Artúr filmélményei

Egy nyári éj mosolya (1955)

2016. június 15. 23:32 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Bergman, Ingmar
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Ulla Jacobsson, Eva Dahlbeck, Harriet Andersson, Margit Carlqvist

Megjelenés: 1955, Svédország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/suMQZRAOivo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-nyari-ej-mosolya-egy-nyar-ejszaka-mosolya-sommarnattens-leende/movie-1862

Tartalom

Frederik (Gunnar Bjornstrand) középkorú ügyvéd nagyon fiatal feleséggel, a még két év házasság után is tartózkodó, szűz Anne-nal. Pedig az ügyvéd nagyvilági életet élt korábban, előző házassága alatt évekig szeretője volt az ünnepelt szépségű színésznő, Desiree. A háztartásban él még Frederik fia, Henrik (Bjorn Bjelfvenstam), aki papnak készül és még naivan áll a szerelmhez, amit ki is használ a  fiatal kora ellenére is tapasztalt szolgálólány, Petra (Harriet Andersson). Egy este Desiree fellép a színházban, amit kihasználva Frederik felkeresi az előadás után a színésznőt otthonában, hogy adjon tanácsot, hogyan dughatná meg feleségét. Csakhogy váratlanul megjelenik Desiree jelenlegi szeretője, a féltékeny és mindig párbajra kész katona, Carl-Magnus (Jarl Kulle). Charlotte, a katona felesége hűtlenkedései ellenére is szereti férjét és szeretné hűségre bírni, ezért ő is felkeresi Desiree-t egy beszélgetésre. Hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, Desiree meghív minden résztvevő a szentivánéji ünnepre: a feleségére vágyó Frederiket, a bizonytalan Anne-t, az őrlődő Henriket, a féltékeny Carl-Magnus-t és a kétségbeesett Charlotte-ot. Persze velük tart Petra is, aki emberére akad a nagypályás szolgálóban, Fridben (Ake Fridell).

Nehéz megmondanom miről szól a történet, kicsit Godard-fílingem volt tőle: az egyes szereplők különböző párkapcsolati gondokkal küzdenek és emiatt különféleképpen értelmezik a szerelmet. A naiv vagy a cinikus magyarázatok könnyen érthetőek, de amikor kicsit líraibban fogalmazzák meg érzelmeiket, gondolataikat, akkor már nehéz első látásra megérteni, ettől éreztem godard-inak. A film végére minden zsák megtalálja a foltját, de igazából senki sem oldja meg a problémáját, csak megkerüli őket társcserével.

Megvalósítás

A történetet és kapcsolatok hálóját Frederiken keresztül vezetik fel, hogy végül az ünnepi vacsorán jöhessen össze valamennyi szál és szereplő. A végén még gyorsan beleerőltetik a nyári éj három mosolyának szimbolikáját, teljesen feleslegesen. A hangulat könnyed, de vígjátéknak messze nem elég vicces. Ha mégis az, az a lököttebb karaktereknek köszönhető,  mint a túl őszinte Carl-Magnus vagy Desiree férfifaló anyja (Naima Wifstrand). Bár azt írtam, hogy a hangulat könnyed, valójában könnyen át tud váltani bergmanosba (ld. az anyatejjel és spermával ízesített bort) és halálosan komolyba is (szerelmi bánat, öngyilkosság, orosz rulett), ezért is nehéz igazán szórakoztató vígjátéknak tekinteni. Karakterei viszonylag egysíkúak, egy-egy főbb tulajdonságuk van csak.

Képben-hangban nem észleltem semmi különöset. Az egyetlen értékelhető vizuális humor Frederik pizsamás öltözéke néhány esés mellett vagy esetenként az arcokról leolvasható reakció. Kameramozgást, kifejező beállításokat, fény-árnyjátékokat nem tapasztaltam. Volt ugyan két rövid dalocska, de ezek svédül szóltak felirat nélkül, úgyhogy fogalmam sincs miről szólhattak...

Élmény

Állítólag ez a film volt Bergman pályafutásának fordulópontja; korábbi filmjeit nem tartják sokra, ebben viszont már megjelentek későbbi filmjeinek egyes elemei - ráadásul mindezt vígjáték formájában, ami egyáltalán nem volt rá jellemző műfaj. Számomra kissé nehezen emészthető volt, nem túl vicces, még kevésbé látványos.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harriet Andersson és Jarl Kulle (Fanny és Alexander), Gunnar Bjornstrand (A hetedik pecsét, A nap vége, Persona, Fanny és Alexander), Ake Fridell (A hetedik pecsét, A nap vége), Bjorn Bjelfvenstam, Naima Wifstrand és Jullan Kindahl (A nap vége), Bibi Andersson (A hetedik pecsét, A nap vége, Persona)
- Még életben vannak: Harriet Andersson (84), Margaret Calqvist (84), Bjorn Bjelfvenstam (87), Bibi Andersson (80)
- Harriet Andersson ekkoriban Bergman szeretője volt.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7412698781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.07.20. 02:48:48

Látom, neked nem különösebben fogott meg, én viszont ámulok és bámulok tőle. Félek, hogy Bergman rajongó leszek. Nekem ez az első filmem tőle, és nagyon várom a többit...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.07.20. 06:51:34

@moodPedro: Ahogy olvasom az írásomat, talán az lehetett a probléma, hogy a műfaji besorolása alapján vígjátéki szempontból értékeltem. És tudod, én nem időrendi sorrendben haladok, úgyhogy én ezzel a filmmel később találkoztam, mint a remekműveknek tartottakkal, így magasabbak lehettek az elvárásaim.

Vígjátékként nem tetszett és még nem kiforottan bergmanos, kivéve talán a vacsora-jelenetet. Azt hiszem valami olyasmire számíthatsz tőle a jövőben :)
süti beállítások módosítása