Artúr filmélményei

Arcok (1968)

2016. szeptember 21. 14:16 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Cassavetes, John
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
John Marley, Gena Rowlands, Lynn Carlin, Fred Draper, Seymour Cassel, Val Avery

Megjelenés: 1968, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/l_53iJ6JF68
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/arcok-faces/movie-114

Tartalom

Richard (John Marley) középkorú vállalati vezető. Egyik este fiatalkori barátjával (Fred Draper) mulatozás közben felszedik Jeannie-t, a prostituáltat (Gena Rowlands) és elmennek hármasban a lakására. Kicsit őszintére isszák magukat és mindegyikük rádöbben hogy megkeseredtek. Az este így rossz hangulatban végzők. Richard hazamegy, ahol felesége, Maria visszautasítja közeledését, így elszakad benne a cérna és bejelenti hogy 14 év házasság után válni akar. Másnap visszamegy Jeannie-hez, aki épp két másik üzletemberrel van, akik a tegnapiakhoz hasonlóan szintén kissé túlitták már maguk, de végül Jeannie és Richard kettesben maradnak. Maria és középkorú barátnői szintén görbe estét csapnak egy diszkóban, aminek végén hazaviszik a fiatal hippi srácot, aki végül kettesben marad Mariával...

A történet alapvetően a középkorúak (inkább ötvenesek) életközepi válságával vagy kapuzárási pánikjával foglalkozik, akik különböző okokból elégedetlenek életükkel. Kicsit egyetemesebbé teszi a dolgot a film fiatalabb karakterek bevonásával, akik által inkább az élethazugságokra vonatkoztathatjuk a történetet (de az ő szerepük viszonylag rövid, ezért mégis inkább maradjunk az elcseszett házasságoknál).

Megvalósítás

Érdekesen indul a történet, a főcímet ugyanis megelőzi Richard megérkezése az irodájába, és többedmagával leül filmet nézni. A főcím utáni első jelenet pedig már a leírásomban is említett mulatozás, ezért felvetődik a kérdés, hogy hol kezdődik a fikció és a valóság (főleg úgy, hogy a Fred Draper által játszott karakter neve Freddie Draper....). Mindenesetre ezzel kapcsolatban több jelet nem vettem észre, szóval maradjunk annyiban, hogy egy érdekes kezdés, semmi több. A jelenetekbe többször csak belecsöppenünk, nem látjuk se a kezdetük, se a végüket, sőt, gyakran nem is történik igazán semmi vagy semmi olyan, ami jelentős a cselekmény szempontjából. Bár messze legtöbbet Richardot láthatjuk, néhány vele éintkező személy legalább annyira fontos (Jeannie, Maria). Valamennyi felbukkanó karakter hasonló gondokkal küzd: az egyik idősebb nő csak át akarja érezni a fiatalságát; a hippi tisztában van vele, hogy ő is gépies szerepet játszik; az egyik kuncsaft fia miatt bánkódik, aki nem olyan, mint ő szerette volna; Jeannie magáról mondja, hogy nem a tipikus aranyszívű prosti-karakter, nem szívesen végzi munkáját és már kiöregedőben van; Maria és Richard nem igazán működnek párként, a gerekről már valószínűleg lemaradtak... stb. Szóval mindenki próbálja magát másnak, másmilyennek, elégedettnek kiadni, hiszen már el kellett volna érniük az "előírt" sikert (jó munka, család) valójában azonban nem elégedettek az életükkel.

Ahogy említettem, a film meglehetősen eseménytelen, a jeleneteknek sincs gyakran kezdetük és végük. A legfontosabb az lenne, hogy a szereplők maszkjai (arcuk) mögé lássunk. Az eseménytelenség ellenére is úgy érzem, hogy az eredetileg tervezett hatórás játékidő erre alkalmasabb lett volna, mint az eltejedtebb kétórás. (Tudom, menjek a francba, de van pár lassú film, amit hosszan kell nézni, hogy működjön - ld.: Jeanne Dielman.) A színészek szándékosan rosszul játszák a szerepeik szerint megjátszott viselkedést (értem?), hogy ezzel is érzékeltessék az élethazugságot. Azonban nem csak a színjáték, hanem a képek is szándékosan rosszak: gyakran túlvilágítják vagy épp nem világítanak jól, a film maga is gyengébb minőségű 16 mm-es, és az egész olyan mintha egy operatőr követte volna egyetlen kézikamerával a színészeket különösebb rögzítés vagy koncepció nélkül. Mindez, visszautalva a film érdekes kezdésére a film cinema verite stílusát igyekszik alátámasztani, aminek talán jobb példája az Egy ember eltűnik. A kézikamera miatt gyakran látjuk az arcokat és ritkán teljes kompozíciót, ami két esetben volt látványos: John Marley arca rettenetesen barázdált, ami közelről tök izgi, illetve a diszkós táncjelenet említhető még, ahol a gyors ritmusú táncot arcok kavalkádjában jelenítik meg.

Élmény

Szenvedős. Egyrészt nem igazán katartikus, legalábbis nekem nem, aki hasonló állapotban él. Talán egy fiatalnak vagy valakinek aki nincs tudatában annak, hogy rossz életet él, annak az lehet. Másrészt túl unalmas cselekménynélkülisége miatt, ami tapasztalataim szerint akkor működik igazán, ha jóval hosszabb a film vagy jóval töményebb. A rossz minőségű kép pedig számomra inkább negatívum volt, mint kifejezőeszköz.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Marley (A keresztapa), Gena Rowlands és Fred Draper (Egy hatás alatt álló nő)

Következik: Fényes nyergek

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7812698673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása