Artúr filmélményei

Ceddo

2019. január 24. 09:05 - Liberális Artúr

Rendezte: Ousmane Sembene
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Tabara Ndiaye, Alioune Fall, Moustapha Yade, Mamadou N'diaye Diagne, Ousmane Camara, Nar Sene, Makhoureida Gueye, Mamadou Dioum, Oumar Gueye

Megjelenés: 1977, Szenegál
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ... avagy "a kívülállók". Szenegál, 19. század (?). Miközben egy francia rabszolgakereskedő folyatja üzelmeit és egy másik francia keresztény hittérítő temploma kong az érdektelenségtől, a nemrég iszlámra áttért falusi uralkodó összegyűjti a falu népét, mert lányát az esküvő előtt elrabolták. A "ceddo" tette, azok, akik nem hajlandóak áttérni az iszlámra, hanem szeretnék megtartani hagyományos vallásaikat. A gyűlésen előkerülnek a konfliktusok: a hagyományok szerint az unokaöccsnek járna a lány keze, de az iszlám jog szerint már a rabszolgákat összefogdosó férfi tűnik alkalmasabbnak. A soros kérők puskáikkal mind a lány után indulnak, de elrablója mindkettővel végez íja segítségével...

Téma: Nem tudom pontosan mely időszakban játszódik a történet, talán nem is fontos, de Szenegálban épp a francia gyarmaturalom elleni jelképes ellenállásként vették fel sokan az iszlámot a 19. században. Valószínűbb, hogy Sembene itt egy újabb Szenegálon kívüli rendszer ellen emelte fel a szavát a hagyományok védelmében, hiszen ha kevésbé hangsúlyosan is, de kapott a kritikából a konzervatív vezetés is, miközben a francia jelenlét már érezhető.

Tartalom: Már az első pár perc bemutatja röviden a falut a senkit sem érdeklő francia, keresztény térítővel, a francia rabszolgakereksedővel, aki bort és fegyvereket ad emberekért cserébe. Ők egyszer sem szólalnak meg, csupán jelen vannak, és míg ez a térítő esetén inkább komikus, addig a kereskedő esetén vésztjóslóan előrevetíti a jövőt. A fájdalmas épp az az egészben, hogy őt szó nélkül kiszolgálja minden oldal, "csak" az iszlámon vannak fennakadva. Az iszlámot egy ironikusan pici alak képviseli, aki a történet előrehaladtával egyre kevésbé rejti véka alá, hogy uralkodni akar. Sembene szerint ez elsősorban az identitásukat veszélyezteti, ami legjobban akkor mutatkozik meg, amikor a falu lakói új, muszlim neveket kapnak. Az uralkodó a franciákhoz hasonlóan szinte meg sem szólal, de a film legnagyobb részében tanácskozásokat láthatuk egyik vagy másik oldalon, mint, az Emitaiban, ebből ismerhetjük meg legjobban a viszonyokat. A ceddo végül elhatározza magát az ellenállásra, de néhányan közülük fontosabbnak tartják az életet és inkább csatlakoznak a másik oldalhoz vagy elmenekülnek.

Forma: Sembenésen egyszerű és direkt, ami így azért tíz év filmezés után már kezd picit zavaró lenni, amikor láthatóan jelképes pl. egy sebesülés vagy ütés. Nincsenek trükkök, kreatív megvilágítások, beállítások, kameramozgás. Egyedül talán a zene bír némi kifejezőértékkel, ami vagy hagyományos afrikai zene, míg minden más esetben valamilyen modern nyugati, jelezve, hogy mindegy mi a külső elnyomás formája, az elnyomás az elnyomás. A hercegnő gondolataiba lépve tinktúrázzák a képeket két alkalommal, de tényleg ennyi az egész.

Élmény:  Afrikai filmek eddig akkor tetszettek, amikor humorosabb formában jött a kritika, mint amilyen a Xala volt. Érdekes látni a helyi szokásokat, kicsit talán kezdem megismerni a wolof gondolkodásmódot, de filmként szerintem nem állják meg annyira a helyüket.

Érdekességek:

- Nyilván betiltották ezt a filmet is, hiszen Szenegál 95%-ban muszlim, bár a hivatalos indoklás nyelvtani volt: a hatóságok szerint a címet "cedo"-nak kell írni, Sembene viszont ragaszkodott a "ceddo"-hoz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3914584326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.