Artúr filmélményei

A gyűlölet (1995)

2017. március 14. 07:39 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kassovitz, Mathieu
Műfaj:
dráma, thriller
Főbb szereplők:
Vincent Cassel, Hubert Kounde, Said Taghmaoui

Megjelenés: 1995, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/M2Wl4li8TFo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-gyulolet-la-haine/movie-928

Tartalom:

Párizs külvárosában zavargás tör ki, miután állítólagosan a rendőri fogdában eszméletlenre vertek egy környékbeli letartóztatottat. A zavargás másnapján Vinz büszkén mutatja barátainak, Hubert-nek és Saidnak, hogy az összetűzésben sikerült megkaparintania egy rendőr fegyverét. És amennyiben a kómába esett ismerősük meghalna, bosszúból lelő egy rendőrt. Hubert próbálja lebeszélni tervéről, hiszen abból nem sülne ki semmi jó. Mindhárman piti drogkereskedők, elindulnak a belvárosba behajtani Said pénzét, miközben a rendőrök lépten-nyomon a környéken bóklásznak, amit a helyiek nagyon utálnak. A belvárosban el is kapják őket, de szerencsére Vinznek sikerül meglógni, pedig nála van a fegyver. A fogdán Hubert-t és Saidot szidalmazzák, bántalmazzák és csak akkor engedik ki őket, amikor már biztos lekésik az utolsó vonatot haza. Miután kikerülnek, Vinz csatlakozik hozzájuk és próbálják elütni reggelig az időt, amikor értesülnek róla: a kómába esett ismerősük meghalt. Ráadásul belefutnak egy szkinhed társaságba, ami a jól láthatóan fekete Hubert-nek és az arab Saidnak nem szerencsés. Vinz előkapja fegyverét...

A címből és a körítésből nem nehéz kitalálni, hogy nagyjából miről szól a történet: az Amerikai história X-szel egyezően a gyűlöletet próbálja bemutatni, ugyanakkor nem igazán magyarázza, tárgyalja, csupán megmutatja. Hogy a film népszerű idézetével éljek:

Egy ember zuhan le az 50 emeletes épület tetejéről, és minden 10 emelet után azt mondja magának: eddig minden rendben, eddig minden rendben. Ám nem a zuhanás számít, hanem a földet érés, a becsapódás. Így zuhan a társadalom a becsapódás, a megsemmisülés felé.

Nem látjuk miért történik a zuhanás, a történet nem is nagyon utal rá; már csak a zuhanást és a becsapódást látjuk.

Megvalósítás:

A történet szűk egy nap eseményeit mutatja be az előző nap zavargásainak rövid összefoglalójával indítva, majd a három srác egy hétköznapjának viszonylag eseménytelen óráit követhetjük. Bandáznak, beszélgetnek, elviselik az őket cseszegető rendőröket, rendbontanak epizodikus, de összefüggő jelenetekben. Mivel elsősorban az ő szemszögükből követjük a történetet, mire eljutunk a becsapódásig, értjük és átérezzük, hogy hogyan fajulhat el egy-egy rendőri túlkapás sokkal szélesebb kiterjedésű lázadásokig. Karaktereink három különféle hátterű egyén, de a közös pontjuk a helyszín, azaz hogy a külvárosban, elszigetelten élnek: Hubert fekete, ő az, aki leginkább tisztában van helyzetével és megpróbálna kitörni belőle; Said arab, tipikus bohóc hülyegyerek, Vinz pedig kelet-európai zsidó, agresszív hülyegyerek. Számtalan film foglalkozott már ezzel, a régebbiek az algír helyzet kapcsán (A kis katona), az újabbak a külvárosiakat megcélozva (A rejtély, A falak között). Stílusában mégis sokkal jobban hasonlít a könnyed hangvételű, humorosabb Trainspottingra, illetve a Szemet szemértre. Van jó pár jelképes rész is elsősorban filmes utalások formájában, mint pl. Vinz gyakorlása a tükör előtt, ami a Taxisofőrt idézi vagy Hubert lassított bokszolása, ami szerintem a Dühöngő bikát akarta eszünkbe juttatni.

Képi világában is a Trainspottingra és a Szemet szemértre emlékeztet szokatlan kamerabeállításaival és időnként videóklipszerű vágásaival, zenei szubkultúrájával, ugyanakkor szerepelnek benne dokumentarista elemek is, mint pl. a film elejei felvételek bevágásai a zavargásokról. Kezdetben a kamera olyan sokat mozgott, hogy szinte beleszédültem, idővel ez alábbhagyott. A rendező szívesen játszott azzal is, hogy az egyik szereplő arcát közelről mutatva az betöltötte a fél képet, miközben a kép másik felében a háttérben történt valami. A realizmus hagyományainak megfelelően több mellékszereplő helybéli, a helyszínek valódiak, sőt, a rendező maga is részt vett korábban hasonló tüntetéseken, így elsőkézből származó tapasztalatai vannak. Ja, és persze fekete-fehér, ami komorabbá, kietlenebbé teszi a külvárost.

Élmény:

Ahogy említettem, a film nem annyira elemez, inkább egy pillanatképet ad az 1990-es évek közepének gettósodó francia külvárosairól. Emiatt az Amerikai história X-re jobban hasonlít mint a Szemet szemértre, mert ez utóbbi film okosan rádöbbentet minket saját gyengeségeinkre, míg e két másik film nem. Ettől függetlenül hatásos volt, ahol kellett nyomasztó, ahol kellett megrázó.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Andree Damant és Mathieu Kassovitz (Amelie csodálatos élete), Zinedine Soualem (Szkafander és pillangó), Peter Kassovitz (Éli az életét)
- Peter Kassovitz magyar, 1956-os menekültként került Párizsba. Az ő fia a rendező Mathieu.
- A BBC 2015-ben elővette a filmet és a témát, és nem tapasztaltak változást, sőt, az iszlamizmus erősödésével csak rosszabbá vált a helyzet, amit jól bizonyít a 2005-ös zavargás is.

Következik: A nap szépe

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8412698427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása