Artúr filmélményei

Videodrome (1983)

2016. december 01. 00:01 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: Cronenberg, David
Műfaj:
horror, sci-fi
Főbb szereplők:
James Woods, Sonja Smits

Megjelenés: 1983, Kanada
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/UFHey3utk0I
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/videodrome-videodrome/movie-55252

Tartalom:

Max (James Woods) egy nagyon pici tévé egyik vezetője, amely profilja a szex és az erőszak. Azzal takaróznak, hogy ezzel csupán levezetik a nézők sötét vágyait, de persze valójában tetszenek nekik ezek a műsorok. Valami erősebb anyag után kutatva befog egy kalózadást, a Videodrome-ot, amelyben csupán öncélú kínzások vannak. Újdonsült szado-mazoban utazó barátnőjének is bejön a dolog, el is megy jelentkezni a műsorba. Max már későn tudja meg, hogy a műsor nem eljátszott, hanem valódi... Nyomozni kezd, majd videókazettát kap egy tévés filozófustól: a Videodrome valójában egy manipulatív hullámokat sugárzó műsor, amellyel irányíthatóvá válnak az emberek, mellékhatásként pedig agydaganat keletkezik a nézőkben. Váratlanul Max barátnője jelenik meg a tévében és magába szippantja a férfit...

A történet meglehetősen nyíltan médiakritikus, kimondott filozófiája szerint a tévé a tudat szeme, és mivel a benne látottakat valóságosnak éljük meg, a valóságon is túlnő. Alkalmas arra, hogy manipulálja a nézőket, torzítsa látásukat, a nézői természet ingerküszöbe pedig újra és újra átlépi határait egyre durvább szex és erőszak után epekedve. De nem arról van szó, hogy gonosz háttérhatalmak manipulálnak minket; a tartalom teszi ezt, befolyásolva a valóságot, így logikus lépés, hogy az emberi fejlődés következő lépcsője a szellemi tartalommá válás. Ami igazán kellemetlen, és amit minden kritika ki is emel, hogy mindez mára mennyire általános lett az internet miatt, ahol a lehető legdurvább, valós dolgokat érheti el bárki bármikor akár a leglátogatottabb honlapokon keresztül is, és ez persze visszahat ránk.

Megvalósítás:

A fordulatokat nem lövöm le előre, de az azért már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy Maxnak tetszik a Videodrome világa, és míg kezdetben vannak fenntartásai, végül teljesen a tévé irányítása alá kerül (jó persze, a történetben ez katonai technikával történő agymosás, de egyértelmű az utalás a médiára). A fordulatokat és a horror elemeket is az adja, hogy nem tudjuk, mi hallucináció és mi a valóság, és egy idő után ez már nem is számít. Legjelképesebb része a történetnek, ahogy Max keze egybenő a fegyverével (az erőszakkultúra, ugye) és önmaga ellen fordítja. Még a tévéfilozófus karakterét lehet kiemelni, akinek szájába adhatták a történet filozófiai részét, és aki valójában már régóta halott, videófelvételeken keresztül kommunikáltatják.

A zene annyiban érdekes, hogy teljesen elektronikus hangzású, ami jól passzol a film modern hangvételéhez, e igazán nem feltűnő. A Videodrome vörös terme szép színű, de ezen kívül a látványért egyedül a horror/sci-fi részek felelnek, amik hál'istennek ekkor még nem animáltak többnyire. Van aki szerint ez gagyin nézett ki, de nekem egyáltalán nem hatott csúnyának a kivitelezés, és végképp nem volt illúzióromboló. Adta volna magát, hogy valódi tévéfelvételeket is bevágjanak, ha kellőképpen brutálisak, de erre nem volt példa.

Élmény:

Oké, a történetet azt hisze felfogtam, a látványvilág korrekt, ha nem is alkalmaz különleges filmes módszereket, de akkor mi a baj mégis? Hogy súlytalan. Egyre több esetben derül ki, hogy csupán hallucinációt láttunk és ezt a film folyamatosan jelzi nekünk, így pedig bármi is történik, nincs igazán tétje. Ott egy halott? Nem baj, úgyis csak hallucinálta. És valóban, a következő pillanatban már nincs ott a test. Horrornak nem igazán brutális, sci-finek oké, drámának unalmas, akciófilmnek meg még inkább.  1983-ban nem tudom mennyire hathatott újszerűnek ez a médiakép, de ma már szinte magától értetődő, így részemről nem nagyon tudott újat mutatni a film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: James Woods (Volt egyszer egy Amerika, Casino)
- A Nickit alakító színésző Deborah Harry, azaz a Blondie énekese

Következik: Amerikai graffiti

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3612698567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása