Artúr filmélményei

Canterbury mesék (1944)

2016. március 27. 19:24 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Powell, Michael - Pressburger, Emeric
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Eric Portman

Megjelenés: 1944, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/WKmESmj2iGc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/canterbury-mesek-a-canterbury-tale/movie-38154

Tartalom

A második világháború Angliájában hárman szállnak le a vonatról a Canterbury-közeli kisvárosban: az amerikai Johnson őrnagy tévedésből, az angol Gibbs őrnagy átszállás miatt, Alison kisasszony pedig azért, mert ide osztották be munkaszolgálatra. Hármasban indulnak a városháza felé az elsötétített kisvárosban további eligazításra, amikor váratlanul ragasztóval öntik le Alison haját. Egészen a városházáig üldözik az elkövetőt, aki bemenekül az épületbe, de ott már nyoma vész. A helyiek szerint gyakran előforduló bűncselekményől van szó, de nem tudják elfogni a tettest. Johnson őrnagy csalódott szerelmes, akinek már nem ír barátnője; Gibbs őrnagy orgonista egy moziban, de szívesen játszana rendes helyen is; Alison a háborúban eltűnt jegyesét gyászolja. Míg itt tartózkodnak mindhárman, megpróbálják kideríteni, ki is a titokzatos ragasztós ember. Gyanúsítottjuk a kisváros polgármestere, Colpeper, a lelkes helytörténész, aki előadásokat tart a közelben elszállásolt katonáknak.

A háborús időszakban Powell és Pressburger filmjei propagandisztikus céllal készültek, hogy tartsák a lelket a britekben és erősítsék az amerikai-angol szövetséget. Azt tartják a film erényének, hogy a vidéki Angliát, azaz az ország hagyományait mutatta be némi spiritualitással fűszerezve. A filmben ez a vidéki Anglia mellett a Canterbury mesékre alapuló zarándoklatban jelenik meg, amely végén az ember áldást kap vagy bűnbocsánatot gyakorolhat.

Megvalósítás

A történet a Canterbury mesék szövegének narrálásával indul, majd az egyik karakter felreptetett vadászsólyma második világháborús repülőbe vált, a szöveg pedig modern felvezetőjévé a filmnek. A fiktív kisváros lakói által megismerhetjük a tipikus brit karaktereket, mint a falu bolondja, a rendőr, a kovács... stb. Hetven év távlatából nekem inkább az volt az érdekes, hogy a civil élet mennyire alá volt rendelve a háborúnak. Ezekhez a karakterkhez viszonyul kívülállóként az amerikai Johnson őrnagy, aki bár sokmindent máshogy hív, jelentésük nagyjából ugyanaz. Ugyanilyen ellenpontok megtalálhatóak a múlt-jelen és a vidék-város tengelyén is. Így fordulhat elő például, hogy az angol, de laikus Alison nem ért szót a helyi kováccsal, míg a hozzáértő, de amerikai Johnson igen, és együtt szidják a minőséget profitért feláldozó kapitalizmust. A történet végére természetesen megtörténik a modern értelemben vett zarándoklat is Canterburybe, ahol a bűnös meglakol, a jók pedig elnyerik jutalmukat.

Az első érdekesség az elsötétítés, amit ugye a bombázások ellen vezettek be. Ez olyannyira meglátszik a filmen, hogy az éjszakai jelenetekben, ami a film első harmadára szinte teljes egészében jellemző, alig látni valamit. Nincsenek megvilágítva a szereplők vagy a környezet, így nem sokat látni. Sajnos azonban ez a sötétség nincs látványosan kihasználva, pedig a fény jelentőségét erőteljesen megnövelte volna. Ez más körülmények között, de megtörténik a film végén, amikor a vonat áthalad az alagúton, és a pokoli sötét után a fény mennyeinek hat. Az angol vidéki tájat sajnos csak szóban ruházzák fel romantikusan misztikus jelleggel, a képeken ez nem látszik. Ennek a misztikának a csúcsa lehetne a canterbury-i katedrális, de ezt sem láttaták annak. Működött viszont Gibbs őrnagy jutalma, azaz az orgonamű, amit eljátszhatott (Bach d-moll toccata és fúgája). Érdekesség még a Johnson őrnagyot játszó John Sweet szerepeltetése, aki teljesen amatőr volt, és ez durván kiütközik a filmen a valódi színészek között. Hogy ez hitelessé vagy illúziórombolóvá teszi, mindenki döntse el magának.

Élmény

A Powell-Pressburger filmekben azt szeretem, hogy egyfajta pozitív, humanista megközelítésük van, mint Wyler filmjeinek. Ezen most talán kevésbé érződött, ugyanakkor valamiért jobban átéreztem a háborús hangulatot annak ellnére, hogy szó se esett róla. Képileg sokkal több lehetőséget láttam benne, mint amennyit mutatott, és ha már utaltak a Canterbury mesékre, talán jobb lett volna konkrétan átültetni egy vagy több történetét.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Esmond Knight (Piros cipellők), Eric Maturin (Blimp ezredes élete és halála), Raymond Massey (Diadalmas szerelem)
- John Sweetnek (Johnson őrnagy) ez volt gyakorlatilag az egyetlen filmszerepe. Teljes fizetését jótékonyságra fordította.
- Sheila Sim (Alison) tavaly hunyt el, Richard Attenborough felesége volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr512698895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása