Artúr filmélményei

Lady Bird

2018. január 06. 10:47 - Liberális Artúr

Rendezte: Greta Gerwig
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Tracy Letts

Megjelenés: 2017, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/cNi_HC839Wo
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/2017/dec/18/the-50-top-films-of-2017-in-the-us-no-5-lady-bird
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/lady-bird-lady-bird/movie-191843

Tartalom:

2002, Kalifornia (igen, 2002 már retró, én meg öreg vagyok). A magát Lady Birdnek neveztető tini Christine lázadó és excentrikus kamasz éveit éli, utálja földhözragadt anyját (Laurie Metcalf) és hipszter tesóját, szereti cukimackó apját és a matektanárba szerelmes legjobb barátnőjét. A keleti partra vágyik egyetemre menni, ahol pezseg a kulturális élet, de nem egy kitűnő tanuló, ezért jelentkezik az iskolai színjátszó csoportba, hiszen sokat számítanak a közösségi tevékenységek is a felvételinél. Itt ismerkedik meg Dannyvel, hamar össze is jön a két tapsztalatlan és esetlen tini. Lady Bird anyja szerint nem engedhetik meg maguknak a távoli egyetemet, apja elveszíti állását, kitör az iraki háború, és még Dannyt is meglátja egy fiúval csókolózni...

Felnőtté válás egy sacramentói kamaszlány szemszögéből az ezredfordulón - a Holdfényhez hasonlóan megint egy elég specifikus élethelyzet, de a felnőtté válás, a családi fészek elhagyása, a szülőkkel és osztálytársakkal való kapcsolat miatt mégis azonosulhatóbb. Főleg, mert nem reflektál sem korára, se annyira a helyszínre. Van némi ellentmondás az előző két mondatom között, alább kifejtem, de a lényeg hogy a témája a felnőtté válás egyes apsketusai.

Megvalósítás:

Az első jelentben Lady Bird agyát annyira felbassza anyja, hogy inkább kiugrik a mozgó autóból. Kezdésnek tökéletes, megadja az alaphangot. Nem túl életszerű, de kamaszként azt hiszem mindannyian képesek lettünk volna falramászni másoktól. Lady Bird a gyerekkor és a felnőttlét határán egyensúlyoz, és ezt kevés film mutatta meg még ennyire jól. Értelmes, de erősen a saját szemszögéből néz mindent; vágyik az önállóságra, de erős rajta a csoportnyomás; pizsamában néz tévét szombat reggel nassolva, de már az iraki háború eseményeit figyeli. Az apa a családban a jó zsaru, az anya a rossz, ezért vele áll állandó konfliktusban, hiszen ő korlátozza vágyai kiélésében. Az ő révén türemkedik be életédbe a felnőttlét valósága leginkább, ő tájékoztatja a rossz hírekről, az anyagi problémákról. Eközben éli tinédzser életét, pasizni próbál, szexelni, megfelelési kényszere va, de képes szembeszállni a "hatalommal" is. Végül ahogy lennie kell, az elszakadások döbbentik rá a fontos dolgokra. Alapvetően vígjátékról beszélünk, de a humor forrásai nem poénok, hanem az életszerű, nagyon esetlen kamasz bénázások. Annak nem látom sok értelmét, hogy 2002-2003-ba helyezték a történetet, mert bár a háttérben megjelenik a new yorki terrortámadás emléke és az azt követő iraki háború, nem befolyásolja a helyzetet (ellentétben az 1970-80-as évek tini filmjeivel, amit Amerika még "ártatlan" időszakába helyeztek). A helyszínválasztás hasonló, lehetne kihangsúlyozottabb ellentét a vidéki kisváros és a metropolisz között, de nem éltek ezzel a lehetőséggel. A karakterek életszerűek és karikatúrák is egyben, de talán csak azért, mert a tinik eleve ilyenek, különösen a fiúk nevetségesek.

Vizuálisan nem tudok mellete túl sok mindent felhozni. Nyilván profi a vágás meg minden, de azt hiszem ez az alap. Engem igazol, hogy hiába jelölték rommá különböző díjakra, egyik sem technikai jellegű. A színészeket nagyon dicsérik, de szerintem inkább a karakterek lettek jól megírva (nem kicsinyítve a színészek érdemeit). Kicsit túlkorosak, de nem fájóan. A zene adná magát, hogy tele legyen korabeli slágerekkel, de nem játszottak rá a nosztalgiafaktorra.

Élmény:

Kicsit tartottam a filmtől, mert annyira friss, hogy Magyarországon még be se mutatták. Félelmem abból a szempontból beigazolódott, hogy egyértelműen nincs helye az alaplistámon, de ez sok másik kalsszikusról is elmondható. Viszont üdítően női, ráadásul kamaszlányos, amiből nincs túl sok. Kiváló a forgatókönyv, életszerű, vicces, magunkra ismerhetünk benne, és ahogy fentebb írtam, azt hiszem nem tudnék másik filmet megjegyezni, amely ennyire jól érzékeltette a kamaszkor és a felnőttlét között egyensúlyozó tini életét. Szóval menjetek, nézzétek meg, megéri, de megváltást ne várjatok tőle.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Laurie Metcalf (Toy Story 1-2-3), Laura Marano (Némó nyomában)

Következik: A régi város

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7913548691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.