Tartalom:

Az olajcég új titkárnőjére, Lucyra (Lauren Bacall) azonnal szemet vet a cég szinte családtagként kezelt geológusa, Mitch és a tulaj fia, Kyle (Robert Stack). Lucyt azonban nem lehet elsőre elcsábítani a vagyon csillogtatásával, ettől olyan vonzó a férfiaknak. Kyle kitárulkozik a nem megvehető nőnek arról, hogy másodrendűnek érzi magát Mitch mellett, ez viszont azonnal működik és másnap összeházasodnak. Micth sajnálatára, ugyanis ő meg szintén beleszeretett Lucyba. Eközben a húg, Marylee (Dorothy Malone) halálosan szerelmes Mitch-be, de mivel az testvérként kezeli, bánatában kikezd minden férfival. A házasságnak hála Kyle felhagy alkoholista, léha életmódjával, Mitch pedig inkább lelépne a Közel-Keletre olajat kutatni, ekkor azonban kiderül, hogy Kyle talán nemzőképtelen, és újra az italhoz fordul, amin nem segít az se, hogy Marylee szerint Lucy és Mitch felszarvazzák őt a háta mögött...

Ha nem olvasom el a kritikákat, akkor pár dolog ugyan zavart volna, de letudom annyival, hogy egy szerelmi négyszöget láthattunk, ahogy ezt tették a korabeli beszámolók is. Csakhogy Sirk, a melodrámák királya a műfajt azért választotta, hogy ezzel is kritizálja, kigúnyolja az amerikai társadalmat, és ez helyre tette bennem a zavaró dolgokat. A cselekmény másodlagos, a karakterek Amerika allegóriái, a képi világgall együtt a felsőbb osztály ürességét hivatottak megjeleníteni.

Megvalósítás:

Már ha észrevesszük. Sirk ugyanis egyrészt nem tolja az arcunkba a szándékát, amit A texasi láncfűrészes mészárlás óta nehezményezek. Másrészt a legtöbb jelzésértékű dolog azoknak érthető igazán, akik ismerték az 1950-es évek filmművészetét. A történet keretes, a filmvégi eseményekkel nyit, majd visszaugrunk az időbek az eseménysorozat kezdetéig. Az első komolyabb jel ott jött el számomra, amikor Lucy alig egy nap alatt beleszeretett és hozzáment Kyle-hoz, bár ugye én notóriusan értetlen vagyok a hirtelen jött szerelmekkel kapcsolatban. A második harmadban a súlypont Marylee és Mitch kapcsolatára helyeződik át, az utolsó harmadban pedig Kyle összeomlását követhetjük nyomon. A főbb pontok a cselekményben annyira banálisak, hogy a film nézése közben már azon gondolkoztam, hogyan finomíthatnék a "szar" jelzőn (pl. Kyle vélt terméketlenségének kiderülése, a féltékenység... stb.) - ezért volt megfelelő műfaj a melodráma. De a karakterek igazán beszédesek: a nagy olajmágnásnak két mindenre alkalmatlan gyereket sikerült csak felnevelnie, a vállalat igazi motorja az átlagember Mitch, ahogy Lucyval együtt ők egyedül erkölcsösek. Kyle férfiassága nincs rendben, megöli saját gyerekét. Marylee féktelen tánca közben hal meg az apja... stb.

A film nagyon jól indul, expresszionista világot idézi, ahogy Kyle elhajt az olajtornyok között, ahogy a szél fújja a faleveleket és a naptár lapjait. Ezután csalódást keltően visszazuhan valami tévéjátékszerű színvonalra, de ez is a játék része: szándékosan kapunk díszletekre hajazó és jól láthatóan vetített háttereket, lehetetlenül színes túlzásokat, talán még a színészi játék is ilyen. A Látszatélethez hasonlóan sok a jelkép (a legerősebb kép ilyen a lenti az apa portéjával, a péniszként szorongatott olajfúrótoronnyal), bár én ezúttal kevesebbet vettem észre. Véletlenül akadtam rá erre a vágásokat elemző videóra is, ezentúl jobban oda kell figyelnem az áttűnésekre... mindenesetre ez is mutatja, hogy miért voltak oda az újhullámosok Sirkért. És akkor még nem említettem, hogy a színek is változnak a helyzetnek megfelelően...

Élmény:

Szóval igen, látszólag egy B-kategóriás drámáról van szó, valójában azonban jól elrejtett szatíra... túl jól elrejtve. A Kill Bill jutott eszembe párhuzamként, ami nekünk nyilvánvalóan egy túlzásokba eső poén, viszont így fogják ezt majd látni ötven év múlva is a nézők vagy azt gondolják majd amit én most, hogy "hát igen, ekkoriban ez lehetett a normális színvonal". Az olyan egyszeri nézőknek, mint amilyen én vagyok, a történet túl gyenge, a filmnyelvi elemeket pedig szinte képtelenség észrevenni ennyi év távlatából, és erről a rendező is tehet. Majd legközelebb.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Lauren Bacall és Dorothy Malone (A hosszú álom), Robert Stack (Lenni vagy nem lenni, Airplane!), Edward Platt (Észak-északnyugat), Robert J. Wilke (Délidőben, Spartacus, Mennyei napok), Harry Shannon (Aranypolgár, Délidőben, A gonosz érintése)
- Még életben vannak: Dorothy Malone (92)
- A történet alapja valós, Zachary Smith Reynolds szinte pontosan úgy járt az 1930-as években, ahogy Kyle, a rendőrség azonban valamiért nem indított eljárást. E történet Reynolds-a nem olajmágnás volt, hanem a Reynolds dohánycég örököse, ami olyan márkákról lehet itthon ismert, mint a Camel, Kent vagy a Pall Mall.
- Valószínűleg ez a film ihlette ironikus módon a belőle kinövő egyik leghíresebb szappanoperát, a Dallas-t.

Következik: Az arani ember