Artúr filmélményei

Mrs. Doubtfire

2018. február 27. 13:24 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Chris Columbus
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Robin Williams, Sally Field

Megjelenés: 1993, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/i8bONcsjaVo
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mrs-doubtfire-apa-csak-egy-van-mrs-doubtfire/movie-1725

Tartalom:

Daniel (Robin Williams) szinkronszínészként dolgozik jelenleg, ám okoskodni próbál szerepével kapcsolatban, mert vannak elvei, végül inkább felmond. Spontán szülinapi bulit csap fiának, ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban feleségénél, Mirandánál (Sally Field), akivel már rég megromlott a viszonyuk, ezért a nő benyújtja a válókeresetet. Bár Daniel már ettől is ledöbben, ezt még el tudná viselni, azt azonban nem, hogy három gyerekét ne láthassa minden nap, márpedig a bíró csak heti egy napot engedélyezett egyelőre, hiszen Daniel nem tűnik túl felelősségteljes szülőnek. Amikor megtudja, hogy Miranda házvezetőnőt keres, hirtelen felindulásból, szinkronszínészi képességeit felhasználva idős, brit nőként jelentkezik telefonon, majd női ruhába és maszkba bújva sikeresen el is nyeri a munkát...

Alapvetően egy családi dráma-vígjátékkal állunk szemben, ahol a középpontban Daniel jellemfejlődése van némi családdinamikával megfűszerezve. Danielnek össze kell magát szedni, hogy megbíható emberként újra része lehessen a családjának, és a családjának is szüksége van erre, hogy rendesebben funkcionálhasson. Ugyanakkor nem zárul teljes happy enddel a történet, egyelőre legalábbis Miranda és Daniel nem jönnek újra össze, ami egy meglepően felnőttes húzás egy ilyen filmtől. A lényeg, hogy egy válásnak nem feltétlenül kell teljes szakítást is jelentenie.

Megvalósítás:

Az összehasonlítás elkerülhetetlen, így én is többször fel fogom hozni az Aranyoskámat, mert szinte pontosan ugyanazzal a helyzettel nyit a történet: a színész okoskodása miatt bukja karrierjét. Midként esetben kicsit véletlenszerűen bújnak női jelmezbe főhőseink, ám míg az elődnél ez a női és férfi szerepek különbségeire mutat rá, addig ezúttal ennek nincs jelentősége; Mrs. Doubtfire lényege, hogy külsősként, objektív szemlélődőként, egy rendet és rendszert jelentő támaszpontként megszilárdtsa a családi életet. Ugyanis ő épp ellentéte Danielnek, következetes és rendet tart. Ahogy az elődnél, végül itt is összeér a férfi és a megszemélyesített figurája, magasabb szintre emelkedve. Bár a sztori szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a megszemélyesített alak nő, a humor forrása elsősorban ez, azaz amikor a külső női, de a viselkedés és a megnyilvánulások férfiasak. Na meg persze ott vannak az álruhából adódó helyzetkomikumok, mint a Van aki forrón szeretiben, és szerencsére van ár poén, ami mindettől függetlenül is megállja a helyét. És vannak béna, erőltetett részek is. Ezek mellett a legnagyobb probléma talán az, hogy kicsit belecsöppenünk a közepébe és nem nagyon lehet érteni, mi az oka a problémáknak és miért nem működött a házasság, ha egyszer látszólag Daniellel nincs is semmi probléma. Mintha addig nem is vett volna részt egyáltalán a családi életben, csak egy idegen lenne.

A legfőbb látványelem természetesen a maszk. Én ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy vajon a való életben elhinném, hogy ő nem egy férfi? A plasztikai sebészek és a hormonkezelések ma már csodákra képesek, de egy egyszerű maszk talán önmagában még kevés ehhez. Mindenesetre szinte valamennyi részét felhasználták az álruhának egy-egy poénhoz a rúzstól a melleken át a térdig. Robin Williams nagyjából önmagát hozta, ami sokaknak vicces, sokaknak ripacskodó, szerintem volt mindkettőből a filmben. A vágások meglepően pörgősekre sikerültek, ami főleg akkor jó, ha bénák a poénok, de egyébként sem hagytak sok időt egy-egy vicc kifuttatására, bátran belevágtak.

Élmény:

Féltem a filmtől, mert nem voltak jó emlékeim róla, de kellemesen csalódtam, jókat lehet rajta nevetni és még azt is bevállalta, hogy nem ér maradéktalanul szép véget. Viszont vannak gyenge pillanatai is, hiányzik nagyon az elejéről némi felvezetés és a közelében sincs az Aranyoskám mélységének (nem mintha az annyira mély lenne, de azért nem rossz). Szóval tessék nyugodtan megnézni, jól öregszik egyelőre a film, aztán lehet hogy pár évtized múlva már kellemetlen lesz. Kezdem elismerni Columbus-t.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Robin Williams (Aladdin, Good Willl Hunting), Sally Field (Forrest Gump), Polly Holiday (Az elnök emberei), Scott Capurro (Csillagok háborúja), Terry McGovern (Amerikai graffiti)
- Sidney Walker (a buszsofőr) egy évvel később, 1994-ben 73 éves korában elhunyt rákban.
- Régóta terveztek folytatást a filmnek, többször belekezdtek, de a forgatókönyv sosem állt össze igazán. Végül Williams 2014-es váratlan öngyilkossága örökre eltemette a projektet.

Következik: A függetlenség napja

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6713674614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.01. 16:30:43

szegény megboldogult Robin Williams valahogy sose tudott megnevettetni, mindig olyan erőltetettnek és fárasztónak találtam a vígjátékaiban. Amolyan némafilmes humor kategória. PErsze volt egy-két jobb filmje, amelyeket inkább a drámái között kell inkább keresni, de valahogy nekem nem volt hiteles ő igazán sehol. isten nyugosztalja.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.03.01. 19:43:07

@Time Goes By: Én is így emlékeztem rá, ebben a filmben is volt ripacskodás, de meglepően jól szórakoztam ezen film más jellegű poénjain, pedig pont attól féltem előre, amitől te.

Ezek után már lehet a Gagyi mami is bejönne :D