Artúr filmélményei

A passió (2004)

2017. december 14. 23:15 - Liberális Artúr


 

Rendezte: Mel Gibson
Műfaj:
bibliai, dráma
Főbb szereplők:
Jim Caviezel

Megjelenés: 2004, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/4Aif1qEB_JU
Ajánlott írás: http://filmdroid.hu/2014/04/passio-2004/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-passio-the-passion-of-the-christ/movie-61309

Tartalom:

Jézus (Jim Caviezel) egy zsidó próféta az i. sz. 1. században, akinek a ténykedése nagyon zavarja a helyi egyház vezetőit, ezért megvesztegetik egyik tanítványát, hogy árulja el, hol találják, majd elfogatják a katonákkal. Istenkáromlásért elítélnék halálra, de a római helytartó Jézus híveinek lázongásától tartva inkább csak megkínoztatja kivégzés helyett. Mivel az sem elégíti ki ellenfeleit, végül döntés elé állítja őket a szokásjog szerint: két kivégzendő elítélt, az istenkáromló és egy gyilkos közül az egyiket szabadon bocsájthatják közfelkiáltással. Az összegyűlt tömeg a gyilkost engedi inkább szabadon...

Szerencsénkre a rendező maga mondja el, mire gondolt a költő, noha nem túl bonyolult megfejteni:

This is a movie about love, hope, faith and forgiveness. He [Jesus] died for all mankind, suffered for all of us. It's time to get back to that basic message. The world has gone nuts. We could all use a little more love, faith, hope and forgiveness.

Viszont én ennek kevés jelét láttam. Ami az eddigiekből nem derült ki, bár valószínűleg közismert, hogy a film nagy részében Jézust végigverik (hiszen erről szól a passió). Ezért aztán nem azt érzem a történet fő témájának, ami a szándék, hanem egyszerűen csak az események visszaadását a szenvedésre fókuszálva.

Megvalósítás:

A történet első gyenge pontja, hogy nem igazán van. Bedobják az embert a mélyvízbe, és aki nem ismeri e nap történetét (hivatalosan kb. az emberiség 70%-a), az nem fogja érteni, hogy mi is történik, és ezen a néhány rövid magyarázó-erősítő visszapillantó sem segít érdemben. A karakterek egy-két kivételtől eltekintve egysíkúan gonoszak vagy szenvedő jók. Az üdítő színfolt a lelkiismeretével küzdő áruló, Júdás, illetve a társadalmi rendre kínosan ügyelő Punciusz Poncius Pilátus (ó igen, a Brian élete után nehéz végignézni komoly arccal egy jézusos filmet :D). Júdáshoz, illetve a sátánhoz kapcsolódik a legtöbb jelkép, ezek tök hatásosak, kár hogy nem volt belőlük több és ennyire földhözragadt kívánt maradni a film. Szóval a történet többnyire Jézus kínzásáról szól, időnként pedig valamilyen módon bekapcsolódik ezekbe ellenpontként egy-egy korábbi ismertebb tanítása, de ezeket sajnos súlytalannak éreztem, miközben gondolom a szándék pont ellentétes volt. Kezdetben Jézus egészen emberközelire sikerült (az első jeleneteiben gyenge embernek látszik), míg a pokollal kapcsolatos megjelenítések félelmetesen kétségbeejtőre (Júdás rémképei), de a későbbiek során ezek elhalványulnak. Ami a kínzásokat illeti, edzett nézőként is sikerült egyszer-egyszer felszisszennem, de összességében inkább kontraproduktív volt és a sok ütés egy idő után unalmassá vált, én meg érzéketlenné.

A képi világa nagyon emlékeztetett A rettenthetetlenére és utólag visszaolvasva, egyes megállapításait szó szerint átvehetném: szépen fényképezett, a hangulatnak megfelelően belassított, sejtelmesen megvilágított képeket láthatunk, és külön öröm, amikor az animációt megfelelően használják kiegészítésre (pl. Lucifer orrába ki-be mászkál egy alig észrevehető féreg vagy Jézus világosbarna szeme). De igazán még mindig azok a leglátványosabb elemek, amikor analóg módón egy-egy jó helyen elhelyezett díszlettel (rothadó szamárfej) vagy jól megkomponált beállítással erősítik a hatást. Ehhez kapcsolódik, hogy állítólag több klasszikus festmény is megjelenik, de ezeket műveletlenségem okán nem fedeztem fel bennük, noha sejtettem, különösen amikor hosszan kitartanak egy pózt. Kár hogy a zenében nem ezt az alapelvet követték. Nem mintha baj lett volna vele, csak ha már van több évszázadnyi komolyzene a témában, akkor fel lehetett volna használni azokat is. A színészi teljesítményt szerintem nem lehet értékelni a korábban megjegyzett karakterhiányosságok miatt. A hitelesség kedvéért jó sokáig maszkírozták Jézust, ráadásul a szöveg arámiul, héberül és latinul megy, mert a rendező szerint nem illett oda a modern, hétköznapi nelv. Eredetileg semmilyen felirat sem lett volna, mert úgyis ismeri mindenki a történetet.

Élmény:

Szóval egy unalomba fulladó erőszakpornó, gondoltam ezt magamban kezdetben, aztán viszont mégiscsak kezdett hatalmába keríteni a dolog, és hasonlóan éreztem, mint Az érzékek birodalmánál, ahol egy idő után a szex megszűnt szexnek lenni és átcsapott valamiféle spirituális rituáléba. Itt a szexet az erőszak helyettesítette, addig tolták az arcunkba, amíg idővel a monotonitása meditatívvá kezdett válni. Ha ezt valóban sikerül összekapcsolni a kereszténységgel vagy ezáltal magasabb esztétikai szintre emelni a filmet, akkor egészen nagy hatással lett volna rám, így azonban a fent említett japán filmmel együtt kihagyott ziccer maradt számomra.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jim Caviezel (Az őrület határán), Maia Morgenstern (Odüsszeusz tekintete)
- Toni Bertorelli (az egyik főpap) idén hunyt el 69 éves korában.
- A forgatásnak volt pár ironikusan jelképesnek tekinthető eseménye: az épp 33 éves Caviezelbe pl. belecsapott a villám, a szűz Máriát alakító Morgenstern pedig épp terhes volt.
- A film két dolog miatt számított botrányosnak, ami jó kis reklámot jelentett: egyrészt antiszemitizmussal vádoltak, aminek az érveit értem, de szerintem alaptalanok. Másrészt az erőszak mértéke miatt öncélúnak gondolták, de erről meg fentebb fejtettem ki a véleményemet.
- Sokan felrótták a történelmi hiteltelenséget is neki, de alapvetően ez nem egy történelmi film, és maga a pápa nyilatkozta, hogy szerinte a film összhangban van a vallással.
- A Biblia mellett a fő forrás egy 19. századi, azóta boldoggá avatott német parasztlány látomásai.

Következik: Hol a barátom háza?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6313456073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.24. 15:00:35

"...egy idő után a szex megszűnt szexnek lenni és átcsapott valamiféle spirituális rituáléba. Itt a szexet az erőszak helyettesítette, addig tolták az arcunkba, amíg idővel a monotonitása meditatívvá kezdett válni. Ha ezt valóban sikerül összekapcsolni a kereszténységgel vagy ezáltal magasabb esztétikai szintre emelni a filmet, akkor egészen nagy hatással lett volna rám"

Itt kivételesen nagyon egyetértünk. :) ugyanez volt az érzésem ezzel a filmmel kapcsolatban. Amúgy próbálkozott ezzel Mel Gibson szerintem, már csak azáltal is, hogy a "bűnösség" érzését próbálta átéreztetni. A "csavar" az a dologban, hogy ezt többrétegűen próbálja érzékeltetni. Egyrészről az eredeti értelemben, miszerint Jézus magára vette az emberiség bűneit, akinek korbácsolása és keresztre feszítése ennek a bűnnek a büntetése, másrészről azáltal, hogy szembesíti Jézus kegyetlen halálával az embereket, fokozza a bűntudatot. Azonban mindez nem igazán jött át, sztm még annak sem, aki ismerik a keresztény vallás alaptéziseit, aki meg nem, az pedig lényegében esélytelen arra, hogy mindebben meglássa a kereszténységet.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2017.12.28. 19:58:02

@Time Goes By: Elnézést a késői reakcióért, a karácsony bezavart napjaimba :)

Igazából nem tudom hol hibázik a film, mert elhangoznak a nagy tételmondatok, amiket még én is ismertem (pedig tudod hogy nem voltam elsőáldozó :D). Kár érte, olyan ritkán fog meg egy film és ennek sikerülhetett volna.
süti beállítások módosítása