Artúr filmélményei

Santa (1932)

2018. július 03. 10:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Antonio Moreno
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Lupita Tovar

Megjelenés: 1932, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,0
Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Santa, a fiatal, csinos lány azonnal ráizgul a jóképű katonisztre, aki seregével épp a lány falujában táborozik le egy időre. A sereg persze továbbáll a naiv lány meg szégyenben marad a családjával együtt, így inkább megszökik. Megtörve vánszorog a nagyvárosban, amit ki is szúr egy tapasztalt madame és munkát ajánl neki bordélyában...

Nem tudom miről szólt pontosan az alapmű, nem találtam róla infót, azt viszont többen írták, hogy erősen tompították. Vélhetően egy realista regény volt arról, hogy a társadalom hogyan kényszeríti lejtmenetbe a nőket. Ebből erre a történetre annyi maradt, hogy Santa nem tud ellenállni a jóképű férfiaknak.

Megvalósítás:

Idilli képpel nyit a történet, Santa (beszédes név) romlatlan falusi környezetben élő romlatlan lány, aki tisztaságot jelképező virágcsokrot kap kisöccsétől. Ez addig tart, amíg meg nem érkezik az itt elszállásolt hadsereg egy jóképű katonatiszttel. A naiv és benedvesedett lányt könnyen elcsábítja hamis ígéretekkel a férfi, de az efféle kapcsolatokat nem nézik jó szemmel, ezért titokban kell hetyegniük. A sereg aztán tovább áll, amitől Santa összetörik, a következő jelenetben pedig már egy nagyvárosban vonszolja magát. Itt mintha kimaradt volna némi magyarázó rész. Nem tudom hogy azért, mert esetleg hiányos a film vagy mert a cenzúra nem engedte, de kb. azt tudom elképzelni, hogy teherbe esett, a gyereket elvetette, a család kitagadta. Az megint nincs jól elmagyarázva, hogy mi viszi rá végül, hogy bordélyházba menjen dolgozni. Nyilván nagy a szegénység és máshol nem kap munkát vagy mútlja miatt nem kell senkinek vagy esetleg ő maga érzi magát ennyire alávalónak. Itt beletanul a szakmába és megtanul játszani a férfiakon, ennek ellenére később ugyanolyan könnyen kihasználják, ha a dramaturgia úgy kívánja. Egyetlen reménye a vak bárzongorista, aki nem a külsejéért szereti, hanem lelkéért, Santa viszont nem szerelmes belé.Van pár jelzésértékű társadalmi kép: hűtlen katonák, sztárolt matadorok, pénzért mindent megkapó gazdagok, erkölcsös és megbocsájtó család... stb. Sajnos inkább hasonlít A kaméliás hölgyre mint az Oharu életére, a szerkezet nem szisztematikus, nem sikerült megtalálnom benne, hogy fiatalkori gyengeségéből hogyan következik veszte és a vak zongorista sem tölti be igazán szerepét.

Képileg kevés izgalmas dolgot fedeztem fel benne pár jelképen kívül (pl. lovak eltapossák a virágcsokrot). Szokás dicsérni a színészi játékot, de nekem még bántóan némafilmes volt. Viszont - és valószínűleg ettől számít kiemelkedőnek a film - ez volt az első mexikói hangosfilm, ebből következően több betétdal is volt benne, ugyanakkor jeleneteket áthidaló feliratokat is olvashattunk. Néhol a vágás kifejezetten rossz volt, ilyenkor tanulja meg értékelni az ember, hogy mennyire alap dolog, ugyanakkor fontos a folyamatosságot biztosító vágás (vagy csak a film korából adódóan kimaradt pár kocka).

Élmény:

Gondolom nem nehéz kitalálni az eddigiekből, hogy nem igazán jött be a film. A történetet túlságosan lebutították, miközben az érzelmi világa sem éri el a hasonló filmek intenzitását (ld. pl. a már említett A kaméliás hölgyet). Technikai kivitelezésében sem nyűgözött le, pedig két hónapja nem láttam hangosfilmet.

Érdekességek:

- Moreno, a rendező színész is volt, szerepelt többek közt Az üldözőkben.
- Lupita Tovar 1910-ben született és 2016-ban (!) hunyt el. Lánya szerepelt a Látszatéletben, unokái az Amerikai pite-sorozat alkotói.
- Mexikóba szintén gyakorlatilag azonnal, már az 1890-es évek közepén eljutott a film, aminek az egyik legnagyobb haszna az volt, hogy az 1910-es évek mexikói forradalmát jól dokumentálták, viszont ennek az volt a hátránya, hogy rendre különböző politikai érdekek mentén cenzúrázták a filmeket. A háborús időszak végével aztán a kontinens egyik legnagyobb filmiparává nőtte ki magát az ország, ezt az 1930-1960 közötti időszakot a mexikói film aranykorának szokás nevezni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9214088021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása