Artúr filmélményei

Canoa (1976)

2019. január 17. 20:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Felipe Cazals
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Enrique Lucero, Salvador Sanchez, Ernesto Gomez Cruz

Megjelenés: 1976, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 1968-ban Canoaban a helyiek meglincseltek négy hegymászó fiatalt, akiket kommunista aktivistáknak véltek. Visszaugorva az időben, a rendezőnek elmondja a helyi paraszt, hogy a szomszéd nagyvárosból elüldözött pap (Enrique Lucero), mióta hozzájuk került, szintén megosztó személyiség: van aki az érdemeit látja benne, van aki zsarnoknak tekinti, aki markában tartja a hatalmat. Eközben egy szomszéd városban Julian megpróbálja fiatal kollégáit rábírni, hogy utazzanak Canoába kirándulni a hétvégére...

Téma: Általánosabb érvénnyel is megállja a helyét, miszerint a vezetők hogyan bújtják fel a szép és jó nevében az embereket saját céljaik érdekében, de érdemes lehet ismerni a korabeli mexikói helyzetet is. Korábbi mexikói filmjeinkből tudjuk, hogy a forradalom és polgárháború után az 1920-as évektől egy pártnak sikerült egészen 2000-ig kezében tartani a hatalmat köszönhetően az 1970-es évekig tartó gazdasági fejlődésnek. Latin-amerikai országként azonban itt is jellemző volt az erőszakos elnyomás és a baloldali politikai nézetek. 1968-ra a diákok és a munkások egyre hangosabbak voltak az elnyomással szemben, amit a kormány a közelgő mexikói olimpiára való tekintettel gyorsan el akart folytani, ezért folyamatosan kommunista veszéllyel riogatott. Ennek következménye volt a canoai eset többek közt, illetve maga a kormány is vérbe folytott egy tüntetést két héttel később, ami a jelenkori mexikói történelem legsötétebb eseménye. Mindezek tükrében tehát a canoai eset keresztmetszetet nyújt a korabeli állapotokról is.

Tartalom: Műfaji filmek elegyeként úgy indul, mint Az elnök emberei, egy újságíró jegyzeteli le az eseményeket az öt hegymászóról, akiket kommunista aktivistáknak gondoltak a feldühödött helyiek és meglincselték őket. Ezután dokumentumfilm-jellegű bejátszások következnek az eseményről és a városról, ekkor jön képbe az egyik meginterjúvolt helyi földműves, aki ezentúl állandó narrátorunkká válik tárgyilagos megjegyzéseivel, de közben maga is részese az eseményeknek. Ő beszéli el a város hatalmi viszonyait, hogy a pap lassan mindenkit irányítása alá vont és kommunistaveszéllyel riogat, amit mellesleg megtesz a média is. Ezután váltunk játékfilmesebb narratívára, ahol a jókedélyű Julian és barátai épp a környékre szerveznek kirándulást. Mi már ismerjük a jövőt, ezért éles és nyugtalanító kontrasztban áll az ártatlan jókedvük a rájuk váró tragédiával. Újabb műfaji váltással thrillerszerűbe csapunk át, miután fiataljaink megérkeznek a városba mit sem sejtve arról, hogy a helyiek tenyere már nagyon viszket. Mi már ismerjük őket és látjuk ellenéréseiket, miközben a fiatalok ebből semmit nem vesznek észre, még akkor sem, amikor már gyűlik a tömeg lincslésre készen, hiszen azt gondolják, tolvajok ellen készülődnek az emberek. Ezután jön a horror, a viszonylag naturalisztikusan bemutatott, félórás  lincselés. Feloldozás nincs, hiszen a gyilkosokat ugyan megbüntetik, de ők valóban elhitték a veszélyt, az uszítókat viszont békén hagyják, akik a lakossággal együtt továbbra is folytatják álszent szokásaikat.

Forma: A műfaji elegyet viszonylag követi a képi világ is, a dokumentarista részek statikusak, kamerába beszélősek, a játékfilmes rész világos, a feszült városi tartózkodás esős, sötét, egyre gyorsabb vágású, a lincselés pedig kellően véresen üvöltős. A karakterek valamennyire külsejükben is hasonlítanak belső tulajdonságaikhoz, ez az ártatlan Juliannál idegesítő volt, a kétségbeesetten komcsizó városi nőnél viszont hiteles.

Élmény:  A legnyomasztóbb dolgok közé sorolom a lincseléseket, ezektől valamiért mindig félek, ezért felkavart a film, de azért annál már keményebb vagyok, hogy ennyitől nagy hatással legyen rám. A műfaji elegy miatt kicsit hasonlít a Sullivan utazásaira, de ott ez a hangulatot is vegyessé tette, itt inkább csak egyre sötétebbé vált. Szóval érdemes megnézni, de nem lesz kedvenc.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Enrique Lucero (A vad banda, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Aguirre isten haragja)
- Ha eddig nem tettem volna egyértelművé, az eset valóban megtörtént.
- Valamilyen csoda folytán a film mozikba kerülhetett nyolc évvel az események után, még díjazták is nemzetközi fesztiválokon.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5314561090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.