Artúr filmélményei

A Hihetetlen család (2004)

2018. április 02. 19:35 - Liberális Artúr


 

Rendezte: Brad Bird
Műfaj:
szuperhős
Főbb szereplők:
Craig T. Nelson, Holly Hunter, Sarah Vowell, Spencer Fox

Megjelenés: 2004, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/-UaGUdNJdRQ
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-hihetetlen-csalad-the-incredibles/movie-65582

Tartalom:

Nyúlányka (Holly Hunter) és Mr Irdatlan szuperhősők, saját esküvőjükre igyekeznek, de közben persze jut idő arra is, hogy Mr Irdatlan elkapjon egy zuhanó öngyilkosjelöltet, valamint hogy meghiúsítson egy bankrablást, ahol csak azért nem sikerül elkapni a tettest, mert egy tini rajongója (Jason Lee) ügyetlenségével megakadályozza. Az esküvőt sikerül időben megtartani, az öngyilkosjelölt azonban beperli apróbb sérülése miatt Mr Irdatlant, majd ezen felbátorodva perek sokaságai idulnak a szuperhősök ellen károkozás miatt. A kormány végül inkább gyakorlatilag betiltja a szuperhősködést. 15 évvel később Irdatlanéknak három gyerekük és átlagosan szürke életük van átlagos problémákkal, de nehezen viselik, hogy nem lehetnek önmaguk. Amikor Mr Irdatlan leginkább a mélyponton van, felkérés érkezik egy titokzatos ügyféltől, hogy szükség van az erejére...

Tipikus szuperhős film az 1950-1960-as éveket megidézve, de a humor oldaláról közelít. Ugyanakkor a rendező életközepi válsága is beszivárgott elég dominánsan a forgatókönyvbe, így ha nem lenne szereplőinknek szuperereje, egy családidrámát láthatnánk. Bár a rendező tagadja, eléggé hangsúlyosan megjelenik benne a középszerűség és a kiválóság ellentéte, hiszen ettől szenvednek főhőseink, míg a főgonosznak is ez a motivációja.

Megvalósítás:

Az első percekben gyorsan megismerjük a legfontosabb karaktereket részben dokumentarista-stílusban és hogy abba kell hagyniuk a szuperhősködést, majd jön egy 15 éves ugrás. Ezt picit sajnálom, mert a valós, emberi drámai résznek egy fontos szakasza lett volna bemutatni jobban a nagy törést és hogy hogyan csúsznak le szép lassan. Így ez a néző fantáziájára van bízva, megtapasztaljuk az immár háromgyerekes család mindennapos gondjait, és egy korábbi megkegyzést leszámítva itt tűnik fel az első jele annak, hogy ez a létforma mennyire megvetendő. Mr Irdatlan nem is annyira a szuperhősködést hiányolja, hanem a szabadságát, hogy saját értékrendje helyett a közösségét kell maga elé helyeznie, miközben sok ember számára épp e középosztálybeli mindennapok és a közösség tagjává válás jelenti a boldogságot. Ezután beüt az akció és gyakorlatilag csak a csihi-puhi marad, hőseink pedig azzal, hogy újra szuperhősködhetnek, megbékélnek a látszatélettel, amit a hétköznapokban kell felvenniük. A karakterek szuperereje a rendező elmondása szerint szerepükből adódik, azaz az apa az erős, az anya rugalmas, a kamaszlány szégyenlős, a kisfiú hiperaktív. A történet hangulata vegyes, nem az a nagyon sok poénnaloperáló Pixar-film, amit megszokhattunk, ráadásul talán nem is olyan viccesek. A humor forrását amúgy az adja általában, hogy hogyan sikerül összeegyeztetni a hétköznapi és a hős létet, de ez nem kizárólagos. A családi drámát részemről nem igazán sikerült átélnem, túlságosan sablonos, lapos.

2004-ben járunk, az animáció mai szemmel nézve még eléggé gyerekcipőben jár. A Wikipedia hosszasan ecseteli, hogy mennyire kínkeserves volt embereket viszonylag élethűre animálni számítógéppel, de engem ez nem szokott zavarni. A Némó nyomában varázsvilágától viszont messze elmarad. Az akciójelenetek végülis nem rosszak, de 3D-ben jobbak lettek volna (az viszont csak tíz évvel később jött ki). A zene a korábban említett 1950-1960-as világát idézi, jól.

Élmény:

Valamiért mindenki odavan a filmért, amit korábban sem értettem, és most sem győzött meg. Mintha kicsit a Shrek szuperhősös testvérpárja akarna lenni, de még túl korán érkezett, amikor nem alakult ki igazán a szuperhősös filmek kultúrája. Kicsit ironikusan áll a kérdéshez, de az akció dominál, és közben nem vállalja fel nyíltan azt sem, amiről szól. A poénok nem elég jók, a sztori nem elég kidolgozott, a látványvilág nem elég erős.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Holly Hunter (Zongoralecke), Jason Lee (Majdnem híres), Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill), Brad Bird és Lou Romano (L'ecsó), Bud Luckey (Toy Story 3), Wallace Shawn (Manhattan, Mindhalálig zene, A herceg menyasszonya, Toy Story 1-2-3), John Ratzenberger (Superman, Csillagok háborúja, Toy Story 1-2-3, Némó nyomában, L'ecsó, WALL-E, Fel, Agymenők)
- Bud Luckey (a szuperhősöket védő ügyvéd) idén hunyt el 83 évesen.
- Állítólag annyira eltalálta a következő évben megjelenő Fantasztikus négyes sztoriját, hogy kénytelenek voltak jelentősen átírni az utóbbi film forgatókönyvét.
- Idén, 2018-ban érkezik a mozikba a második rész.

Következik: Blues Brothers

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6513718594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása