Artúr filmélményei

Legkedvesebbek: a fájdalmasak

2017. március 01. 07:07 - Liberális Artúr

Diszklémer: A Legkedvesebbek rovatban afféle személyes toplistát szeretnék felállítani azokról a filmekről, amelyek valamilyen szempontból különösen hatásosak voltak számomra. Az alábbi lista szubjektív és csak az eddig tárgyalt filmek szereplenek benne. A sorrend nem tetszés szerinti.

Amikor először felötlött bennem, hogy készíthetnék személyes élményeken alapuló toplistákat, az első gondolatom tematikája a fizikai értelemben vett fájdalom volt. Magyarul azokat a pillanatokat szeretném összegyűjteni, ami miatt legkönnyebben felszisszentem egy "aú" felkiáltással. Az erőszakosság ábrázolása egyre megszokottabb, így értelemszerűen elsősorban újabb filmek maxolják ki a lehetőséget, hogy beleégessenek egy képet a tudatunkba. Egy sima gyilkosság már nem fáj, az egykor brutálisnak tartott jeleneteket is mai szemmel egykedvűen néztem végig, mint pl. A sebhelyesarcú láncfűrészes mészárlását vagy a Schindler listája kegyetlenkedéseit. Egyébként nem kéne feltétlenül tragikus, drámai ponthoz kötődnie ezeknek, de más műfajok nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel.

Salo, avagy Szodoma 120 napja (Pasolini, 1975)

Mégis egy klasszikus korú filmmel kezdek, ami ugyan elmúlt már negyven, de a mai napig be van tiltva számos helyen, hiszen másról sem szól, mint hogy felsorolják benne a lehető legdurvább perverziókat. A történetben négy magas rangú férfi összefogdos fiatalokat a környékről hogy válogatott perverzióknak és íknzásoknak vesse alá őket. A végéig egész jól bírtam, de amikor már nem számított az életük és minden fiatalt kivégeztek, ott már akadt pár olyan módszer, amit nem láttam korábban filmen és így hatásos lehetett. Nem írom le mik voltak ezek, hadd legyen meglepetés, hadd égjen be mások agyába is a kép *(gonosz kacaj).

Ryan közlegény megmentése (Spielberg, 1998)

Ez a film is tocsog a vérben, elvégre háborús alkotásról van szó, de nem igazá a leszakadó testrészek fájnak, hanem az átérezhető, intim gyilkosság, amikor az egyik katona kéziharcban alulmarad a másikkal szemben. Egy kés a főszereplő, amit próbálnak a másikba döfni, és érezhető, ahogy egyikükből lassan kifogy az erő, és ugyanilyen lassan a szívébe csúszik a kés. Nincs vér, nincs látványos sérülés vagy halál, de az elkerülhetetlensége és a lassúsága miatt elviselhetetlennek éreztem.

Amerikai história X (Kaye, 1999)

Gondolom nem kell részleteznem melyik jelenetre gondolok, a "padkázás" már el is mémesedett, és ironikusan épp azon szélsőségesek hivatkoznak rá, akik ellen szólt a film. A cselekmény szerint egy családi hatásra neonácivá váló fiú a gyűlöletét rasszizmusában éli ki, ennek csúcspontján történik az, amit a fogorvosoktól amúgy is rettegő egyedként örökre megjegyeztem (ugyanakkor másodjára már nem volt annyira durva, na de azért akkor is...)

Oldboy (Cshanuk, 2003)

Itt két jelenet is van, ami méltóvá teszi a filmet e listához, de a filmvégi amputáció idejére a történet számomra már abszurd nevetségbe torkollot, ezért maradjunk a korábbinál, ami az előző filmhez hasonlóan szintén egy fogászati kezelés, csak ezúttal padka helyett kalapáccsal. Ereje abban rejlik, hogy nagyon közelről és nagyon hosszan mutatják, ami viszont egyben alkalmat ad arra is, hogy felfogjuk, ott már nem egy embert látunk, csak egy kelléket. De azért átérezzük a fájdalmat.

A faun labirintusa (del Toro, 2005)

Ez a film is szereti közelről, hosszasan mutatni a fájdalmat. Nem rossz a saját seb összevarrása, de számomra igazán kellemetlen a borosüveges gyilkosság volt. Váratlan volt a tett, a fegyver, az apa és az áldozat néma reakciója.

 

Szólj hozzá!
Címkék: legkedvesebb

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6412698445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.