Artúr filmélményei

Szent Mary harangjai (1945)

2016. november 18. 02:41 - Liberális Artúr

 

Rendezte: McCarey, Leo
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Bing Crosby, Ingrid Bergman

Megjelenés: 1945, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/vwE2HDSRtaA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/szent-mary-harangjai-the-bells-of-st-marys/movie-53662

Tartalom

A fiatal O'Malley atya most érkezett meg új körzetébe, a St. Mary-be, de a házvezetőnője (Una O'Connor) máris sajnálkozva fogadja, hiszen elődjét a körzet iskolájának apácái tolószékbe juttatták. Az iskola elég lepukkant állapotban van, ezért a nővérek Benedict főnővér (Ingrid Bergman) vezetésével azért imádkoznak, hogy a szomszédos telken épülő irodaházat annak fösvény tulaja (Henry Travers) az egyháznak adományozza. Benedict főnővér és O'Malley atya hamar összekülönböznek, az előbbi ugyanis a szigorú következetességben hisz, míg az utóbbi engedékeny. Az egyik alkalommal például két fiú összeverekedik, és míg O'Malley megdicséri az ügyesen verekedő fiút, addig Benedict az erőszak teljes elhagyására ösztönöz. Ugyancsak konfliktust okoz Patsy (Joan Carroll), aki O'Malley szerint okos, Benedict viszont megbuktatná gyenge teljesítménye miatt...

Mondhatnám, hogy a történet meleg optimizmusa jól illeszkedik a háborút követő idealista filmek sorába, de annyira meseszerű és következetlen, hogy maradjunk annyiban: aranyos, könnyed, néhol drámai vígjáték, semmi több. A fösvény cégtulajdonos révén felszólít ugyan a jó cselekedetekre, és azok fontosságára felhívja figyelmünket, de ez nem sok szerepet kap. Ha nem egyházi iskolában játszódna, simán lehetne romantikus sztori is.

Megvalósítás

Elöljáróban érdemes lehet tudni, hogy O'Malley atya karaktere egy évvel korábban már feltűnt egy nagy sikerű filmben, így ez lehetne akár afféle folytatás is, de teljesen új a helyzet. Bár a házvezetőnő szava alapján veszedelmesen rossz apácákra kéne számítanunk, valójában sosem látjuk, mitől lennének olyan rosszak. A cselekmény fő mozgatórugója Benedict és O'Malley "összetűzései", kicsit eltérű világlátása, de ott van még Patsy realistább mellékszála, akit prostituált, egyedülálló anyja ad be az intézetbe, és akinek a tanulmányi teljesítménye az otthoni problémák miatt erősen leromlik, noha O'Malley épp  kezdte már felhozni. A másik mellékszál a fösvény tulajé, aki újragondolja életét, miután rájön, hogy ő se él örökké. A cselekmény teljesen kiszámítható, ennek ellenére az események lassan haladnak, még a történet szempontjából lényegtelen jelenetek is helyet kaptak. De mégis az egyik ilyen a legjobb őszinte természetessége miatt, amikor kisgyerekek karácsonyi előadást tartanak. Talán benne se volt a forgatókönyvben, annyira nem illik oda, talán csak a stáb gyerekei szórakoztak és ezt felvették.

Ami egyből feltűnik, az az, hogy a poénokat elnyújtják, tehát nem egy rövid csattanó van, hanem párszor még elismétlik, reagálnak rá (pl. amikor egy macska O'Malley kalapjával játszani kezd, azt kb. 1-2 percig mutatják a nevető apácák kíséretében), mintha gyerekeknek szánták volna a filmet, akiknek több idő kell, hogy leessen a poén. Vannak zenei betétek, "de minek" kategóriásak. Indokolatlanok és erőltetettek, valószínűleg csak azt a célt szolgálták mint a Rio Bravónál, azaz hogy az atyát alakító, énekesként is híres Bing Cosby előadhassa magát. Ugyanakkor minden dicséret kijár a színészeknek, különösen Bergmannak, akik szerintem nem is színészkedtek, annyira természetesnek tűntek. Pontosabban mégsem voltak természetesek, nagyon is látszott, hogy erősen gesztikulálnak, de mégis természetesnek hatott, talán mert önmagukat adták, és mintha az könnyedén áttört volna az átlátszó színészkedésen.

Élmény

Bár nem vígjátékként jegyzik, és nem is lehet rajta igazán felnevetni, végigmosolyogtam természetesen előadott, naiv cukisága miatt. Filmként azonban szerintem gyenge mind kivitelezésében, mind tartalmában, nem is értem mit keres a legjobb filmek között. Valószínűleg csak sikeressége miatt kerülhetett fel a listákra.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ingrid Bergman (Casablanca, Forgószél, Itáliai utazás), Henry Travers (Az élet csodaszép), Joan Carroll (Talákozunk St. Louis-ban), Una O'Connor (Frankenstein menyasszonya, Robin Hood kalandjai, A vád tanúja)
- Még életben vannak: Joan Carroll (84)
- Bing Cosby volt az első olyan sztár, aki egyszerre volt A-kategóriás énekes és filmszínész is már az 1930-as évek elejétől kezdve.

Következik: Berlin, Alexanderplatz

(Szolgálati közlemény: Mivel a Berlin, Alexanderplatz egy 15 órás sorozat, jöttömre ne számítsatok öt nap múltán se, de lehet eltart két hétig is, mire végzek vele.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4512698573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása