Artúr filmélményei

Dübörgő élet (1928)

2016. augusztus 08. 00:01 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Vidor, King
Műfaj: -
Főbb szereplők:
James Murray, Eleanor Boardman, Bert Roach

Megjelenés: 1928, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/UKsF1cJmNU4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tomeg-the-crowd/movie-48318

Tartalom

John 1900. július 4-én, azaz az amerikai nemzeti ünnepen születik meg, ezért apja azt gondolja, nagy ember lesz belőle. Ez átragad a fiúra is, aki szép reményekkel érkezik immár felnőttként New Yorkba, hogy nagy ember váljon belőle. Könyvelőként helyezkedik el, és munka közben reklámszlogeneket gyárt abban bízva, hogy majd ezzel tör ki. Megismerkedik Maryvel, szinte henceg neki arról, hogy ő nagy ember lesz. Összejönnek és összeházasodnak, idővel azonban veszekedni kezdenek, mert John nem jön ki a családdal és elmarad a nagy kiugrás is. Mary teherbe esik, ami mindent megváltoztat, John újra motiváltnak érzi magát, hogy kitörjön átlagos életéből és újra jobban odafigyelnek egymásra. Mégsincs nagy változás, újabb gyerek jön és évek telnek el, míg egy nap bejön az egyik reklámszlogen és szép összeget kapnak érte - csakhogy még aznap halálos baleset éri a kislányukat, ami összetöri Johnt. Nem képes rendesen ellátni munkáát, inkább felmond, de más állásokat sem tart méltónak a potenciáljához. Emiatt otthon is újra veszekedni kezdenek, Mary el akarja hagyni, John pedig már öngyilkosságon gondolkodik...

A történet nem rejti véka alá mondandóját: csak kivételes emberek válhatnak naggyá, de a tömegember is lehet boldog, sőt, a boldogság nem a nagyságon múlik. Tulajdonképpen az amerikai álom, a lehetőség elszalasztásáról szólna, de nem is volt sosem lehetősége Johnnak igazán kitörni. Tekinthetjük szerintem korai fogyasztói társadalmi kritikának is, hiszen John életét teljesen a reklámok irányítják.

Megvalósítás

A történet egy családregényt idéz, hiszen John apjával indulunk, röviden láthatjuk gyerekkorát, karrierjének és magánéletének kezdetét, házasságát, apává válást, és bár nem öreg, megszenvedi az életközepi válságát is. Ezek epizódszerűek, melyeket szövegkátyák vezetnek fel (6 hónap múlva, 12 évvel később... stb.). John karaktere teljesen befolyásolható, üres lap; nincs kihangsúlyozva ez a vonása, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy könnyen kerül egy reklám vagy egy ismerőse hatása alá, mígnem meg nem tanulja elengedni álmát arról, hogy nagy dolgokra hivatott (ironikus, de várható fordulat, hog a történet végére épp azzá válik, akit annyira megvetett az elején). Még nem beszéltem róla sokat, de Mary is fontos karakter, és én sokkal jobban kedveltem Johnnál. Karrierista, szabad és szabados nőként ismerjük meg, aki hamar feleséggé majd anyává vedlik, és mert szereti Johnt, kitart mellette a végsőkig, miután rádöbben, hogy valójában ő az igazi támasza a férfinak, nem fordítva. Fontos tsiztában lenni azzal, hogy ez a film a többi amerikai filmmel szemben realistább hangnemet ütött meg. Van benne ugyan szélsőséges esemény, de többnyire olyan dolgok hétköznapi dolgok történnek benne, amit minden középosztálybeli valószínűleg átél élete során.

E hitelesség miatt jástzották a főbb szerepeket is ismeretlen színészek. John számomra túlságosan némafilmesen túlzó volt, de a Maryt alakító színésznő nálam nagyon bejött, ahogy nem torzul el az arca látványosan egy érzelmi tetőponton, ahogy ma szokás, hanem éreztetni tudja, hogy mit érez belül, és érezzük, ahogy kívül ezt visszafojtja leplezve. Voltak továbbá olyan színészi gesztusok is, amelyeket más filmből most nem tudnék felidézni (mert már aludnék vagy csak idáig nem vettem észre őket), mint amikor a sokkos John csitítja a tömeget avgy ahogy Mary ringatja a kezét, mintha még benne lenne kislánya. Ami vizuálisan feltűnő, az a sokat mozgó kamera. Korabeli filmekből megint nem sokat tudnék ilyet idézni, de pl. a középen látható csúszdás jelenetnél is először a kamerát csúsztatták le és azt követték karaktereink, valamint rendre közelítéssel-távolodással hozza tudomásunkra, hogy John is csak egy a tömegből, illetve a tömeg egyik alkotóeleme John. Legjobbak azonban a New Yorkot bemutató képsorok, a nyüzsgést, az épületek és a kikötő monumentalitását, a tömeget bemutató jelenetek.

Élmény

A pozitív szellemű, wyleri filmek közé sorolnám, szerintem közvetlen elődje lehetett Az élet csodaszépnek. Az elején váltogatják egymást a vicces és a komolyabb jelenetek, érezzük a társdalaomkritikát, mindeközben egy megható szerelem is kibontakozik szemünk előtt, amely a csapások ellenére is felemelő véget ér. Látványában sem lehet sok kivetnivalónk, csak persze telhetetlen vagyok és jobb lett volna még több különleges látványelem.

És megint nem tudtam ennek ellenére élvezni, pedig ez kifejezetten olyan film volt újra, aminek elvileg tetszenie kellett volna. Nem tudom, hogy esetleg ráuntam már a filmekre és nincsenek rám akkora hatással mint korábban, esetleg valóban hiányzik belőle valami plusz, amitől igazán nagyszerű lesz egy film, vagy egyszerűen csak nem voltam megfelelő hangulatban hozzá. Ez van.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Dell Henderson (Türelmetlenség)
- A Maryt alakító színésznő ekkor (bár már nem sokáig) Vidor, a rendező felesége volt.
- A John alakító színész 1936-ban, 35 évesen megfulladt. Részeteket nem tudni.
- Ami a realizmusát illeti a filmnek, ez volt az első amerikai film, amelyben fürdőszobát és vécét mutattak, ami felért egy kisebbfajta botránnyal, de Vidor ragaszkodott hozzá a hétköznapiság jegyében.
- Vidor nagyapja 1848-as menekült, aki amerikában telepedett le.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5112698719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása