Artúr filmélményei

Apolló 13 (1995)

2016. november 11. 20:45 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Howard, Ron
Műfaj:
kaland, űr
Főbb szereplők:
Tom Hanks, Kevin Bacon, Bill Paxton, Gary Sinise, Ed Harris

Megjelenés: 1995, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/KtEIMC58sZo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/apollo-13-apollo-13/movie-6021

Tartalom

1969, az ember Holdra lép. A közvetítést irigyen figyeli családja körében Lovell (Tom Hanks), az egyik legrutinosabb űrhajós, az Apolló 14 program kapitánya. Azonban váratlan szerencse éri, az Apolló 13 legénysége ugyanis egészségügyi problémák miatt nem szállhat fel, így Lovell és csapata, Haise (Bill Paxton) és Mattingly (Gary Sinise) veszi át az Apolló 13-at. A felkészülési idő rövid, ráadásul Mattingly se mehet fel egészségügyi kockázat miatt, így a beugró Swigertnek (Kevin Bacon) kell pár nap alatt átvenni a helyét. Már az utazás elején is kisebb hiba jelentkezik, de az igazi baj a harmadik napon következik be, amikor az egyik oxigéntartály felrobban, ezzel megsértve és félig megbénítva az űrhajót. A Holdra szállásnak búcsút inthetnek, de elegendő energia sem maradt látszólag a hazatérésre, egyéb problémákról (levegő, hőmérséklet... stb.) nem is beszélve...

Howard, a rendező kínosan ügyelt az amúgy igaz történet minél valósághűbb visszaadására, pedig két témája is lehetett volna a történetnek, amit érintettek és amitől ezzel érdekesebb lett volna: Lovell lehetett volna egy modern értelmezésű Odüsszeusz (vagy csomó másik mitológiai alak), aki egy köpésre van a céljától, de belátja hogy az otthona fontosabb, vagy lehetett volna egy médiaalapú társadalomkritika, hiszen többször is az emberi élet és méltóság fölé kerül a sztori eladhatósága és az imázs. Ez utóbbi egyébként erősebben meg is jelenik, csak nem igazán foglalkoztak vele.

Megvalósítás

Bő félóra alatt felvázolják elsősorban Lovell személyén keresztül a történet alapjait és a karakterek viszonyát, majd az indulás első napjait alig mutatva rögtön elérkezünk a problémákhoz, hogy végül a történet végéig párhuzamosan két szálon fusson a cselekmény. Az egyik az űrhajón zajlik, ahol egyre nehezebb fizikai körülmények között kénytelen az űrhajósok megküzdeni a kihívásokkal. Itt kevés a karakterek közötti feszültség, pedig egy mai dráma biztosan kimaxolná a helyzetet. A fizikai megpróbáltatások kevésbé jönnek át, amit szerintem épp a párhuzamos események rontanak el. Ha hosszasan mutatják a kis helyen meghúzódó űrhajósokat, a klausztrofób helyzet miatt szerintem könnyebben átéreztük volna a megpróbáltatásaikat. És milyen szép ellentétet képezhetett volna ezzel a világűr végtelenségében elvesző, aprónyi űrhajó, de efféle monumentális képeket sem láthattunk. A poén, hogy a szenvedésüket legjobban akkor éreztem át, amikor egy matematikai számítást kellett elvégezniük a mostoha körülmények között. A párhuzamos szál természetesen a Földön fut, aminek érzelmi oldalát Lovell családja adja, akiknek a szerepük annyi, hogy nagyon aggódnak, pedig ez megint egy olyan irány volt, ami felé el lehetett volna vinni a történetet, hiszen kénytelenek tehetetlenül nézni hogy mi történik szerettükkel - de ezt az aspektust sem bontották ki. A földi szál izgalmasabb, technikai oldala az irányítóközpontban zajlott, és úgy érzem ez a rendezőt jobban érdekelte, főleg a főnök, Kranz személye, akit egyfajta tökös vezetőnek állít be, mintha a hangos üvöltözése erkölcsi és szellemi fölényt is jelentene.

Ahogy említettem, Howard állítólag nagyon ügyelt a hűségre és nem akart felhasználni egyetlen korabeli felvételt sem, így igyekezett pontosan lemásolni ezeket a felvételeket és minden apró részletre odafigyelni. A színészek komoly kiképzést kaptak, a díszleteket pontosan lemásolták, konzultánsként pedig még maga Lovell is részt vett a film forgatásán. Valódi súlytalanságot idéztek elő a NASA speciális gyakorló gépén, amely alkalmanként szűk fél percig tart, így tettek meg több mint hatszáz menetet. A földi bázis kapkodó zűrzavarát gyors vágásokkal és rángatózó kamerákkal érzékeltették (avagy hogyan lehet az irodai munkából is akciófilmet készíteni...). Bántóan zavaróak voltak a hatásvadász megoldások, mint a pátosszal teli zene vagy a közelről megmutatott, érzelmekkel teli arc. Ugyanakkor hatásos volt pl. a csend használata, amikor Kranznak épp döntést kellet hoznia önmagában. Az animált, lemodellezett speciális effekteken látszódnak hogy azok, de nem zavaróak, mert alig van belőlük. Ami legjobban hiányzott, az az űr megjelenítése volt, gyakorlatilag alig láthattunk belőle valamit, pedig számomra legalábbis ez a sci-fik leglátványosabb eleme.

Élmény

Tulajdonképpen igazságtalan vagyok, hiszen ez egy dokudráma, nem feladata sem mélyebb értelmet adni a történetének, sem elkápráztatni a látványvilágával, a dramatizált valóságot viszont állítólag hitelesen és pontosan visszaadta. Az első egy óra izgalmas volt, a hátralévő másfél óra azonban váratlanul egyhangú és érdektelen lett, talán mert tudtam hogy sikerül az akció, talán mert rosszul lett megcsinálva. Ennek hiányában a történet erejét az adja, hogy mindez valóban megtörtént, és mintegy MacGyverként szinte a semmiből, nagyon szélsőséges körülmények között is az emberi találékonyság képes volt három embert hazajuttatnia Hold túloldaláról.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tom Hanks (Forrest Gump, Toy Story, Ryan közlegény megmentése, Halálsoron, Kapj el ha tudsz), Kevin Bacon (Party Zóna), Bill Paxton (Terminátor, A bolygó neve: Halál, Titanic), Gary Sinise (Forrest Gump, Halálsoron), Marc McClure (Vissza a jövőbe), Clint Howard (A dzsungel könyve), Xander Berkeley (Terminátor 2, Szemtől szemben), David Andrews (Harcosok klubja), Christian Clemenson (A nagy Lebowski), Tracy Reiner (Drágán add az életed, Harry és Sally), Roger Corman (A keresztapa 2, A bárányok hallgatnak)
- Cllint Howard a rendező öccse, és több más rokona is kapott kisebb szerepet a filmben.
- Természetesen a valódi Lovell is feltűnt, mint a mentőhajó kapitánya.
- A probléma észlelése meg is hallgatható.
- Két képet mellékelek még: az elsőn az irányítóközpontban örülnek, a másodikon szinte közvetlenül a kimentés után láthatóak a pilóták:

Következik: Talán az ördög

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7412698585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása