Artúr filmélményei

Nap nélkül (1983)

2015. november 12. 22:19 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Marker, Chris
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1983, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/0K8j3MU9dw4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nap-nelkul-sans-soleil/movie-1771

Tartalom

Ööö... Halvány lila gőzöm sincs :D Egy képzelt operatőr levelét olvassa a narrátor, amely tele van csapongó(nak tűnő) gondolatokkal emlékezetről, és amely igyekszik párhuzamot vonni különböző képeivel. Az alábbi kép a kiindulópont:

The first image he told me about was of three children on a road in Iceland, in 1965. He said that for him it was the image of happiness and also that he had tried several times to link it to other images, but it never worked. He wrote me: one day I'll have to put it all alone at the beginning of a film with a long piece of black leader; if they don't see happiness in the picture, at least they'll see the black.

A levél elmereng az emberi észlelésen, emlékezeten, a történelmen; arról, hogy mennyire megbízhatóak ezek, illetve hogy hosszú távon sokkal inkább az apróságok válnak meghatározóvá, míg a nagyobbnak tűnő dolgok elhalványulnak. A teljes értekezés elolvasható itt.

Megvalósítás

Elsősorban útifilmszerűen (Marker, a rendező szerint házi videószerűen) Japánban és Tokióban készült felvételeket láthatunk, de elkalandozunk más országokba is egy-egy pillantra. Nagyobb tér jut két afrikai országnak, Bissau-Guineának és a Zöld-foki Köztársaságnak, és bennük abban a nőnek, aki egy pillanatra, épp egy filmkocka erejéig belenéz a kamerába. Sok a bevágás más filmekből is, megemlítik az Apokalipszis mostot és a Sztalker "Zónáját", de leghosszabban Marker kedvence, a már A kilátóteraszban is nagy szerepet kapott Szédülés tűnik el.

A képek - ahogy a gondolatok is - látszólag nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz, de Marker igyekszik őket párhuzamba állítani és rámutatni a kultúrák közti különbségekre. Egy feltűnő, gyakran ismételt technika a képek eletronikus eltorzítása, amely az operatőr japán barátja szerint épp az elhomályosodott emlékeknek feleltethető meg - mondjuk szerinte a Pac-Man is az élet allegóriája, ahol mindegy mennyire küzdesz, a végén úgyis elbuksz.

Élmény

Nagyon hasonlított Godard dokumentumfilmjére, A film története(i)re. Esszészerűen tömény, de sokkal líraibb volt, ugyanakkor kevésbé éreztem koherensnek, nem sikerült nagyon felfedeznem benne a központi szálat. Képileg nem fogott meg, tartalmilag pedig nehéz volt követni a szerő gondolatait, ezért nem nagyon tudtam élvezni.

Érdekességek

- A film címét Muszorgszkij Napfény nélkül c. dalciklusa ihlette.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr10012699125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása