Artúr filmélményei

Örök szomjúság (1957)

2016. március 04. 06:55 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Dutt, Guru
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Mala Sinha, Guru Dutt, Waheeda Rehman, Rehman

Megjelenés: 1957, India
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/pBZYJAzz5ys
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/orok-szomjusag-pyaasa/movie-87174

Tartalom

Vijay (maga Dutt, a rendező alakításában) megtört, de széplelkű, pesszimista énekes költő, akinek társadalmi problémákat is érintő verseit nem akarják leközölni az olcsó szórakoztatásra törő újságok. Testvérei megvetik, mert nem keres pénzt költeményeivel, sőt, még el is adják azokat papírhulladékként. Csak anyja törődne vele, de bátyjai nem hagyják. A hulladékpapírként eladott verseket Gulab, egy prostituált veszi meg, akit megérintenek a költő sorai. Egyetemi találkozójukon összefut Meenával, diákkori szerelmével, aki azóta az anyagi biztonság miatt egy jómódú kiadóhoz ment feleségül. Meena anyagiassága és anyja halála miatt Vijay már-már öngyilkos lenne, de helyette egy koldus kerül vonat alá, akit az azonosítás során Vijaynak hisznek. A "halott" költő egy csapásra népszerű lesz...

A film üzenete egyszerű: a világi javak értéktelenek, az anyagias társadalom rossz és csak rosszat szül, áruvá silányítja az emberi értékeket is. Vijay legtöbb ismerettsége érdekből adódik, csak néhányan kedvelik önmagáért. Művészetének ihletője Meena, de fájdalmának oka is, míg értője Gulab.

Megvalósítás

A történet önéletrajzi, Dutt nem játsza a kitaszított költőt, hanem önmagát, saját világát adja. Bár minőségi, de alapvetően populárisabb filmeket gyártott korábban, ez volt az első filmje, amiben jobban el mert ettől szakadni. Erősen indul a film egy virágra szálló méhhel, amit az utcán ébredő költő csodálattal bámul, ám a rovart eltapossa egy emberi cipő. Ezután is végig olyan metaforikus gesztusokat láthatunk, amelyek az anyagias világot szembehelyezik a költő humánuvával. A női karakterek is ehhez kapcsolódnak: a Vijayvel együttérző anyja és a prostituált könnyen adja fel anyagi javait érte, míg Meenát ugyan megérinti szerelme, de inkább a jólétet választja. Kötelező kereskedelmi elem a filmben a humor, amit a balzsamárus, Vijay barátja képvisel. Elég gagyi, de lehet hogy szükség van a lírai hangulat megtörésére, nehogy ráunjunk. A másik kötelező elem, a dalok apropóját a költő személye és versei adják, amitől kevésbé indokolatlan a váratlan dalra fakadás, mint egy átlagos musicalben. Egyébként nem is annyira rosszak, mivel nem csupán töltelékként jelennek meg, hanem a költő lelki világát kifejezve akár katartikusak is tudnak lenni, mint pl. a Ye Duniya Agar Mil Bhi Jaye. Ami nagy hibája az indiai filmek betétdalainak, hogy más a színész és az énekes, így gyakran durván más a hangja a beszélő és az éneklő karakternek.

Képileg is látványos a film, elsősorban a zoomolással játszik a rendező, miközben mozog is a kamera, már-már a Szédülés technikáját idézve. A megvilágítás erős, szívesen kombinálják füsttel, és a gyakran színpadias játékkal együtt nekem ez a régebbi filmek hangulatát juttatta eszembe. De van még montázs, gyorsuló vágások, áttűnés is, szóval a szemünk sem unatkozik. Ha már ilyen központi szerepet kapott a művészet, szerencsére nem féltek elszakadni a valóságtól és egy-egy absztraktabb világú jelenetet is készíteni. Viszontláthatjuk pl. A gránátalma színének papírlapforgatagát, Az Ének az esőben éteri balettjelenetét, és az egész filmre jellemző a misztikusabb megjelenés a sok éjszakai, füstös tálalás miatt.

Élmény

A történet egyszerű és megható, ez az erőssége, ahogy a Biciklitolvajoknak is. Sajnos kicsit túl van nyújtva, többször kívántam, hogy most legyen vége... akkor most... ne már, most... de nem találták el az ízlésemnek megfelelő pillanatot, ahogy a Vad bandában sem. A producerek azt szerették volna, ha Vijay végül meghunyászkodik, Dutt ezt nagyon helyesen nem hagyta, hiszen tönkretette volna a filmet, ugyanakkor a túlságosan optimista lezárás is zavart, ahogy A siker édes illatánál. Végig olyan érzésem volt, mintha az 1930-as években forgatták volna a filmet, kicsit elavultnak hat az 1950-es évekhez képest, de igazából ez nem számít. Sajnos azonban nem egyenletes a színvonal, vannak erősebb és gyengébb pillanatok is, de összességében szerettem a filmet a lelke és a képei miatt.

Érdekességek

- Dutt 1964-ben, mindössze 39 évesen hunyt el gyógyszertúladagolásban/öngyilkosság miatt.
- Felesége, Geeta, aki Gulab énekhangját is kölcsönözte, túlzott alkoholizálása miatt szintén fiatalon halt meg.
- Házasságuk amúgy se volt jó, Dutt ráadásul viszonyt is folytatott a Gulabot alakító színésznővel.
- Még életben vannak: Mala Sinha (79), Waheeda Rehman (78)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4912698939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása