Artúr filmes blogja

Egy tiszta szív

2018. december 04. 23:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Kamal Amrohi
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ashok Kumar, Meena Kumari

Megjelenés: 1972, India
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB:
7,4

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/egy-tiszta-sziv-pakeezah/movie-69802

Cselekmény: Egy gyönyörő prostituált minden férfi szívét rabul ejtette, de csak egyet (Ashok Kumar) szeret közülük, aki egy nap végül megszökteti és elveszi feleségül. Csakhogy tehetős apja finoman szólva sem helyesli a rangon aluli frigyet, ezért a nő fájdalmában elfut, hogy meghaljon bánatában. Előtte azért még megszül egy kislányt, Sahibot. A férfi 17 évvel később talál csak rá a közös gyerekre, aki szintén prosituált lett, de a lányt felnevelő nagynéni félti, ezért inkább elszöknek egy másik városba. A vonaton véletlenül a vadász Salim épp Sahib alvókabinjába téved be, ahol megigézi az alvó lány szépsége, de csak egy bókoló levelet hagy mellette, mielőtt tovább menne. Sahib újra és újra elolvassa a levelet, látatlanul is beleszeret Salimba, ami egy kuncsaftokat kiszolgáló prostituált esetében nem szerencsés...

Téma: Hmmm... Elvileg egy urdu muszlim zsánerfilmről van szó, amelynek során az aranyszívű kurva karakterét foglalkozása miatt kitaszítja az álszent társadalom, de végül valamilyen megoldás születik. Ez annyiban rétegződik esetünkben, hogy a rendező ezt kifejezetten a főszereplő színésznőre építette fel, aki nem mellesleg felesége volt, egy ikon és fiatalon elhunyt nem sokkal a film bemutatója után, ami egyébként közel 15 évig készült, tehát teljes joggal nevezhető az életművének. És most jön a szokásos "de"... Talán csak beleképzeltem az évszám miatt, de időnként mintha megnyilvánult volna benne valamilyen újhullámos hatás, és emiatt elképzelhetőnek tartok egyfajta lynchi, metafizikai értelmezést, de ezt hagyjuk, mert erre máshol a neten semmilyen utalást nem találtam.

Tartalom: Az első fél óra sorsszerűen előrejelzi az eseményeket, hiszen pont az történik, mint később: a prostituált és az előkelő hiába szerelmesek, a társadalmi különbségek miatt nem lehetnek egymáséi, bár ez nem rajtuk múlik, hanem a ház fejének kirohanásán. Ugrunk az időben, előző főhősnőnk lánya épp ugyanolyan életet fut be, mint anyja, prostituált lesz, megismerkedik szerelmével, de nem ismerik egymás társadalmi rangját, bár az sem derül ki, hogy ez számítana-e valamit. Sahibot üldözi múltja és foglalkozása, amit nehezen visel, aztán az lesz a vége, ami, elég is ennyi a cselekményről és a karakterekről. Vannak jelképek is, a madár a kalitkában és a párja, a kígyó, nem maradhat el a vonat sem, ami bántóan éles hanggal, de mégiscsak a szerelmet hozza. Ezek nem túl bonyolult dolgok, úgyhogy hadd beszéljek picit a kis elméletemről az identitásbeli és meta-értelmezéséről a történetnek, amit fentebb említettem. Ez azzal kezdődik, hogy Sahib szülei (majdnem) pont ugyanúgy járnak, ahogy ő, (majdnem) ugyanazon színészek előadásában. Meglepően sokat halljuk a szereplők gondolatait, érzéseit, mintha Sahib tudati szintjén élnénk, mintha az ő szorongásai vetülnének ki a vászonra és látszólag értelmetlen, inkonzekvens dolgok történnek (pl. amikor a sínek közé szorul és csak arréb kéne lépnie). Salim egyszer ki is kacsint ránk, hogy mintha valaki épp írná az ő gondolatait.

 

Forma: És talán csak filmhiba, de mintha épp az érzelmileg fontos részeknél válna homályosabbá, szemcsésebbé, nehezebben kivehetővé a kép, jelezve a belső zavarodottságot. A kézenfekvőbb ok, hogy változó minőségben, közel 15 évig készült a film, épp egy olyan korszakban, amikor a viszonylag ártatlanabb mozi durvábba csapott át, és még a vezető operatőr is elhunty a felénél. A kompozíciók jól láthatóan kimértek, de az is látszik, hogy az egész művi díszlet, így megint kétségek között hagytak, hogy ez tudatos vagy akkor "ez még jó volt" alapon ment. Gyakran olyan kinkább, mint egy színpadkép Sahibbal a közepén, részletes háttérrel. A zene állítólag jó, de a fő témát leszámítva nyugati fülnek nem túl emlékezetes. A táncok inkább jelképes mozdulatok, mint táncok, amiebből a szempontból előny, abból nem, hogy mondjuk a Zeneszalon hasonló stílusú tánca jelentősen látványosabb. Mivel Sahibnak ez a foglalkozása, a zene nem indokolatlan.

Élmény: Szóval elég vegyesek az érzelmeim. Ahogy más írások is megjegyzik, nagyon erősen rányomja a bélyegét a filmre, hogy 1958-ban tervezték meg, sokkal inkább való abba a korba, mint 1972-be, főleg hogy volt közebn egy Ray és egy Ghatak is. A forgatás aztán félbeszakadt, amikor a színésznőre épülő film rendezője és a főszereplő szakítottak. Mire újraindult a forgatás, a színészek már megöregedtek, több alkotó meghalt, és a Sráckorral ellentétben ez nem tett jót neki. De ha tényleg benne van az, amit belelátni vélek, akkor át kellene értékelni az egészet.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ashok Kumar (Kismet)
- Meena Kumari, a rendező felesége 38 évesen, nem sokkal a film bemutatója után meghalt. Mivel eleve rá és az ő személyére épült a film, kultikus alakja tovább emelkedett.
- Raaj Kumar (Salim) rendőrként kezdte pályafutását. Ha jól vettem ki az írásokból, Ashok Kumar játszotta volna Salimot is, de már túlöreg volt hozzá.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9814407972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.