Artúr filmes blogja

Sambizanga

2018. november 27. 14:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Sarah Maldoror
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1972, Angola
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Angola, 1960-as évek. A helyi Domingos jó munkásember, jó a viszonya portugál főnökével, de azért nincs ellenére közben részt venni a portugálok elleni függetlenségi mozgalomban sem. Egy nap rendőrök rohanják meg házát, kirángatják felesége és kisgyereke mellől és a fővárosba viszik kihallgatásra a Sambizangába, ami a titkosrendőrség. Felesége azonnal utána indul és igyekszik megtudni, hova vitték. Eközben a mozgalom is figyeli az eseményeket, és igyekeznek kideríteni, kit fogtak el a rendőrök...

Téma: A korszak tipikusan latinos politikai filmje, amely inkább saját korának kontextusában értékelhető. Egy vélhetően megtörtént, de nem egyedi eset volt, hogy politikai mozgalmárok kerültek börtönbe, ami végül odavezetett, hogy a történet végén megemlített napon, a történet végén megemlített eseménnyel 1961. február 4-én kitört az angolai függetlenségi háború. Azonban a film megjelenésének idején a háború még tartott, így válik érthetővé, hogy milyen cselekvésre ösztönző szerepe volt.

Tartalom: Röviden bemutatják Domingost, a jó fizikumú, jókedvű munkást, aki jóban van fehér főnökével, látszólag minden oké, de van egy felesége elől is titkolt élete, ami csak akkor derül ki, amikor egy társával röviden értekeznek róla. Aztán váratlanul megérkezik a rendőrség, elviszik a férfit, felesége pedig utánaindul kideríteni, hová vitték. Eközben a mozgalom hálózata is mozgásba lendül, látják hogy valakit bevittek a börtönbe, de nem tudják ki az. Spolier: a titkosrendőrségen kihallgatás közben agyonverik a vallomásra nem hajlandó Domingost, a feleség és a mozgalom is sokkos, de eltökélt. A történetben nincs sok vagy legalábbis nekem mint kívülállónak láthatatlan, talán csak a karakterek jelképeznek önmaguknál többet: Domingos pl. a kiemelten erős testalkatával a büszke ország lehet, a törött karú mozgalmár sem véletlenül félkarú, és azt gondolom, az szintén kiemelt jelentőségű, hogy a feleség akkora játékidőt kap a gyerekével, ők lehetnek a jövő. Ahogy az Emitai, ez sem korlátozódik a fehérek ellei gyűlöletre, itt is a hatalom áll a célpontban, amit kiszolgálnak helyiek is.

Forma: Nem tűnt túl érdekesnek, nem fedeztem fel semmi olyan képi elemet, amivel igyekezett volna alátámasztani a forradalmi üzenetet, sőt. Mintha inkább távolságtartó lett volna, pedig a legtöbb írás dicsérte az átélhetőséget, nekem pedig pont az hiányzott, főleg a színészi játékből. Nem látjuk igazán szenvedni a szenvedőket, túl gyakran másik szálra váltunk, ráadásul sok a vidámabb hatású dal is benne. Valószínűleg a film megjelenésekor maguk az események is elegendőnek bizonyultak a felháborodáshoz, a dalok pedig reményt adtak a szebb jövőben.

Élmény: Az érintetteknek biztos nagyon hatásos volt, kb. úgy képzeljük el, mintha a Habsburg elnyomás egy 1848-as esetét vennénk, a végén pedig látnánk a fiatalokat összegyűlve megegyezni, hogy akkor március 15-én belevágunk, és mindezt 1849-ben látnánk. Mai, kívülálló szemmel nekem ez már kevés volt, nagyon hiányzott, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel.

Érdekességek:

- A portugálok a 15. században vetették meg a lábukat az akkori Kongói Királyság területén, a 20. századra sikerült csupán a fennhatóságuk alá vonni a mai Angola területét. Kezdetben inkább csak gazdasági kapcsolatot tartottak fenn, mintegy egymillió rabszolgát exportáltak Brazíliába. Portugáliban 1926 óta a vegyes megítélésű, de mindenképpen diktatórikus Salazar uralkodott bő negyven évig, aki - ahogy a filmben is láthattuk - nem bánt kesztyűs kézzel az ellenzékiekkel és ahogy a gyarmatoknál lenni szokott, itt is jelentősen kihasználták a helyieket. A függetlenségi mozgalom végül ezzel az 1961. február 4-i eseménnyel érett háborúvá és a portugálok pürroszi győzelmével zárult. Ugyanis a 13 évig elhúzódó harcok kikezdték a portugálok türelmét és puccsal távolították el 1974-ben Salazar utódját, így kaphatta meg függetlenségét Angola 1975-ben.
- Sajnos a történet nem ért szép véget, az addig együtt harcoló mozgalmak egymás ellen fordultak és 2002-ig tartó polgárháborúba torkollot az ellentét, amit persze tüzeltek az amerikai-szovjet támogatások is, végül sikerült közös megegyezésre jutva demokratikus rendszerben megállapodni.
- A rendező természetesen maga is kivette a részét a függetlenedési mozgalomból, férje a legnagyobb mozgalom vezetője volt. Asszisztensként dolgozott Az algíri csatán.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6314391622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.