Artúr filmélményei

My Fair Lady (1964)

2016. augusztus 19. 10:19 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Cukor, George
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Audrey Hepburn, Rex Harrison

Megjelenés: 1964, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/EzAufG9zFSk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/my-fair-lady-my-fair-lady/movie-6534

Tartalom

Elizának, az utcai virágáruslánynak (Audrey Hepburn - énekhangja: Marni Nixon) borzalmasan alpári beszédstílusa és akcentusa van, hiszen az utcán szocializálódott. A véletlen úgy hozza, hogy a fonetika tudományának élő Higgins professzor meghallja őt, és hencegve bizonygatja a szintén nyelvész barátjának Pickering ezredesnek (Wilfrid Hyde-White), hogy hat hónap alatt képes lenne megtanítani a lányt választékosan beszélni, ami elegendő lenne arra, hogy akár a legfelsőbb körökben is arisztokratának higgyék. Elizát nem hagyja nyugodni a gondolat, ezért másnap felkeresi a professzort, hogy leckét vegyen tőle. Higgins kihívásnak veszi a dolgot és Pickeringgel együtt nekiállnak a beszédóráknak, gyakran könyörtelenül, legalábbis ami Higgins-t illeti. Az edzés utáni első próba a lóversenyen balul sül el, amikor a drukkolásban Elizából kitör a proli, de a következő, végső megmérettetésen már Transzilvánia (jaj...) királynőjével kell találkozni, ahol a híres magyar nyelvész, Kárpátthy Zoltán is jelen van, aki bizony könnyen kihallhatja Eliza beszédéből, hogy honnan is származik valójában...

A történet alapja az ókori görög Pügmalión története, melyben a szobrász beleszeret saját alkotásába, amely végül életre kel. Ebből készült modern színdarab a 20. század elején, amely már majdnem teljesen egyezik a film történetével, majd az 1956-os musical, ami a film közvetlen előzménye. A színdarab állítólag a felső osztály kritikájával és a nők függetlenségével foglalkozott, ami nyomaiban itt is felfedezhető, ám a filmben szerintem a nyomaték azon a gondolaton volt a romantikus szálat leszámítva, miszerint nem attól lesz valaki "hercegnő", mert annak tetteti magát, hanem mert akként kezelik.

Megvalósítás

A történet a háromórás hossz miatt két részre bomlik; az első tartalmazza tulajdonképpen a cselekmény nagy részét, a második rész pedig már csak arról szól, ahogy Eliza és Higgins egymásra találnak. Ettől kissé feleslegesen elnyújtottnak tűnik, hiszen a tetőponton már túl vagyunk, de az eredeti darabban is így van. Elsősorban a legfelsőbb és a legalsóbb osztályokat képviselik karaktereink, hogy feltűnőbb legyen az ellentét, ám kicsit kilóg ezekből mind a többre vágyó Eliza, mind pedig a kevésbé kötött etikettre vágyó Higgins. Szerencséjükre Higgins-nek van elég örökölt pénze, ami számomra kissé belerondít az "add önmagad" elvbe, hiszen anélkül mindjárt életszerűbb lenne, ahogy próbálnak lavírozni a társadalomban főszereplőink. Érdekes figura még az ugyancsak nagy előrelépést megtévő Alfred is, Eliza apja, aki cinikus életszemlélettel éli életét nincstelenül, és szívesen áldozza fel kényelmét azért, hogy ne kelljen dolgoznia. Csakhogy ahogy Elizát is kiszakítják eredeti környezetéből, és kénytelen lesz minimum középosztálybeliként élni, úgy az apjára is rászakad egy kisebb vagyon, ami miatt ahogy keserűen megjegyzi, már másokat figyelembe véve kell élnie, nemcsak önmagát, nem tehet azt, amit akar, vállalnia kell a pozíciójából eredő kötelességeit. És mivel musicalről van szó, a dalok... indokolatlanul csendülnek fel. Ez kezdetben valamiért nem zavart, de aztán mégis bosszantóvá kezdett válni, hogy mégis mi a francért fakadnak dalra benne az emberek mindig.

És ha már a dalokról szó esett, akkor nézzük a dalokat. Számomra ezek kevésbé voltak dalok, sokkal inkább kicsit éneklősen mondott beszédeknek tűntek, de több így is elég karakteres volt, hogy emlékezni lehessen rájuk, mert jól összeillesztették a dallamot a szöveggel. (Ez korántsem olyan alap eddigi musical-élményeim alapján, mint hinné az ember.) Ráadásul egyes dalok visszatértek, amellyel egyrészt visszautaltak a film elejére, másrészt emlékezetünkbe véshették a dallamot. Kedvencem a Just You Wait, melyet kivételesen Audrey Hepburn adott elő, hiszen ez tényleg beszéd volt, mintsem ének. Márcsak azért is ezt éreztem a legjobbnak, mert ebben jött ki legjobban Hepburna, ki valahogy nekem mindig ugyanazt a kamaszosan bájos karaktert hozza, ami nagyon emlékeztet Nicole-ra (aki nem érti ezt, annak bocsi, annak az egynek meg aki érti, most már tudja milyen volt Nicole :). A koreográfiára visznt nem fordítottak sok energiát, messze a legjobb az Ascott Gavotte volt, ahol az arisztokrácia merevségét és kicentizett etikettjét tökéletesen fejezte ki mozgásuk és szaggatott énekük. És elnézést kérek minden jóérzésű olvasómtól, de az I Could Have Danced All Nightra csak azért kaptam fel a fejem, mert emlékeztem rá egy Hip Hop Boyz dalból. A filmnek volt több kreatívan kifejező jelenete is a súgdolózástól a megfagyaztott jelenetekig, ahogy megtelt élettel az utca, jobb lett volna sokkal több ilyen.

Élmény

Kellemes meglepetés volt a film, valami borzalmas, felszínes musicalt vártam, de helyette egy sokkal mélyebb érzésű történetet kaptam, és még egyes karaktereknek köszönhetően a humora is rendben volt. Képileg sem volt teljesen unalmas, a dalok pedig karakteresek, de lehettek volna emlékezetesebbek, jobban megkoreografáltak. Összességében jól szórakoztam, és megvoltak az alapjai annak, hogy ez egy igzán jó film legyen. Várnék egy remake-et.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Audrey Hepburn (Római vakáció, Amerikai fogócska), Marni Nixon (A muzsika hangja), Wilfrid Hyde-White (A harmadik ember), Gladys Cooper (A Manderley-ház asszonya), Henry Daniell (Nagyvárosi fények, A diktátor, Philadelphiai történet, A vád tanúja), Queenie Leonard (101 kiskutya, Mary Poppins), Alan Napier (Mary Poppins)
- Marni Nixon idén hunyt el 86 éves korában.
- Henry Daniell (a brit nagykövet) még a forgatás során, 1963-ban hunyt el, így szerepét sokkal rövidebbre kellet vágni, mint tervezték.
- A musical színházi előadói adják a film szereplőinek nagy részét, ám a női főszerepet nem az évek óta Elizát játszó Julie Andrews kapta, mert neve ekkor még kevésbé volt ismert. Cserébe viszont elvállalhatta a Mary Poppins főszerepét, ami nemcsak a legsikeresebb Disney-film lett A Karib-tenger kalózaiig, de Oscart is hozott Andrews-nak. Meg is köszönte a stúdiónak egy másik beszédében, hogy nem őt választották :D

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3712698707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.