Tartalom

A fényűző hotel idősödő, külsejére és hivatására büszke ajtónállója egy esős éjjel a szokásosnál jobban megszenved egy csomaggal. Peckesen lépked haza, a kissé lepusztult lakótelepre, ahol unokahúga esküvőre készül. A szomszédok tisztelettel fogadják, unokahúga szeretettel borul nyakába. Másnap azonban a tegnapi nehézségeit észrevevő hoteligazgató fiatalabb munkaerőt vesz fel, őt pedig áthelyezi mosdófelügyelőnek. A férfi önbecsülése összeomlik, de mielőtt hazamenne, újra felveszi csillogó egyenruháját és igyekszik változatlanul viselkedni. Másnap továbbra is maga alatt van, ráadásul a szomszédok előtt kiderül valódi pozíciója. Már családja sem lelkesedik érte annyira...

A film alapvetően a külsőségekről szól: amíg az ajtónálló szépen öltözködik és fontos pozíciója van, tisztelik; de amint ezt elveszti, megváltozik önmaga és a társadalom szemében is, mint egy fordított klasszikus mesében, ahol a szegény ember számára csak gazdagsággal érhető el a megbecsülés. Apró csavar a dologban, hogy a filmbéli ábrázolás ellenére Murnau is abszurdnak tartotta ezt a pozícióváltást leereszkedésnek tekinteni, hiszen elmondása szerint köztudott volt, hogy a mosdóban jobban lehet keresni. Ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy azoknak van igaza, akik szerint a film a fenti, megszokott témánál jóval társadalomkritikusabb és az ajtónálló tragédiának megélt története valójában nevetséges, és ez inkább a korabeli társadalom értékrendjét minősíti.

Megvalósítás

Nem azt az értékrendet, ami ma és valószínűleg mindig is az emberekre jellemző volt, azaz hogy a látszat gyakran fontosabb a valós értékeknél, hanem hogy menniyre határozzák meg a külsőségek az embert. Az ajtónálló különösen ügyel ruházatára és extravagáns bajszára, és amikor egyenruháját elveszti, odavész vele a saját és környezete megbecsülése is. Ez a ferencjóskás bajusz és az egyneruha azonban - főleg ugye egy idősödő, testes férfi esetében - erősen emlékeztet az első világháború előtti időszakra. A lakótelepet is inkább idősebbek lakják, ahol a pletyka (látványosan) szájról-szájra terjed. Ezzel ellentétben áll a modern, forgó üvegajtós hotel, lépcső helyett felvonóval, fiatal, újságból tájékozódó vendégekkel... stb. A film tehát nem pusztán a látszatot pellengérezi ki, hanem két világ külsőségeit teszi azok identitásává. Egyesek ebbe már belelátják az eljövendő fasizmust, de szerintem legfeljebb azokat a viszonyokat írja le, amelyek majd egyszer odavezetnek. Ezen a ponton pedig van egy baromi érdekes megoldás: a film eléri tetőpontját a véglegesen megtört ajtónállóval, ám ekkor felirat formájában megszólal a rendező, és mintegy elnézést kérve hozzátold egy tízperces végszót a kor happy endet igénylő elvárásainak megfelelően, hogy egy váratlan és valószínűtlen fordulattal kiemelje főhősét a bajból egy örökölt vagyon segítségével.

Szerencsére még ennél is érdekesebbek a film technikái: az első feltűnő dolog, hogy mozog a kamera, amely ekkor még egyáltalán nem volt magától értedő (noha volt már rá példa jóval korábban is). Persze ma is mozognak a kamerák, csak általában nem látványosan. Itt nem volt ezzel probléma, szinte együtt siklik a néző a képpel; ettől a filmtől kezd igazán elterjedni a módszer. A második szembetűnő dolog az volt, hogy nincsenek párbeszédek. Pontosabban vannak, de némafilmről beszélünk, és a beszédhez nincsen hozzárendelt felirat. Csupán néhány felirat jelenik meg, de azok sem feliratok formájában, hanem levélként, tortafeliratként, újságcikként. Ez a film még a némafilmeknél is némább :). Az expresszionizmus is befolyásolja a képi világot elsősorban a díszletek révén (amelyet kifejezetten erre a célra építettek), legyen az égbenyúló forgóajtó vagy torz lakóépület. De igazán az ajtónálló részeg rémálma (mi más) idézi fel bennünk az expresszionizmust a montázsaival, összemosott, homályos képeivel, áttűnéseivel.

Élmény

Nem elég. A története nem volt elég megható számomra, pedig benne volt. A képi világa nem volt elég látványos, pedig voltak remek részei. Szatirikusnak nem volt elég szatirikus, legalábbis 90 év távlatából nézve nehezen foghatom már fel ezeket a vonásait. Szóval benne volt, hogy sokkal hatásosabb lesz, de valahogy nem sikerült elég átütőnek lennie.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Olaf Storm (Metropolis)
- Georg John (az éjjeliőr) zsidóként a lodzi gettóban végezte 1942-ben.