Artúr filmélményei

A napfogyatkozás (1962)

2015. november 28. 23:51 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Antonioni, Michelangelo
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Alain Delon, Monica Vitti

Megjelenés: 1962, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/SHUapLYEi4s
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/napfogyatkozas-l-eclisse/movie-7197

Tartalom

Vittoria (Monica Vitti) szakít vőlegényével, mert úgy érzi, már nem szereti. Később meglátogatja a római tőzsdét, ahol anyja próbálja fialtatni megtakarítását, hogy elmondhassa neki szakítását, de az anyja szint figyelemre se méltatja. Itt dolgozik a tőzsdecápa Piero (Alain Delon) is. Piero hazafuvarozza Vittoriát, de közeledését a lány elutasítja. Másnap együtt sétálnak és elcsattan egy csók, de Vittoria nem élvezi. Másnap felmennek Pieróhoz és végre lefeküdnek, de Vittoria még mindig nem tűnik igazán partnernek. Járnak, és amikor egy nap megbeszélik, hogy a szokásos helyen találkoznak, egyikük sem jelenik meg.

A kaland után már előre féltem, és félelmem beigazolódott, mert nem sok jött át a filmből. Amit kiéreztem belőle, hogy a félkész EUR kerületnek lehet némi szimbolikája, de én azt tippeltem, hogy Vittoria kapcsolatainak kivetülései, ahogy az utcán feltűnő apáca vagy a babakocsis nő is. Nos, nem igazán: a kriktikusok szerint valamiféle elidegenedés megjelenítését látjuk, amely az atomháborútól rettegő, modern társadalom sajátja. Az kétségtelen, hogy Piero érzéketlen materialista, de Vittorián lehetetlen eligazodni, annyira kevés kapaszkodót kapunk.

Megvalósítás

Beállításilag, fény-árnyékügyileg vagy akár zeneileg sokat nem észleltem a filmből, de ez mostanában amúgy se jellemző - lehet hogy velem van a baj. Van pár kompozíció ugyan, amely megragadja a tekintetet, de nem ez a jellemző összességében a filmre.

Annál több a szimbolikusnak tűnő elem, elsősorban a már fent említett épületek, amelyek között van konzervatívan és modernen berendezett, félkész, el sem kezdett építésű vagy romos. Ugyancsak említettem az egyértelműen jelentéssel bíró apácákat vagy a babakocsi nőt, akiről rögtön az Itáliai utazás ugrott be. És persze voltak nyilvánvaló dolgok is, mint pl. a tőzsde, ahol minden alárendelődött az üzletnek és ahol az emberségnek nem volt helye. Mindezen szimbólumok a filmvégi jelenetben, amikor Vittoriának és Pieronak találkozniuk kellett volna, de nem jelentek meg, szóval mindezek a szimbólumokat újra felsorolta előttünk a rendező hátborzongató zenével párosítva, amitől egészen horrorfilmszerű (posztapokaliptikus?) hangulata lett; ez a rész volt benn a legerősebb, A nap végét idézte.

Élmény

Ezt az utolsó jelenetet éreztem a legerősebbnek, ám választ igazából nem adott arra számomra, hogy miről szólt a film. Ennek okát pedig elsősorban Vittoriában látom, aki alig mond valamit, titokzatos, cselekedeteinek oka rejtve maradt és ettől valami érthetetlenül elvont művészfilmként magasodik elém A napfogyatkozás, amelynek még a címét se értem. Persze nem biztos, hogy kizárólag én vagyok a hülye, ugyanis ha a hatvanas évek hidegháborús nemzetközi hangulatát akarta átadni, akkor így 2015-ben talán nem is vagyok annyira hibáztatható, hogy nem érintett meg a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Alain Delon (A párduc), Monica Vitti (A kaland)
- Még életben vannak: Alain Delon (80) és Monica Vitti (84)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2412699097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.