Artúr filmélményei

A zongorista (2002)

2015. szeptember 04. 00:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Polanski, Roman
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
Adrian Brody, Thomas Kretschmann

Megjelenés: 2002, Franciaország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/BFwGqLa_oAo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-zongorista-the-pianist/movie-51616

Tartalom

Varsó, 1939. Wladyslaw Szpilman tehetséges zongorista jómódú, zsidó családból. Amikor kitör a második világháború, gyors lefolyásban reménykednek, hiszen az angolok és a franciák szinte azonnal hadat üzennek Németországnak. Ehelyett azonban egyre rosszabbodik helyzetük: először apróbb korlátozásoknak esnek alá, majd kezd elfogyni a pénzük, jön a gettó, a kegyetlenkedések, a munkaszolgálat és végül a deportálások. Szpilman egy barátjának köszönhetően nem kerül fel a koncentrációs táborba tartó vonatra, de elszakad családjától. Barátai segítségével bújkál a városban a lengyelek és a németek elől, majd amikor megérkezik a keleti front, már csak a közvetlen életveszélyt próbálja elkerülni víz, élelem felkutatásával.

A Shoah, a Schindler listája és Az élet szép után egy újabb nézőpontból vehetjük szemügyre a holokausztot, ezúttal az eseményeket csak szemlélő, túlélni próbáló ember szemszögéből. Wladyslav a legfelső szintről, a művészetét még az életénél is többre tartó zongoristából ősemberré válik, szinte beszélni sem tud, primitív eszközhasználóként próbál felnyitni egy konzervdobozt a túlélésért, míg a film végén épp egy német, Hosenfeld menti meg mind az életét, mind az emberségét. Persze nem nehéz belelátni a rendező, Polanski gyerekkorát sem, aki maga is túlélte gyerekként a krakkói gettót - ez magyarázhatja részben Wladyslaw passzivitását, másokra utaltságát.

Megvalósítás

Van néhány tetszetősre komponált kép, főleg amikor Wladyslaw egyedül marad a szétszórt lomok vagy a romok között, de összességében számomra képileg érdektelen volt. A kötelező kegyetlenkedések itt nem sikerültek annyira megrázóan, mint a Schindler listájában, de Polanski emlékeiből táplálkozva életszerűbbnek tűntek az utcán fekvő hullák mellett közönyösen elsétáló, összezsúfolt emberek.

Zeneileg annyiban érdekesebb, hogy a felcsendülő klasszikus darabok is jelképesek voltak. Az csak természetes, hogy lengyel és német darabok kerültek elő, ahogy az is, hogy a lengyelek részéről épp Chopin. Az film elején elhangzó Chopin-mű pl. csak ujjgyakorlat, ugyanakkor híres arról, hogy a Schindler listájának Göth-je megkímélte egy lány életét, miután sikerült lenyűgöznie előadásával. A film végén előadott pedig épp a szerző magányáról és a háború-dúlta Lengyelországról szól.

Élmény

Az eddigi holokauszttal foglalkozó filmek után már nem nagyon hozott lázba egy újabb film, de nemcsak az én listámon volt ez a negyedik, hanem időrendben is, így Polanskinak muszáj lehetett egy egyedi feldolgozással előállnia. Ez tulajdonképpen sikerült, de közben már annyire eltávolodott a holokauszttól, hogy szinte bármilyen környezetbe átültethetnék a történetet. Az igazi katarzis elmaradt, és a megvalósítása sem hagyott bennem nyomot.

Érdekességek

- Adrian Brody is természetesen magyar származású, ahogy minden híres ember; igaz, nem az apja révén, ahogy gyanítanák, hanem az anyja pesti lány, neves fotós.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr212699235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása