Artúr filmélményei

Spartacus (1960)

2016. augusztus 15. 22:10 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kubrick, Stanley
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
Kirk Douglas, Laurence Olivier, Jean Simmons, Charles Laughton, Peter Ustinov, John Gavin

Megjelenés: 1960, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/HcIMY1Ah3aw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/spartacus-spartacus/movie-8018

Tartalom

I. e. I. század. Spartacus, a bulgáriai rabszolga (Kirk Douglas) gyerekkora óta afrikai kőfejtőben dolgozik, engedetlen természete miatt azonban kishíján kivégzik, amikor szerencsésen egy kereskedő megveszi őt gladiátornak. A gladiátoriskolában barátságot köt bajársaival és beleszeret Variniába, a rabszolgalányba (Jean Simmons). Amikor előkelőségek, köztük Crassus, a zsarnoki címre pályázó politikus (Laurence Olivier) érkeznek az iskolába, bemutatót tartanak kérésükre, és még Variniát is megveszik. Spartacus ellenfele (Woody Strode) azonban nem hajlandó végezni barátjával, ezért megölik. Másnap a gladiátorok az első konfliktus hatására lázadásban törnek ki. Sikereresen kiszabadulnak, és egyre több rabszolga csatlakozik hozzájuk szabadságot remélve. Céljuk elérni a tengert, hogy elhagyhassák a Római birodalmat. Eközben Rómában Crassus politikai ellenfele, Gracchus (Charles Laughton) igyekszik megakadályozni, hogy Crassus a város megmentője szerepében tettszeleghessen, hogy ezzel is közelebb kerüljön a diktátori címhez...

Azt hiszem a fő téma alapvetően a szabadság, az emberi méltóság kár hogy nem foglalkozik vele eleget. Mint A rettenthetetlenben, Spartacusék fizikai harcot kell vívjanak a szabadságért, és bár ebben elbuknak, lélekben... nos, nem tudni pontosan. Látszólag Spartacus szellemét is legyőzték, noha gyermeke elvileg szabad lesz. Korát tekintve erősen áthallásos a csúcsát elérő fekete polgárjogi mozgalommal a rabszolgaság révén, de közben a mccarthyzmus is szerepet kap benne: a filmben a rabszolgák inkább kínhalált halnak, mintsem hogy elárulják Spartacust; a valóságban többeket bebörtönöztek, amiért nem voltak hajlandóak beárulni kommunista-szimpatizáns kollégáikat Hollywoodban. Az alapregény írója is így járt, börtönévei alatt írta meg a Spartacust. A film forgatókönyvírója pedig tiltólistán volt kommunista-szimpátiája miatt, a film készítői azonban engedték dolgozni, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a listát törölték.

Megvalósítás

A történet hossza miatt két részre bomlik, nyitánnal és szünettel, ahogy egy klasszikus monumentális filmnél illik. Az első rész első percei felvezetik Spartacus közvetlen előéletét, majd megismerhetjük a gladiátorok életét és a főbb karaktereket és motivációikat az első nagyobb ütközetig a rabszolgák és a rómaiak között. A második rész kicsit inkább a rómaiak szemszögéből láttatja a helyzetet, de nem ér véget a szabadságharc bukásával, hanem még látnunk el a római helyzetet, amely közvetlenül megágyaz Julius Caesarnak (John Gavin). A szabadság jelképe egyértelműen a rabszolgaság; történelmi filmként nem lehet más vége, minthogy leverik a felkelést, ám ezzel együtt is megoldható lett volna, hogy szellemi síkon felszabaduljanak a rabszolgák, ha máshogy nem, a halál által. Erre remek alkalom lett volna Spartacus és Antoninus (Tony Curtis) harca, hiszen a film elejével ellentétben, ahol kényszerből harcoltak egymás ellen a gladiátorok, ezen a ponton egymásért harcoltak egymás ellen, hogy a másik elkerülje a kínhalált. De nem éltek ezzel a lehetőséggel, és ahogy említettem, Spartacus kereszthalála is olyan semmilyen lett. Ennek fő oka valószínűleg abban keresendő, hogy Kubrick, a rendező csak beugróként vállalta el a filmet, más filmjeivel ellentétben nem kapott szabad kezet a forgatás során. Az első részben a rabszolgákkal állatként bánnak, a második részben gyakran mutatnak velük kapcsolatban idilli életképeket, amivel az ellenkezőjét próbálják bizonyítani. Vegyesen érzek Spartacus karaktere iránt, akinél sosem tudjuk meg, hogy mitől olyan önérzetes (elsőre az is fura volt, hogy Douglas öregnek tűnt a szerepre, de Spartacus a valóságban is hasonló korú volt). Crassus karaktere érthetőbb, és értjük azt is, hogy miért retteg Spartacus hatalmától, az ő szabadságától, amit valójában nem tud korlátozni. A rabszolgákkal párhuzamosan zajlott a római politikai élet is, ott Gracchus képviselte a demokratikus szabadságot Crassus ellenében. A történet meglepően túlfűtött volt szexuálisan is: heteró vonalon Varinia és Spartacus szerelmeskedései voltak fülledtek meztelenség nélkül is, a római hagyományokhoz hűen pedig homoszexuális vonalon is voltak hasonlóan meleg jelenetek Crassus révén.

A film nagyköltségvetésű volt, ennek ellenére Kubrick sajnos nem szeretett a szabadban dolgozni, mert szerette teljesen irányítása alatt tartani a környezetet. Engem viszont baromira zavarnak a látványosan festett hátterek és stúdióbeli növényzet. Amikor mégis külső jeleneteket kellett forgatni, mint pl. amilyen a döntő ütközet volt, mindjárt jobban nézett ki az egész, köszönhetően főleg a több mint tízezer statisztának (ebből nyolcezer spanyol katona volt, akik a római légiósokat alakították - az ő taktikai mozgásuk igazán jól nézett ki). A hatás fokozása érdekében egy focimeccsen kérték meg a több mint hetvenezres közönséget, hogy skandálják a megfelelő szavakat. A nagyszámú statisztasereg és a nagy költségvetés ellenére mégis elmaradtak a látványos harc- és tömegjelenetek, és az nagyon látszódik, amikor pár tucatnyi emberrel játszatnak el ezres tömegeket. Vizuálisan kevés érdekességet vettem eszre, ezek közül az egyik a videóklipszerű jelenet, amikor Antoninus szavalása közben életképeket mutatnak, mint egy zenei klipben. Hasonlóan párhuzamos jelenet volt a végső csata előtt az egymást váltogató Crassus- és Spartacus beszéd. Kevés szép kép volt, de a már fentebb említett taktikai tömegmozgás jól nézett ki, illetve a hullaheygek között bámészkodó Crassus sem volt rossz látvány. A zene egyáltalán nem tűnt fel, pedig álítólag a filmzene történetében a modern kor kezdetét jelenti. Mindenesetre érdekesség, hogy a hangszerelést igyekeztek korabeli hangszerekre írni. A színészek sem fogtak meg, Spartacus egy-egy önfeledt nevetése viszont nagyon hitelesnek tűnt.

Élmény

Szóval ahogy az elején írtam, a fő problémám az volt, hogy nem tudott igazán elvonatkoztatni és egy eszményi szabadságkoncepciót bemutatni a történet. Megvalósítása hasonlít korának monumentális történelmi filmjeihez, egyik sem nyűgözött le, de voltak jó húzások benne.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Kirk Douglas (Kísért a múlt, A dicsőség ösvényei), Laurence Olivier (A Manderley-ház asszonya), Jean Simmons (Fekete nárcisz), Charles Laughton (A vád tanúja), Tony Curtis (A siker édes illata, Van aki forrón szereti, Rosemary gyermeke), John Gavin (Látszatélet, Pszichó), Nina Foch (Tízparancsolat), Woody Strode (Tízparancsolat, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Volt egyszer egy vadnyugat), Peter Brocco (Száll a kakukk fészkére), Robert J. Wilke (Mennyei napok), Nick Dennis (A vágy villamosa)
- Még életben vannak: Kirk Douglas (99), Joanna Barnes (81)
- Az 1960-as film négy Oscar-díjat kapott és a legtöbb pénz hozó befektetés volt az 1970-es Airportig.
- Spartacus a mai Bulgária területén született i. e. 111-ben és amikor a rómaiak elhurcolták már házas lehetett (tehát nem Varinia volt az első nő akivel volt, és nem is rabszolgaként született). Valóban konyhaeszközökkel harcolva szöktek meg a gladiátoriskolából. A felkelés utolsó csatájában Spartacus megpróbált személyesen áttörni a rómaiakon és nekirontani Crassusnak, ám sikertelenül járt és a csatában halt meg. Mintegy 6000 rabszolgát ejtettek foglyul, akiket keresztre feszítettek.
- Crassus (i. e. 115-53) politikus dinasztiából származott, Spartacus elleni győzelmével sikerült vezető politikusi pozíciót elérnie. Később Szíria kormányzójaként keleti hadjáratokat vezetett, az egyik ilyen során halt meg. Állítólag ő volt a valaha élt leggazdagabb ember.
- Ez volt a harmadik nagyobb rabszolga-felkelés hatvan éven belül, és bár elbukott, állítólag innetől kezdve óvatosabban bántak a rabszolgákkal, akiknek a jogai is nőttek az i. sz. 1-2. században.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7912698711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2020.08.20. 14:04:45

Én szinte ki nem állhatom ezeket a monumentális szandálos filmeket. A legtöbbhöz képest ez még egész nézhető volt számomra, ettől függetlenül nem tartom én sem különösebben jónak. Esetleg megnéztem volna egy olyat, amikor Kubricknak teljesen szabad kezet adnak ugyanennyi pénzzel, ebben a témában...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2020.08.20. 19:54:51

@moodPedro: Hát nem ez Hollywood aranykora. Próbáld őket szórakoztató akciófilmként felfogni, úgy talán nézhetőbbek :)
süti beállítások módosítása