkozik egy eltévedt orvossal.
Kigyullad egy a pajtájuk.
Alekszej anyja megmossa a haját.
Alekszej apja telefonon beszél Alekszej anyjával.
...stb.

Szóval afféle tudatfolyamot látunk a rendező önéletrajzi filmjében, amelyben teljesen felborul az időrend, keveredik az álom, a valóság, a túlvilág, el- és összemosódott emlékek jelennek meg, és hogy végleg elveszítsük a fonalat, kapunk pár archív híradórészletet is. Több helyen is úgy emlegetik, mint transzcendens költeményt; nem szabad benne üzenetet keresni, át kell adni magunkat az egymás utáni jeleneteknek.

Megvalósítás

Traszcendens költeménynek nevezik, ami akár találó is lehetne, de ehhez képest nem kellőképpen lírai. Kollázsfilmnek mondják, és ez megfelelőbbnek tűnik. Látszólag bármiféle logikai sorrendiség nélkül követik egymást jelenetek, egyáltalán nem időrendi sorrendben haladunk, de nem is jellemfejlődésiben, mint az Aranypolgár esetében. Biztos van neki egy belső logikája, de első látásra ezt lehetetlen megmondani.

Milyen technikai megoldásokkal érik el ezt az élményt? Például a színek élénkségével. A gyerekkor egészen színes tud lenni, de gyakran szinte fekete-fehérré fakul a színvilág. Jellemzően sajnos a fakóság a jellemző, pedig úgy érzem itt megint erősíteni lehetett volna az élményen nagyobb kontrasztokkal. Az álomszerű jeleneteket támasztják alá a hangban és képben is horrorisztikus elemek. Az apa arcát sosem látjuk, de gyakran halljuk verseket szavalni. A filmben elhangzik, hogy az ajtón túl mindig álmok vannak, innentől kezdve pedig bármely jelentben nyílik egy ajtó, nem tudhatjuk hogy álmot látunk vagy valóságot. Az emlékek összemosódást legjobban az jellemzi, hogy ugyanazok a színészek játszanak más-más karaktereket, így nem tudni, hogy éppen mikor és kit látunk.

Élmény

Utólag elnézést kell kérnem a Kifulladásigtól, mert ez a film az igazán érthetetlen művészfilm, egészen más kategória mint a többszöri megnézést igénylő Persona vagy a nehezen megérthető Vétlen Baltazár, itt tényleg nincs esély felfogni az öncélú filmet, még a rendezőnek se sikerült mindenhol saját bevallása szerint sem. Ugyanakkor mégis jobb egy tekintetben a két franciánál: érzelmi utazásra visz, nem pedig értelmire. Ezért aztán megfelelő hangulatban talán beszippanthatja az embert. Ugyanakkor viszont ezt könnyebb lett volna elérni megfelelő vizuális eszközökkel, mint amiket unásig ismételgetek: groteszk, szürreális, expresszionista és avantgárd stílusban ez a film sokkal ütősebb lehetett volna. Állítólag többszöri megnézés után egyre jobb lesz...

Érdekességek

- A filmben a rendező szülei és felsége is feltűnnek, néhol magukat alakítják. Az elhangzó versek a rendező költő apjának művei, amiket ő maga szaval.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5712699327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.