Artúr filmélményei

Blimp ezredes élete és halála (1943)

2016. január 22. 19:08 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Powell, Michael - Pressburger, Emeric
Műfaj:
dráma, háborús, romantikus
Főbb szereplők:
Anton Walbrook, Deborah Kerr, Roger Livesey

Megjelenés: 1943, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/HaApCNYHnYs
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/blimp-ezredes-elete-es-halala-the-life-and-death-of-colonel-blimp/movie-38157

Tartalom

A második világháború alatt a brit nemzetőrség éjféltől hadgyakorlatot tart. Candy tábornok (Roger Livesey) meglepetésére az ellenséget játszó fiatal hadnagy a szabályokat felrúgva éjfél előtt támad és "letartóztatja" a meghökkent Candyt fürdés közben. Felháborítja, hogy a fiatal katona kétségbe vonja több évtizedes szakértelmét. Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy a búr háborúban kitüntették, és hogy amikor egy német katona a brit hadsereg rossz hírét keltette Berlinben, forrófejű fiatalként ő maga is odautazott elégtételt venni a szerinte alaptalan rágalmakon, miszerint a britek gyerekeket is ölnek. Ekkor ismerkedik meg Edith-tel, a berlini angol nevelőnővel, aki a rágalmakról értesítette. Candy naiv hevében megsérti a német hadsereget, így kisorsolnak ellene egy hasonló rangú tisztet a párbajhoz: Kretschmart (Anton Walbrook). Megsebesítik egymást, ugyanabban a kórházban ápolják őket; az itt töltött hetek alatt Candy, Edith és Kretschmar jó barátok lesznek, mi több, Edith és Kretschmar össze is házasodnak. Candy hazatér Angliába, és rádöbben, hogy szereti Edithet, de már nincs mit tenni...

Na de hol van ebből Blimp ezredes? Nos, ő az 1930-as évek karikatúra figurája, aki azt a fajta vaskalapos brit katonai vezetést testesíti meg, ami felett már eljárt az idő. Ezt a katonatípust jeleníti meg Candy, de ahogy a cím is utal rá, a film végén képes lesz ezen túllépni és belátja hibáit, így Blimp ezredes "meghal". Fontos ugyan a szerelmi szál és a barátság a történetben, a film üzenetében még sincs igazán szerepe, csak az emberi karakterhez ad hozzá. A film igazi témája az öregedés, amely megláttatja velünk Blimp ezredesben az embert, aki egykor fiatal volt, és akinek változnia kell, mert a világ nem áll meg. Ebben pedig iszonyatosan hasonlít a Felre.

Megvalósítás

A filmre egyébként propaganda célzattal adtak megbízást, és ez érezhető is Kretschmar híres monológján, amelyben a nácizmust az egyéni ember belső, érzelmi szemszögéből ítéli el. Csakhogy haláli jófej módon a Powell-Pressburger rendezőpáros nem volt hajlandó az összes németet egy kalap alá venni (pedig Pressburgernek zsidóként el kellett hagynia Németoszágot, és ne felejtsük, hogy a forgatás britek számára a háború legsötétebb időszakában, 1942-ben zajlott), Kretschmar karaktere pl. végig szimpatikus, sőt egyetlen igazán negatív karakterrel sem találkozhatunk, csupán a nácizmus maga mint eszme jelenik meg rosszként. Ugyanakkor a britek is megkapják a magukét, gúnyosan utalva a búr koncentrációs táborokra vagy gondoljunk csak a film címére. Churchill el is követett mindent, hogy ne jelenhessen meg a film.

Képileg teljesen hagyományos a film, ugyanakkor vannak pozitívumai: a színek élethűek, nem az a túltelített technicolor-világ (amit egyébként nagyon szeretek), ami erre a korszakra jellemző. A maszkmesterek előtt le a kalappal, hogy képesek voltak a fiatal, fess Candyből öreg, pocakos, kopasz Blimpet készíteni (miközben a színész 36 éves volt). Az idő múlását gyakran újságcikkek lapozásában látjuk meg, és van egy remek ilyen átvezető rész, amikor Candy megházasodik: fekete hátterű fényképalbumot lapozgat családi fényképekkel, mígnem egy újságcikket vágnak be, melyből megtudjuk, hogy a felesége meghalt. Innentől pedig már csak az album fekete lapjai lapozódnak fényképek nélkül. Itt ugrott be először a Fel. Sosem olvastam erről, de tuti innen nyúlták le a legjobb jelenetüket.

Élmény

Újabb szerethető, pozitív alaphangulatú történet a Powell-Pressburger párostól. Látványvilágában ugyan nem nyújtott semmi érdekeset, képes volt egy érett, egyetemes, szeretetteljes, megható gondolatot felénk tolmácsolni, mindezt az emberiség töténelmének egyik legsötétebb időszakában. Eddig csak Wyler filmjeiben éreztem hasonlóan erősen ezt a fajta abszolút humanizmust, de lassan megnyer magának ez a kettős is.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Roger Livesey (Diadalmas szerelem), Anton Walbrook (Piros cipellők), John Laurie (39 lépcsőfok)... és Powell spániel kutyái (Diadalmas szerelem)
- Ursula Jeans (Frau von Kalteneck) és Roger Livesey házasok voltak.
- Theodore Zichy (Borg ezredes) művész és playboy bár Angliában született, nevéből látható, hogy apja magyar Zichy gróf volt. Autóversenyzett, cipőfetisiszta volt, 76 évesen pedig öngyilkos lett.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2712699003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.01.08. 02:17:30

Nekem is tetszett ez a film. Az Up!-ot most újra meg kell néznem, én nem emlékeztem erre a párhuzamra, jó, hogy te kiszúrtad, sejtem, hogy melyik jelenet lehet. Az Up! számomra egyébként a filmtörténelem egyik legmegrázóbb filmje. Mintha kicsit alul lenne értékelve, talán mert a gyerekek még nem értik, felnőttek meg talán annyira nem nézik, úgy vélve, hogy ez inkább gyerekfilm...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.01.08. 09:48:46

@moodPedro: Nem tudom a legújabb 1001-ben benne van-e, de nálam szerepelt, szóval nincs alulértékelve :p

Amúgy igen, mindenki egyetért abban, hogy az a montázs minden idők egyik legerősebbje, és talán pont ez a baj, hogy a későbbiekben már nem tudja hozni ugyanazt a színvonalat. De erről majd 2009-ben beszéljünk bővebben :)
süti beállítások módosítása