Artúr filmélményei

A legkedveltebb és legkevésbé kedvelt filmek (az IMDb szerint)

2017. július 06. 21:40 - Liberális Artúr

A legkevésbé kedveltek:

(Csak a legelismertebb, 1913 utáni filmeket vettem bele)

Chelsea-lányok (Morrissey - Warhol, 1966) - 6,3 pont

Nico a konyhában a haját igazgatja ollóval. Eközben egy önjelölt pap egy barátja szexuális életéről érdeklődik. Egy nő épp belövi magát és telefonon próbál ügyeket intézni. Két férfi - talán szex után - az ágyon fekszik, amikor szinte rájuk ront két női ismerősük. később egy transzvesztita énekel nekik. Egy domina szóban és tettleg bántalmaz három másik nőt. Egy anya mérgesen beszél fiával.... stb. Kínszenvedés volt végignézni, és ha nincs az LSD-ző srác szinte már meghatóan őszinte monológja, akkor lehet hogy végig se bírom nézni. A koncepció önmagában, miszerint egyszerre két filmet mutat, nekem kevés volt, a kivitelezés borzalmas (és mégha szándékos, akkor is csak ront az élményen), de annyiban érdekes volt, hogy láthattuk, hogyan nézett ki Warhol és szűkebb köre, az 1960-as évek New Yorkjának bohém művésztársadalma.

Hullámhossz (Snow, 1967) - 5,8 pont

A film lényege amit és ahogy mutat. Ez pedig gyakorlatilag egy állókép, amelynek középpontjában egy kép van, melyre a kamera nagyon lassan közelít. Szóval ez a film teljesen eltér a hagyományostól, nincs igazi története, nem próbál szemkápráztató sem lenni, és ezúttal lövésem sincs mit akar üzenni és még a leírásokból sem értettem meg. Elhiszem hogy formailag filmtörténeti jelentőségű, de átlagos nézőként nekem értelmezhetetlen volt.

Salo (Pasolini, 1975) - 6,0 pont

A Saloi Köztársaságban négy fasiszta, előkelő férfi összeszedet kilenc fiút és kilenc lányt, hogy egy kastélyba vonulva kiélhessék rajtuk perverzióikat. Aki nem elég együttműködő, azt a szabályok értelmében meg kell csonkítani, aki pedig bármilyen vallási megnyilvánulást mutat, ki kell végezni. Minden este hat órakor négy baráti, középkorú prostituált erotikus történetet mesél életéből, hogy felizgassák az urakat... Az üzenet egyszerű és egyértelmű, a képi megvalósítást is alárendelik neki. A kérdés az, hogy beválik-e? Gusztustalan, a kínzások borzalmasak és emlékezetes lesz annak, aki látta. De szükség volt erre? A hatalmat utáljuk meg általa vagy egyszerűen a képek csak önmagukban sokkolóak és nem társítjuk hozzá az elnyomást? Ráadásul a kínzásokig a történet inkább unalmas, nem történik semmi a válogatott perverziók felsorakoztatásán kívül. Azt hiszem az a baj a filmmel, hogy az alap- és nem a mély érzelmekre hat.

A felszín alatt (Glazer, 2013) - 6,3 pont

Egy földönkívüli lény női alakot öltve egy halott prostituált ruháit ölti magára, majd a skót városokban furikázva férfiakat szólít le iránymutatásért. Ha a férfi egyedül van, fuvart ajánl nekik, majd flörtölésbe kezd. A házába viszi őket, ahol szexre készülve a férfiakat elnyeli egy sötét folyadék... Ez az a fajta bressoni film a godard-ival ellenétében, amely nagyon kevés fogódzót kínál és emiatt több téma is belelátható, de valójában egyikről sem szól. Nem szeretem az ennyire biankó filmeket, persze valahol ez személysiég kérdése is lehet, hogy hangulati filmként működik-e az adott alkotás. Nálam nem működött, anélkül pedig nem könnyű élvezni.

Búcsú a nyelvtől (Godard, 2014) - 5,9 pont

Godard 84 éves és nem baszakodik, hozza a szokásos formáját, különféle gondolatokat dobál egymásra, amelyekre nem nagyon hagy időt gondolkozni. Esszéfilm, tehát cselekményre ne nagyon számítsunk, azonban azt már problémásnak érzem, hogy ahogy korábban is, a gondolatok most sincsenek igazán összefűzve, csoda ha két egymást követő mondat szorosan kapcsolódik. Innentől kezdve tehát esélytelen megérteni elsőre, hogy hova akar kilyukadni Godard. Szóval klasszikus Godard, amiből elsőre semmit se érteni, de közben mégis érdekesebb és újszerűbb ez az 50 éves stílus a ma napig uralkodó, kb. Melies szintjén megragadó, történetmesélős filmeknél.

+1:

Egy elefánt kivégzése árammal (Porter, 1903) - 2,9 pont

Bár nem akartam a kezdetleges korszakból filmet rakni ide, mert alapból elég rossz az értékelésük - érthető, de igazságtalan módon - , ez mégis idefér, hiszen egyelőre egy filmet se pontoztak le a listámról ennyire brutálisan. Mivel egypercesről van szó, a cím leírja a teljes cselekményt. Nekem a legkevésbé sem volt megrázó, egyszerűen eldőlt az áldozat egy pillanat alatt, mindenesetre jól mutatja az IMDb közönségének értékítéletét, hogy messze ez van a legjobban lepontozva, és nyilván nem az esztétikai vonásai, hanem az állatkínzás miatt. Pedig ebben a korban ugye még embereket is mutogattak állatkertben...


A legkedveltebbek

A keresztapa (Coppola, 1972) - 9,2 pont

Szokatlan téma, ikonikus színészek és karakterek, film noir színesben, szállóigék, Talán már annyira ez számít A FILM-nek, hogy akinek nem tetszik, az se meri leszavazni. Aprólékosan, mégis visszafojtva kidolgozott főhősön keresztül lehetünk szemtanúi egy erkölcsi bukásnak, ami sosem volt valójában bukás. A hangulata, az a legerősebb.

A keresztapa II (Coppola, 1974) - 9,0 pont

Azt hiszem az első és a második rész is eléggé egyforma, tulajdonképpen egy darab egységes filmet látunk, így most eltekintenék a kis fogalmazástól.


Tízparancsolat (Kieslowski, 1989) - 9,1 pont

Értetlenül állok a siker előtt, de most nem azért mert érdemtelennek tartom a korunkba helyezett Tízparancsolat történeteit, hanem mert az efféle művészfilmes alkotásokat nem szokta szeretni a nagyközönség. Talán az lehet az egyik ok, hogy Amerikában nem volt elérhető vagy tíz évig, és addigra már nagy elismertségnek örvendett.

A remény rabjai (Darabont, 1994) - 9,3 pont

Míg a világ a Ponyvaregénnyel volt és van elfoglalva, szép csendben beelőzött mindenkit A remény rabjai 2008-ra, és egy idő után már maga az elsősége generálja neki a jópontokat. A szó jó értelmében érzelmes film nem megváltó, de jogosan tartozik a legjobbak (ha nem is a legeslegjobbak) közé.

A sötét lovag (Nolan, 2008) - 9,0 pont

Az IMDb egyik gyengesége az, hogy nem túl ellenálló a divathullámokkal szemben (a másik oldal, a sznobok, akiket én is képviselek, viszont nem túl nyitottak az újdonságokhoz). Nem rossz film egyáltalán A sötét lovag, hiszen minden néző igényét kielégíti, de azért nem tartozik a legeslegjobbak közé. Úgy érzem nagyban hozzájárul a sikerhez az is, hogy az egyik főszereplő kb. a marketingkampány közepén tragikusan és fiatalon meghalt, és már csak kegyeletből is illik felszavazni.


Szólj hozzá!
Címkék: lista

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4912698331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.