Artúr filmélményei

Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

2017. január 21. 20:04 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Milestone, Lewis
Műfaj:
háborús
Főbb szereplők:
Louis Wolheim, Lewis Ayres, John Wray

Megjelenés: 1930, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/grapXipP3fM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nyugaton-a-helyzet-valtozatlan-all-quiet-on-the-western-front/movie-1874

Tartalom:

Az első világháború kezdetén Németországban egy tanár lelkesen buzdítja diákjait, köztük Pault, hogy jelentkezzenek katonának a haza dicsőségéért. Több se kell a fiúknak, az egész osztály bevonul és alig várják a murit, ám már az ismerős postásból lett kiképzőtiszt (John Wray) is alaposan letöri lelkesedésüket. Az igazi sokk természetesen akkor következik be, amikor megérkeznek végre a háborúba és azonnal egy bombázás éri őket, el is veszítve egyik osztálytársukat. Állomáshelyükön néhány veterán katona és sok patkány fogadja őket, étel azonban nincs, míg Kat, az egyik tapasztalt katona nem lop el egy disznót. Az első bevetésük egy csendes éjjeli szögesdrótjavítás, de ágyútűz mellett, aminek újabb osztálytárs esik áldozatul. Napokig élnek folyamatos bombázás alatt bunkerekben, ami megviseli idegrendszerüket és már bármi jobb lenne a várakozásnál. Ám eljön az első ellenséges támadás ideje, ami még félelmetesebb...

Az 1930-as film Remarque 1928-as, nagysikerű regényén alapul, aki saját élményeit írta meg. A történet azt mutatja be, hogy hogyan formálja át az embert a háború, hogy a pusztulás lelki is lehet. Van még két kisebb, kevésbé hangsúlyos téma. Ebből az egyik a háború értelmetlensége, a másik pedig arra világít rá, hogy amikor állandóan élet és halál között lebeg az ember, akkor átalakul az ember értékrendje.

Megvalósítás:

A történet tehát az első világháború kezdeti lelkesedését mutatja be ünneplő tömegekkel, idealizáló tanárral, bevonuló postással, fiára büszke apával, katonaegyenruhára gerjedő csajokkal. A civil élet végét az jelzi, hogy a fenti postás kiképzőtisztként teljesen más viselkedést vesz fel. Ez a párhuzam később is visszatér, többször láthatjuk a háborút civil helyszínek között zajlani, illetve Paul egyszer hazatér pár napra, de már képtelen visszailleszkedni egy békés világba. A hadszíntérre érkezés a következő fokozat: ha voltak is még ábrándjaik a fiataloknak, itt megszűntek, hiszen szinte azonnal szembesülnek a halállal, illetve hogy egészen más a tényleges háború, mint amire felkészítették őket. Az első támadás után vitatják meg a háború lehetséges okait, és arra jutnak, hogy hülyeség vagy legalábbis verekedjenek meg egymás között a politikusok ahelyett, hogy őket csesztetik. A modern háborúk személytelenségének véget vet, amikor Paul a harcmezőn ragad és leszúr egy ellenséges katonát, aki azonban még hosszú órákon át szenved. Paul előbb segíteni akar neki, majd bocsánatáért esedezik, a halott katona pedig gúnyos egykedvűséggel néz maga elé. Ez lehetne a film legdrámaibb jelenete, de nekem nem jött át, talán a színjátszás, talán a jelenet rövidsége  miatt. Az értékek átrendeződését elsősorban a csizmás jelenet fejezi ki legjobban, amikor az egyik haldokló társuk csizmáját elveszik, hiszen az kiemelkedő minőségű, neki meg már úgyis levágták a lábát. Paul e kórházból hazafelé megérti az élet jelentőségét és már az is boldogsággal tölti el, hogy levegőt vehet. (A csizma egy társukhoz kerül, aki boldogan hordja, amíg le nem lövik.)

Ez a csizmás jelenet képileg sem rossz, a kamera végig a lábbelikre összpontosít, szöveg nélkül meséli el nekünk történetét klipszerűen megvágva. Hasonló bevágásos technikát többször alkalmaznak, nyilván a szovjet filmművészet hatására. Ahogy említettem végigvonul a filmen a civil és a katonaélet ellentéte, ezt álatlában azzal érik el, hogy a katonákat gyakran civil épületekbe helyezik és megőrzik azok egy-egy jellegzetességét; vagy egyszerűen csak egy civil épület ablakából mutatják az eseményeket, amely gyakran összetett, sosem egyszereplős. Erre a mintegy kétezer statiszta ad lehetőséget, akiknek egy része tapasztalt amerikai vagy pont német katona volt. Ez lehetőséget biztosított a hitelességre is, igyekeztek mindenre odafigyelni a szögesdrót szakszerű javításától a megfelelő egyenruhákig. Nem spóroltak lőporral sem, rengeteg robbanást láthatunk, gyorsan pörgő csatajeleneteket az események sűrűjébe vetett kamerával, amely időnként felveszi a katonák nézőpontját is, és ezáltal könnyen átélhető, ahogy közelednek felénk az ellenséges harcosok. A színjátszáson még érződik a némafilmes korszak (sőt, eleinte még némafilmként kezdték a forgatást), Kat karaktere viszont meglehetősen természetesnek hat, valószínűelg az őt alakító színész ilyesmi volt az életben is.

Élmény:

Leginkább az 1920-1930-as filmművészetét kedvelem, akkor bátrabban kísérleteztek különféle technikákkal és még a cenzúra is megengedőbb volt (gondoljunk csak a leszakadó végtagokra). Ennek köszönhetően a mai napig is modernnek tűnnek, és ez a film meghatározta a háborús filmek kinézetét hosszú időre, még a Ryan közlegény megmentésére is közvetlen hatással volt. Ha nem láttam volna korábban egy későbbi feldolgozását, akkor biztosan nagyobb hatást gyakorol rám, de a befejezés így is megrázó volt minden kiszámíthatósága ellnere. Története a mai napig érvényes és erős, képileg elég látványos, de nekem még messze nem tökéletes a felépítése, nem éreztem megfelelően eltaláltnak a drámai pontokat.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Wray és William Bakewell (Elfújta a szél), Scott Kolk (Kár volt hazudni), Richard Alexander (Modern idők), Edmund Breese (Kacsaleves), William Irving (Ez történt egy éjszaka, Ninocska, A diktátor), Edwin Maxwell (Kacsaleves, Ninocska, Pénteki barátnő), Bodil Rosing (Virradat)
- Owen Davis Jr. (Peter) 1949-ben 41 évesen vízbe fúlt vitorlázás közben. Russel Gleason (Muller) 1945-ben, 38 évesen véletlenül kiesett az ablakból.
- Arthur Gardner (névtelen diák) 104 évesen, 2014-ben hunyt el.
- A Pault alakító színész a film hatására elkötelezett pacifistaként megtagadta a második világháborús katonai szolgálatot (de orvosi asszisztensként részt vett benne).
- Az anekdota szerint az egyik robbanást annyira túltolták, hogy a rendezőt is kilökte a székéből, ezért onantól kezdve a stáb is sisakban forgatott.
- A filmet kb. mindenhol betiltották: a németek mert háborúellenes volt, a franciák mert németbarát volt, Ausztriában hivatalosan még az 1980-as években is tiltólistán volt.
- A regénynek készült folytatása, így a filmnek is 1937-ben.
- Statisztaként a nemrég Amerikába érkező Zinnemann is szerepelt.

Következik: A szaké íze

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8512698503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása