Artúr filmélményei

Rekviem egy álomért (2000)

2015. december 18. 00:16 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Aronofsky, Darren
Műfaj:
dráma, pszichológiai
Főbb szereplők:
Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connelly, Marlon Wayans

Megjelenés: 2000, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/lgo3Hb5vWLE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/rekviem-egy-alomert-requiem-for-a-dream/movie-37091

Tartalom

Harry (Jared Leto) és barátja, Tyrone drogfüggők, az anyagra a pénzt gyakran Harry anyjától, Saratól (Ellen Burstyn) veszik el. A pénztelenséget a rossz minőségű szereket megelégelve végül beszállnak a drog terjesztésébe és úgy tűnik egyenesbe jönnek. Harry még egy új, jobb tévét is vesz anyjának, aki nyugdíjaséveit a tévénézésnek szenteli - ő a szokásai rabja. Amikor meghívót kap kedvenc vetélkedőjébe, fogyókúrába kezd, hogy beleférjen kedvenc ruhájába, csakhogy az orvos által felírt szerek függőséget okoznak. Harry barátnője, Marion (Jennifer Connelly) szintén függő, de terveik közt szerepel, hogy a terítésből származó pénzből idővel nyitnak egy butikot, ahol majd Marion ruháit árulják. Egy bandaháború miatt Harryék elvesztik a szállítójuk, alig jutnak heroinhoz; Marion kétségbeesésében lefekszik egy terjesztővel szerelme jóváhagyásával, és eközben Sara is túladagolja magát, miután a fogyasztószerekhez már hozzászokott a szervezete...

Röviden: a drog az rossz. Persze nem csak a hagyományos értelemben vett drogokról beszélünk, hanem Sara révén egyéb függőségeinkről is, mint a tévé vagy az evés; a lényeg hogy pótcselekvésekbe menekülünk kisebb-nagyobb gondjaink elől. A drogos látomások leleplezik a titkos vágyainkat: Sara magányos, szeretetre vágyik; Tyrone gyerekkorát és anyja ölelő karjait sírja vissza; Marion talán külsejével elégedetlen, ez nem derül ki pontosan; végül pedig Harry részéről legértelmetlenebb az egész, mert ő belőve is azt éli meg legnagyobb boldogságként, ha Marionnal lehet. Ő valószínűleg valami tinédzserkori depresszió miatt kapott rá a drogokra, mert a ballagási fotóján is elég nyomi arcot vág. Alig hangsúlyos a személyes drámák mellett, de azért kapunk némi társadalmi kritikát is azzal kapcsolatban, ahogy a függőket kezelik az orvosok vagy a rendőrök.

Megvalósítás

Megszámlálhatatlanul sok eszközt használt Aronofsky, a rendező, amivel kifejezi a a karakterek szubjektív, mentális állapotát. Gyakran közelről mutatják az arcokat, csak nem hátulról, mint A pankrátorban, hanem szemből. De a kamera nem stabil, kicsit mindig remeg és még ráadásul szokatlan szögekből vesz, utalva ezzel a belső lelkiállapotukra. Ennek az állapotnak megfelelően játszik a film az érzékeléssel is, hol gyorsul, hol lassul, hol torzul a környezet. A film egyik erőssége a vágás, szokatlanul sok van benne, különösen a vége gyorsul be, mintha csak a Patyomkin páncélost látnánk. Érdekes megoldás volt még az osztott képernyő, ami önmagában nem nagy szám, itt viszont a zsereplők át is nyúltak egymás térfelére. Ilyen volt pl. Marion és Harry szeretkezése, ahol az egyik oldalon egyikük fejét láthattuk épp, a másikon pedig közelről az egymás testén végigcsúszó ujjakat. Voltak drogos látomások, de ez csak Sara esteében volt érdekes, ott ment át picit absztraktabba (rátámadó hűtő, tévéből kilépő karakterek...stb.)

A film három részre oszlik: nyárra, amikor beindulnak a jó dolgok, őszre, amikor megakadnak, és végül télre, amikor bekövetkezik az összeomlás és kiderül, hogya drog csak menekülés a valóság elől, de nem old meg semmit. Tavasz, az újrakezdés szimbóluma nem szerepel. Az évszakok színvilága követi a hangulatot, hiszen nyáron még telítettek a színek és többnyire nappal játszódnak az események, de ez őszre sötétebbé válik, míg télre egészen kifakul. Két fontos eleme van még a filmnek: a zene nagyon hangulatos, és nemcsak kísérője az eseményeknek, hanem legalább annyira erős, mint a képek. A másik fontos tényező az anyát alakító Ellen Burstyn, aki még számomra is feltűnően jól játszott.

Élmény

A világ egy legdepisebb filmjeként emlegetik a Szentjánosbogarak sírja mellett, mindenki arról ír, mennyire gyomorbavágó film. Tudom, én nem vagyok normális, de nálam nem ütött a film, és mág nagyon lehangolónak se éreztem. Talán mert nagyjából ismertem a sztorit, talán mert már kissé elavult (Marion sokkolónak tartott filmvégi szexjelenete a nete pornó korában már nem számít erősnek) talán mert mindegyik karakter bukását láttam már egy másik filmben, talán mert nem tudtam annyira azonosulni egy kábítószeressel, és éreztem hogy nem lesz jó vége a történetnek. Egy tizenévesnek, aki addig inkább happy endeken nőtt fel, biztos hatásos lesz a film, de hiába volt erős a megvalósítása, a történet nem érintett meg igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ellen Burstyn (Az utolsó mozielőadás, Az ördögűző), Jared Leto (Harcosok klubja), Jennifer Connelly (Volt egyszer egy Amerika), Mark Margolis (A pankrátor), Marcia Jean Kurtz (Volt egyszer egy Amerika, A pankrátor).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7712699073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása