Artúr filmélményei

Lazarescu úr halála

2016. december 11. 20:52 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Puiu, Cristi
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Ioan Fiscuteanu, Luminița Gheorghiu

Megjelenés: 2005, Románia
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/OB5BktF00_Y
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/lazarescu-ur-halala-moartea-domnului-lazarescu/movie-69655

Tartalom:

Lazarescu Dante Remus nyugdíjas mérnök, özvegy, lánya Kanadában él, egyetlen testvérével sem túl jó a viszonya, és nem veti meg az alkoholt sem (amire magyar felesége, Erzsi szoktatta rá). Reggel óta nagyon rosszul érzi magát, amit 14 évvel korábbi gyomorfekélyének tulajdonít, de este végül segítséget kér szomszédjától. Erős alkoholszaga miatt kezdetben nem veszik komolyan, amíg véreset nem hány, ekkor már jobban látják kihívni a mentőket. Mioara, a mentőápoló is csak az alkoholnak tulajdonítja a problémát, a szomszédok rábeszélőkészsége és az alaposabb vizsgálat győzi csak meg, hogy komolyabb baj lehet. A kórházba érve az ügyeletes kioktatja Lazarescut és Mioarát is, hogy ne rabolják az idejét egyszerű alkoholistákkal, amikor hatalmas tömegbaleset történt a városban és minden kórház tele van munkával, de az egyre rosszabb állapotban lévő Lazarescu látványa végül meggyőzi, és tesztek elvégzésére átviteti egy nagyobb kapacitásokkal bíró kórházba. A második kórházban is nagyüzemben folyik a munka, de sikerül elvégezni a teszteket, és azonnali műtétet javasolnak egy agyérrög miatt, ami viszont náluk nem fog menni a tömegbaleset miatt. Irány a harmadik kórház...

Felületesen nézve a történet a romániai (de írhatnánk magyart is), abszurd egészségügyi rendszerre hívja fel a figyelmet, amelyben a beteg csak egy munkadarab. Kicsit átgondolva azonban látható, hogy ez csak a keret, Lazarescu szociálisan már régóta halott, a kórházi hercehurca amúgy is felesleges gyógyíthatatlan betegsége miatt, és valójában nem is az ő lassú testi-szellemi leépülését követhetjük nyomon, hanem Mioara küzdelmét, ahogy munkáját végezve szinte egyedül tartja életben a teljes betegellátást.

Megvalósítás:

Spoiler: Nem látjuk meghalni Lazarescut, de látjuk, ahogy a még viszonylag életben lévő férfi hogyan romlik testileg és szellemileg, míg a történet végére már szinte nem is él. Hogy társadalmilag halott, azt az első részből tudjuk meg, amelyből kiderül, hogy lánya külföldön él és ritkán beszélhetnek, miközben testvérével is csak telefonon tud néha beszélni. Felesége már régóta halott, macskákkal és növényekkel él, valószínűleg rossz természetű és a szomszédai közül is csak eggyel jár össze, de vele is csak inni. Hasonló korú szomszédai tehát kelletlenül, de segítenek neki, a fiatalabbak viszont ügyet sem vetnek rá. A mentős szintén középkorú, ő noszogatja a jellemzően fiatal orvosokat, akiknek jobb dolguk van és két beteg között szívesebben foglalkoznak személyes ügyeikkel. Nem a generáció kritikájának gondolom ezt (legalábbis nem szeretném ezt gondolni), hanem inkább arról lehet szó, hogy nekik még van életük, míg az ötvenesek-hatvanasok már csak lassan elmúlnak. Ez a motívum többször visszaköszön: a lépcsőn gyengélkedő Lazarescu mellett elsietnek, a fiatal dokik flörtölnek, kávéznak... stb. Mioara munkájának jelentősége nem is abban áll, hogy felállít egy gyors diagnózist és kórházba viszi a betegét, hanem hogy az orvosok folyamatosan kioktató hangneme ellenére sem hagyja, hogy lerázzák Lazarescut. Persze látjuk, hogy nem az orvosokkal van alapvetően a baj, hanem a rendszerrel: nincs idejük a baleset miatt egy első ránézésre alkoholista öreggel foglalkozni, a mentős csak feltartja őket, hogy az igazán fontos esetekkel foglalkozzanak, és csupán annyit tehetnek, hogy továbbküldik a beteget egy remélhetően ráérő kórházba. Lazarescu neve beszédes: Lázár + Dante + Remus.

Lazarescu lakása koszos, kopott, büdös tulajához hasonlóan, telefonja forgótárcsás. A lépcsőházban a fiatalok rohangálnak, az idősek viszont pihenni használják, miközben az automata lámpát újra és újra fel kell kapcsolni. A kórházak jellemzően modern, fehéren vakító termek fiatal orvosokkal, mobiltelefonokkal, ezekben tehát a külső világ is idomul az eseményekhez. Zene nincs, és a képi világ is dokumentarista stílusú, kézikamerával követős. Mivel csak néhány óra eseményeit látjuk, akár mehetne vágás nélkül is, hiszen valós időben játszódik.

Élmény:

Sokféleképpen le lehetett volna forgatni ezt a történetet:
- dokumentumfilmesen, bemutatva a rendszer hibáit, de itt nem ítélkezni akartak;
- én személy szerint egzisztenciálisra vettem volna, amire volt is egy tök jó példa, amikor Lazarescu elhagyja lakását, életét és ráhúzzák a mentőautó ajtaját;
- humorosra véve a helyzet abszurditását, hiszen a film magát fekete komédiaként reklámozza, de nem sok kedvem volt nevetni;
- vagy ahogy itt történt, bemutatni egy egyéni esetet és ahogy a környezete reagál rá, objektíven.
Ez arra jó, hogy az ember sokat gondolkodjon rajta, hiszen nem rágják szájába, hogy most mit is kellene ebből leszűrnie, ugyanakkor szerintem gyengíti a katarzist is: nem utáljuk meg az orvosokat, nem szeretjük meg Mioarát, nem von be minket érzelmileg.

Érdekességek:

- A Lazarescut alakító Fiscuteanu két évvel a film bemutatója után valóban elhunyt rákban.
- A történet alapja egy 1997-es eset, ahol addig küldözgették a beteget, amíg a mentős megunta és az utcán hagyta meghalni.
- Puiut, a rendezőt saját kórházi élményei ihlették, amikor néhány évig kénytelen volt gyakran megfordulni rendelőkben, így volt lehetősége megismerni a rendszert.

Következik: Bambi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3412698551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.